Magyarországról jövök...

2002-03-27 16:20 Kossuth

Magyarországról jövök...

Riporter Jenei Gyula


Mv.- A Szolnoki Szigligeti Színház sajátos befogadó színház. Az elmúlt években otthont adott már remek fővárosi színészek számkivetett társulatának, újabban budapesti színészekkel önálló darabot visznek színre, sőt, kész fővárosi előadásokat is műsorra tűznek. Mindig mondom én, hogy a szolnoki közönség el van kényeztetve. Még élénken élhet bennük az Amadeus frenetikus sikere, most meg egy táncos-zenés darabot mutattak be, a Carment. Erről beszél Jenei Gyula mikrofonja előtt a darab rendezője, Bodor Johanna.

B.J.- A szolnoki közönség és a környező városkák, falucskák nagyon büszkék lehetnek erre a színházra. Ezt most csak azért merem állítani, mert körbejártam az országot, de egy kicsit a világot is. Kevés olyan hely van, ahol igazából, őszintén törekednek arra egy színházon belül, hogy minőséget nyújtsanak, de minden területen. Ebben a színházban például én azért érzem jól magam, mert nem érzem a megúszás hajlamát senkiben. Egy színházi produkció akkor lesz jó, hogyha a rendezőtől egészen a portásig minden működik.

R.- A színház már bemutatta Pesten is, a Tavaszi Fesztivál keretében a Carment. Vass Lajos, a színház igazgatója.

V.L.- Előtte, még korábban pedig a Kálmán Imre Fesztivál keretén belül a Marica grófnőt mutattuk be. Még lesz egy nagyszínházi bemutatónk április 26-án, ezt Verebes István írja és rendezi, ez az úgynevezett Lucifer show. A Pécsi Színházi Találkozón nagy sikerrel játszott Amadeust Pestre is felvitte a színház, és több vendégszereplést tartott a Tháliában.

R.- Jellemző ez most, hogy mozdul a színház, másutt is bemutatókat tart?

V.L.- Majdnem az egész évadban. Hármas blokkokban vendégjátszottuk az Amadeust, készülünk a Megyeri Lászlóval, a Thália igazgatójával egy jövő évadra szóló megállapodást kötni az Amadeusnak a továbbjátszására. Aztán szeretnénk itthon is, persze, ezt folytatni.

R.- Vendégelőadás is van a Szolnoki Színházban. Ez egy régi hagyomány, ebben az évadban is több előadást hozott a Katona József Színház.

V.L.- Hat előadást beszéltünk meg annak idején Zsámbéki Gáborral, az Árkádia, a Művészet, illetve a Tartuffe című előadásokat. Nagyon örülünk, hogy nyitottunk, és mi is megyünk, hívnak is bennünket, és szívesen fogadunk máshonnan érkező jelentkezőket is.

R.- Tizenéve nem volt nyári színház Szolnokon, tavaly ez is újraindult.

V.L.- Saját erőből hoztunk létre egy Pedrolló nevet viselő zenés nyári komédiát, Matuz János dramaturgunk írta a darabot, Molnár László színészünk rendezte, a saját zenész csapatunk, színészekkel kiegészülve volt a zenekar. Kellemes, vacsorázós, szökőkutas, sörözős, de mégis színházi milliőt sugárzó udvaron - ez a díszletépítő műhelyünk, udvarunk - mutattuk be, és ezt is körülbelül 3 ezer néző nézte meg nyáron.

R.- Szolnokon nagyon sok vendégszínész játszik, ha tetszik, sztárszínház a Szigligeti. És mégis van egy csapat.

V.L.- Mindenképpen szeretném bővíteni a társulatot. Ez egy olyan csapat, ami szakmailag, emberileg olyan erőt képvisel és sugároz a 12 ezer bérlőnk felé vagy a vendégjátékokon, hogy hosszabb távon tudunk terveket szőni, és ugye készülünk a jövő évadra, a tánckart is szeretném bővíteni. Most valami nagyot szeretnék mondani: európai színjátszóhellyé szeretném ezt tenni, elsősorban kamaradarabok tekintetében.

R.- A közönség meglesz hozzá itt, Szolnokon? Végül is egy vidéki városról van szó, vidéki környezetről.

V.L.- Én büszkén gondolom, hogy igen. Nemcsak Szolnokon, hanem ebben az országban. Nemcsak ebben az országban, hanem más országokban is megvan az a közönség, akit szívesen hívunk és várunk Szolnokra. A példa a zenei fesztivál, a zenei élet. Hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekar és vendégei idevonzza sokszor a fél országot, mind a szolnoki közönség egyre jobban kezdi megszeretni, megszokni ezeket a rendezvényeket, mind pedig mások kezdik tudni ebben az országban, hogy Szolnokra érdemes jönni ezért, ezért, ezért.

R.- A Szolnoki Szigligeti Színházban évek óta diákok dolgoznak jegyszedőként, most éppen a közgazdasági szakközépiskola másodévesei.

M.J.- Menyhárt József. Legalább egyszer megnézek minden darabot. Ezért is jó színházba járni, itt dolgozni, hogy minél több darabot nézzek meg.

R.- Korábban is járt színházba?

M.J.- Nem igazán, évente egyszer-kétszer, de most már úgy érzem, hogy egyre sűrűbben nézem meg a darabokat, és ezáltal végül is igényem lesz rá, hogy színházba járjak.

R.- Kovács Anita takarítónőként dolgozik a színházban. Hány előadást nézett meg?

K.A.- Szinte mindet, ami eddig volt. Volt, amit tizenkétszer-háromszor.

R.- Melyik volt az?

K.A.- A Marcia grófnő.

R.- Színésznő nem akart sose lenni?

K.A.- Gondoltam rá.

R.- Mostanság?

K.A.- Mostanság is. Inkább ilyen statiszta vagy hasonló.

R.- És van rá esély, hogy mondjuk egy statiszta szerepre fölkerül a deszkákra?

K.A.- Hát jó lenne, de nem tudom.

R.- Ki a kedvenc színésze?

K.A.- Vida Péter. Sajnálom is, hogy a Nemzeti Színházban van most, Pesten. Elszerződött. Volt már itt Darvas Iván, Alföldi Róbert, akit én ismertem.

Fné K.M.- Faragóné Kelemen Mária. Kunszentmártonból jövünk bérlettel. Itt, Szolnokon soha nem fordult elő a közönséges beszéd, itt úgy érezzük, hogy színházba jöttünk, a színészek mind odaadással játszanak. Nemcsak én, a fiatalok is szeretnék azt, hogy neveljenek bennünket. És a színház, az legyen olyan, mint régen volt, hogy az ember boldogan, szépen felöltözve és lelkileg is gazdagabban távozzon.

P.Zs.- Pataki Zsófia. Végtelen odaadással játszanak. Mindig ez az érzésem, hogy mindent bele, mindent a közönségért, és igazából nagyon kellemes estéket töltöttünk itt.

R.- Valkó Mihály több mint negyven éve kíséri figyelemmel színikritikusként is a Szigligeti Színház előadásait.

V.M.- Ez a színház egyrészt értékőrző, másrészt értékközvetítő. És ami nem lényegtelen, hogy mindig megbízható színvonalon. Amióta Berényi Gábor kezébe vette a színházat a hatvanas évek elején, kialakult az a vonulata a színházi munkának, hogy itt a klasszikusoknak rendszeresen helyük van, és mellettük pedig a mai szerzők is megszólalhattak. Őt követte Székely Gábor, még merészebben újított és modernebb hangot ütött meg, s amikor ő elment, akkor Kerényi Imre váltotta fel, aki viszont a zenés színházat honosította meg, igen magas színvonalon a Szigligetiben. Mindig olyan valaki került a színház élére, aki egyéniség is volt, így például Pál István, akit azért is meg kell említeni, mert az ő rendezései, az ő színháza újító, kísérletező színház volt nagyszínházban. Ugye, ő rendezte meg a Hamletet, egészen új felfogásban, vagy például a tragédiát, ő is elhagyta már az Úr hangját a tragédia végéről, de hát az az előadás alapvetően pesszimista volt. Pál Istvánt követte Schwajda György. Schwajda színháza abból a szempontból volt érdekes, hogy ő megpróbálta nagyon jelentős színész egyéniségekkel az előadásait magas színvonalúvá tenni. Például A velencei kalmárt amikor bemutatták, akkor Garas Dezső volt az egyik főszereplő. Vass Lajost például megtartja azt a szokását a színháznak, hogy klasszikusokat, magyart és külföldit egyaránt hoz, például az idei programban volt Gogol a Háztűznézővel, az elmúlt szezonban volt Németh László a Bodnárnéval, vagy Háy Gyula most, például az idén az Isten, császár paraszttal, de bővült a kör, új műfajok jelentek meg. Így például a Román Sándor-féle táncszínház itt vert gyökeret. Van utánpótlás, újabb társulat Carmen előadásokkal, már be is mutatkoztak. Kezd hagyománya lenni.

Mv.- Most és adásunkban többször is hallhatták R. Cledermann muzsikáját. Elmondom azoknak, akik szeretik, hogy a művész Szegeden koncertezik március 30-án.