"Fáradhatatlan volt" - 50 éves lenne ifjabb Nagy Zoltán Kossuth-díjas táncművész

2016. február 18. csütörtök, 11:06

Ifjabb Nagy Zoltán Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balett-táncos, kiváló művész ötven éve, 1966. február 18-án született. 

    

"Imádtuk. Mindenkit szeretett, mindenki szerette. Számára nem létezett „kis” vagy „nagy” ember, a próbavezető mesternek és a konyhás néninek is őszintén mondott köszönetet bármikor. Maga volt a mosoly, a jó szó, a szelídség, a biztatás".   (Fajkusz Lory a Művész Világnak)

 

ifjnagyzoltan

 

Már az első évben szólószerepet kapott

 

Budapesten látta meg a napvilágot. Apja Nagy Zoltán Liszt Ferenc-díjas balettmester, anyja, Nagy Katalin is táncművész. Kiskorától táncos akart lenni, szülei gyakran vitték be munkahelyükre, az Operaházba. A Magyar Táncművészeti Főiskola balettművész szakán 1985-ben végzett, útja innen egyenesen a Magyar Állami Operaházba vezetett. Már az első évben szólószerepet kapott, több darabban apjával együtt táncolt. Két év múlva már a Nemzeti Balett magántáncosaként, 1995-től vezető szólistájaként lépett fel. Bár nem szeretett versenyezni, 1986-ban a Perui Nemzetközi Balettversenyen első díjat nyert, egy évvel később őt választották meg az év balettművészévé.

 

Fáradhatatlan volt
    

2006-tól haláláig a Magyar Táncművészeti Főiskola rektora volt. Kinevezésétől kezdve fáradhatatlanul dolgozott egy közép-európai táncközpont létrehozásán, ezért a klasszikus balett mellett beindította a moderntánc-szakot.
    

Kivételes átéléssel, magas technikai színvonalon táncolta el a romantikus, klasszikus és modern balettirodalom legjelentősebb férfi főszerepeit, alakításait egyéni ábrázolásmód és érzelmi gazdagság jellemezte. Egyedülálló pályafutása során olyan szerepekben játszott, mint Rómeó a Rómeó és Júliából, Albert herceg a Giselle-ből, Crassus a Spartacusból vagy a Herceg A hattyúk tavából. Kiváló alakítást nyújtott Vronszkijként az Anna Kareninában, Luciferként Az ember tragédiájában, Seregi László a Makrancos Kata férfi főszerepét kifejezetten az ő személyére koreografálta.

 

Számos díjjal ismerték el

    

Művészetének elismeréseként 1990-ben Liszt Ferenc-díjat, 1996-ban kiváló művész címet és Oláh Gusztáv-díjat, 2000-ben - partnerével, Volf Katalinnal megosztva - Kossuth-díjat kaptak "a klasszikus és kortárs balettrepertoár nagyszerű megformálásáért, kiemelkedő művészi teljesítményükért". (Ifjabb Nagy Zoltán és Volf Katalin partnerek voltak A fából faragott királyfiban, a Spartacusban, A diótörőben, a Rómeó és Júliában, valamint a Szentivánéji álom című balettban is.) A balettművészt 2007-ben Magyar Művészetért Díjjal tüntették ki. 

 

Róla is elneveztek egy díjat
    

Súlyos betegség után, alig negyvenkét éves korában, 2008. március 23-án halt meg. Emlékére családja és a Táncművészeti Főiskola létrehozta a Nagy Alakításért Díjat. A díj legfőbb célja ifjabb Nagy Zoltán szellemiségének és művészetének megőrzése. Az elismerést - Kiss László szobrászművész nonfiguratív kisplasztikáját és egy oklevelet - a Magyar Nemzeti Balett művészei kaphatják. Odaítéléséről a művész özvegye, Soós Erika és édesapja, Nagy Zoltán balettművészek döntenek.
    

Február 19-én a Magyar Táncművészeti Főiskola jótékonysági gálaestet rendez az ifjabb Nagy Zoltán Alapítvány javára, a művész születésnapjára emlékezve. A főiskola színháztermében növendékek és hallgatók mellett fellépnek az Operaház balettművészei, illetve a bécsi és drezdai együttesek szólistái is.

 

"Imádott dolgozni!"

 

"Imádott dolgozni!" - vallotta róla édesapja. "Reggeltől estig, fáradhatatlanul. Sosem adott vissza szerepet, nem mondott le előadást. Ezt talán tőlünk, a szüleitől láthatta, tanulhatta. A Spartacussal például úgy jártam, hogy előző este, miközben Fülöp Viktorral vívtam, beszakadt a vállam.  Iszonyatosan fájt, tiszta vér volt. Másnap, ennek ellenére, a Faust pas de deuxben egy karral emeltem, pedig mondták, hogy nyugodtan csináljam kettővel. Nem! Zolikát máig visszasírják az igazgatók, balettmesterek, mert benne egyesült minden: a modernhez, és a klasszikushoz is kiváló adottságai voltak, karakter-táncosnak, művésznek szintén kiváló volt. A mai napig képtelenek őt pótolni… Emlékszem, miután szólt, hogy táncos akar lenni, elmagyaráztam, hogy ahhoz űrlapokat kell kitölteni, ám csak nyolcévesen lehet jelentkezni, tehát még kicsi hozzá, várjon. Várt! Én közben jártam az országot, tehetségeket kutatva, ő pedig nyolc éves koráig nem mondta, hogy „apa, adj nekem űrlapot!”. Aztán valamelyik ilyen utamról értem haza, kiraktam az íveket, talán mesélhettem a nejemnek, hogy milyen ügyes kis gyereket láttam, amikor már odajött, hogy jelentkezési lapot kér" - nyilatkozta egy interjúban Nagy Zoltán.

 

 

Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a Színház.hu nézeteit tükrözik. Mi a hírt / eseményt közöljük le, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.