'Nyilván nem most fogok felállni' - Interjú Szögi Csabával

Újdonságok a Bethlen téren

Ezt is ugyanolyan szívósan, saját személyét mintegy háttérbe tolva teszi, mint ahogyan addig törvénytervezeteken, kuratóriumi kiírásokon és egyéb szakmai közügyeken dolgozott; - nyilatkozata során hangsúlyozottan végig többes, és nem egyes szám első személyben beszél…

Itt ülünk a Bethlen téri régi színházépületben, amelyről a szakma most körülbelül annyit tud, hogy „önállósult”… Hogyan is alakult ez a történet pontosan?

Kezdetben volt a 25. Színház és a Déryné Színház egyesítésével létrehozott Népszínház, amelyből ugye később a Budapest Kamaraszínház lett (azzal a céllal, hogy a főváros átvegye, ami azóta sem történt meg); annak táncegyütteséből pedig a Közép-Európa Táncszínház, 1989-ben. A Bethlen téri épületet pedig, amit a háború után moziként működtettek, a kulturális tárca 1988-ban a Rock Színháznak adta át. Mivel az épület a kerület tulajdona, tőle bérelte a minisztérium, ám a Rock megszüntetése után 1996-ban a KET-nek adta, de a további fenntartás céljából létrehozta 1997-ben a Kortárs Tánc Alapot, s ezen keresztül támogatta a helyiségben meghívással befogadott Bozsik Yvette Társulat és Közép-Európa Táncszínház társulati működését. Ennek az alapnak a kezelését a Táncművészek Szövetségére, majd az újonnan megalakuló Nemzeti Táncszínházra bízta a minisztérium. Nos, ez a jogviszony szűnt meg 2011 decemberével.

Fotó: Dusa Gábor

Hogyan szűnt meg?

Két olyan kormányrendelet is napvilágot látott, melyek alapján ezt így nem lehetett tovább vinni. Az egyiknek nyomán „külsős” bérleti viszonyait a minisztérium meg kellett szüntesse, a másik pedig, hogy nonprofit szervezeteket nem támogat, - mindkettő takarékossági megfontolások miatt, természetesen. E két törvény egyszerre szüntette meg a státuszunkat. Egy nonprofit kft megalakításával viszont a minisztérium ennek tudja átadni a bérlési jogot, anélkül, hogy forrást biztosítana.

Akkor honnan lesz a forrás?

Azonnal elkezdtük kidolgozni, hogyan teremtjük meg a bázist, amin tovább lehet működtetni a házat. Az elmúlt másfél hónap munkájának köszönhetően márciustól már elindíthatunk egy három lépcsős támogatói rendszert. Ennek első lépcsője a támogatói jegyrendszer, ez 5, 10, 20 ezer forint fölötti jegyek értékesítését jelenti, melyekhez szintenként különböző kedvezmény-csomagok járnak (hírlevelek, tiszteletjegyek, büfé kedvezmények, stb.). Aztán lehet székeket vásárolni: itt is ötezer forint a minimum, három kategóriában emelkednek itt is az árak. Mivel az 1928-ban megalakult Bethlen Téri Színház (ma egyébként újra ez a neve!) több műfajt megélt: volt színház, mozi, táncszínház, így ezeknek a műfajoknak a híres képviselőiről nevezzük el a különböző pártolói csomagjainkat. Kazal Lászlóról például kevesen tudják, hogy kartáncosként kezdte itt, ebben a színházban: róla nevezzük el például az első csomagot. Ezzel a két támogatói lehetőséggel a kevésbé jómódú emberek is élhetnek, - ami azért fontos, mert meglátásom szerint a nagy cégeket, a komoly, nagy szponzorációt nagyon nehéz ma megnyerni: olyan helyzetben vannak ugyanis a cégek, ami egyáltalán nem kedvez annak, hogy pénzt adjanak bármire is. Lesz ezen kívül még egy támogatói bázisunk, s ez a környék felsőoktatási intézményei felé nyit. Velünk szemben működik a McDaniel Amerikai Egyetem, jobbra az Állatorvosi, két sarokra innen a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola, melynek egyik vezetője Kepes András, a Murányi utcában pedig a Schola Európa Akadémia, ahol például táncot is tanítanak. A március 1-től elindítandó zártkörű egyetemi klub ideszoktatja a színház vonzáskörében található diákságot: reggeltől-estig tudjuk számukra biztosítani a klub-élethez szükséges körülményeket, amelyhez majd programok is tartoznak. Részükre egy másik típusú kártyát adunk ki, melyhez például Wifi használat és más előnyök is kapcsolódnak, s ha majd a Bozsik Yvette Társulat irodája kiköltözik az emeletről, azt a szintet is társadalmi térré tehetjük.

Mennyire fogja a színház profilját átalakítani az, hogy népszerűnek is kell lenni? Hiszen bizonyos nézőszámot el kell majd érni…

Három féle műsor típusban gondolkodunk, ezek: a színház, a tánc és a családi programok. A táncért a KET felelős: ide már most hívok havonta egy jelentős vendég előadást (volt januárban egy észt vendégjáték, februári vendég egy japán alapítványi produkció, Simor Ági közreműködésével, márciusban Góbi Rita társulata, májusban pedig a Monotánc fesztivál költözik be, hiszen a Gödörből ennek a rendezvénynek is távoznia kellett.) A színházi repertoárért a FÜGE, a családi programokért az ESZME szervezői lesznek felelősek: azt gondolom, a színes program elég széles körben vonzza majd az érdeklődőket.

Hogyan képzeled a Trafóval való együttműködést a jövőben? Hisz Bozsik Yvette pályázatából tudható, hogy erősen számít erre.

Ha a Trafó olyan tánc produkciót szeretne műsorra tűzni, amelyre nem biztos, hogy megtölthető a nagyterem, akkor ez a lehetőség kézenfekvő. És valóban ezt tartom a pályázat legfontosabb pontjának, hogy azok az alkotók, akik még nem készek arra, hogy a Trafó jó 300 nézőjével kelljen szembenézniük, egy kisebb nézőtér előtt próbálhassák ki magukat. A színházi csoportoknak ilyen célra ott lesz a Sanyi és Aranka Színház, a táncnak 100 fő fölött viszont már a MU, és ha mégis mehet a 300 fő, de más jellegű teret kíván, mint a Trafóé, arra ott lesz a Merlin utódaként hamarosan nyíló Átrium.

Te miért nem pályáztad meg a Trafót?

Óriási munkám van ebben itt, ahol ülünk. Most jutottam el vele oda, ahova 16 éve kellett volna. Amikor 1988-ban átvettem a Népszínház tánctársulatát, már akkor az volt a fő feladatom, hogy mentsük meg, alakítsuk önálló táncszínházzá. Tehát önmagában már az nyolc évbe telt, hogy legyen egy helyiség… Az, hogy a Tinódi moziból Tivoli Színház lett, azt még én akartam annak idején, a KET számára: úgy 1993 környékén pontos terveink voltak egy tánc/film színház működtetésére, ami az akkor divatos Broadway-koncepcióba gyönyörűen illeszkedett volna, - nos az megmaradt a Budapest Kamaraszínháznak… (Benyújtottuk a tervet, Baán Lászlónak nagyon tetszett is, aztán az újságból olvastam, hogy színház lesz a moziból...) Úgyhogy jelenleg, amikor végre itt vagyok, - hát nyilván nem most fogok innen felállni..

Látszik, hogy nem a hírnévre utazol…

Olyan ez, mint amikor kitüntetést kapsz… Az sem jelent a munka szempontjából az égvilágon semmit. Persze, jóleshet egy pillanatnyi dicsőség, de inkább csak ellenségeket szerez vele magának az ember, amúgy a lényeget nem viszi előbbre…

Még akkor is ez a jobb: itt a Bethlenben küzdeni, ha a korábbi konstrukció, a minisztériumi fennhatóság anyagi támogatással is járt, ami most nincs?

Igen! Pedig jól jönne az a 18 millió forint, ami most kiesett. De ha jól tudjuk elindítani a kitalált rendszert, akkor ez behozható. Még idén regisztrálni tudtunk a III. kategóriába, tehát 2013-tól már oda pályázhatunk támogatásra!

Apropó regisztráció: hogyan változik a táncművészet helyzete meglátásod szerint az Előadó-művészeti Törvény módosításaival?

Radikális változás nem lesz: a regisztrációt az első két kategóriában ugyanúgy közszolgálati szerződéshez kötik, ez persze a függetlenek lehetőségeit a mai helyzetben erősen rontja. Az önkormányzatok nem fognak tolongani, hogy közszolgálati szerződéseket kössenek! Ennek a formai követelménynek kell megfeleljen a Krétakör, a Szputnyik, a Hoppart is, - és most szándékosan említek olyan (nem tánc) társulatokat, melyek magas színvonalon felelnek meg a szakmai kritériumoknak! - , amelyek szintén nem fognak a jelenlegi helyzetben olyan önkormányzatot találni, amelyik 3 éves elkötelezettséget vállalna ilyen célra…

Akkor mi lesz?

Úgy tudom, a táncbizottság dolgozik a kérdésen, mert a törvény csak egy keret, a konkrétumokat rendeleti szinten nekik kell kidolgozni. Őrült nagy munka, s mindössze hárman vannak hozzá, ami véleményem szerint kevés, hiányzik onnan például a képzéseket képviselő szakember, és valaki a nagy társulatok képviseletében. Drukkolok nekik: a rendeletek létrehozása a legnehezebb…

A folytatást itt olvashatják.

Ez a cikk a  támogatásával jött létre (x)