Reggeli Krónika

2002-03-27 08:30 Kossuth

Reggeli Krónika



B.:- Különös szerzet a könyvvadász, leginkább a szaküzletek és az antikváriumok vidékén cserkel kapitális példányokra lesve, de nem veti meg a piacok olcsó könyvárusainak portékáját sem. Vadászik új kiadású ropogós gerincű friss nyomdaillatú kötetekre, de salátára olvasott régiekre is. Igazi gurman aki boldogan fedez fel, zsákmányol és birtokol. Drága szerzeményeit fáradhatatlanul cipeli haza, még az előszobában olvasni kezd, olvasva köszön a családnak, olvasva veszi le a nagykabátját, a cipőjét, olvasva ken magának egy vajas kenyeret, olvasva ül le a fotelba, szólni kár hozzá, úgysem hallja míg fel nem eszmél, és nem tudatosul benne,hogy né csak hiszen már egy órája itthon van. Vannak könyvvadászok akik nemcsak saját élvezetükre ejtenek zsákmányt,hanem a köz javára is. Trófeáikat mindannyian megcsodálhatjuk. Egyikükkel most Lengyel Anna beszélget.

R.: - Deák Krisztinát tulajdonképpen nem tudom,hogyan kell aposztrofálni, filmrendező vagy színházi rendező,hiszen alig két hete, hogy bemutatták Radnóti Miklós Színházban a Stör kapitányt, amit Krisztina rendezett, de hát olyna nagysikerű filmnek is rendezőnője mind a Jadriga párnája. MInd a két darab amit most említettem irodalmi alapanyagból készült.A film Závada Pál Jadviga párnája című könyvéből, a Stör kapitány pedig Füst Milánnak a Feleségem története című regényéből.

Deák Krisztina:- Ez egy lehetetlen vállalkozások,mert szinte ugye azt gondolná az ember, hogy lehetetlen ezeket átültetni egy másik műfajba, de ugyanakkor meg hogyha az ember nagyon tudja, vagy szem előtt tartja annak a műfajnak a szabályait, és van valami nagyon erős mondanivalója, ami nem ellentétes az alapmű mondandójával vagy annak legalább is valamilyen részével, akkor mégiscsak azt gondolom, hogy van rá esély, és amikor a sorvezető mondjuk Závada, vagy Füst MIlán vagy nem tudom első diploma munkám mondjuk Göthe volt, akkor azért az hogy mondjam magasra teszi a mércét, és akkor utána már nagyon nehéz tulajdonképpen olyan forgatókönyvből dolgozni aminek az alapja nem egy ilyen erős irodalmi anyag.

R.:- De ezek szerint szereti az irodalmat, és szeret olvasni?

Deák Krisztina:- Jaj nagyon sajnos betegesen olvasok, nem úgy mint egy normális ember, és nagyon ritkán olvasok csak úgy élvezetből. Ez valamilyen ártalom, tehát úgy nézem a könyveket már a könyvesboltban is,hogy lehet-e valamit csinálni belőle, és olyan mélyen tudok ismerni egy regényt, vagy egy irodalmi művet amin dolgozom,hogy mondatról mondatra. A Jadvigát azt tudtam sorról sorra, mondatról mondatra.

R.: - És élvezetből kiket olvas?

Deák Krisztina:-Speciális Füst MIlán egy olyan akit mindig,t tehát speciál a feleségem története az egy olyan regény amit életem során elolvastam haszor-hétszer. MIndig nagyon megérintett, és mindig olyan nagyon-nagyon különösen misztikusnak éreztem az egészet.

R.: - Nagy sikerrel megy most a Radnótiban ez. Színpadon nehezebb egy irodalmi művet rendezni, vagy filmen?

Deák Krisztina:- Nekem színpadon, mert filmen sokkal nagyobb az ember szabadsága, és nem a mondatok fontosak annyira, hanem inkább a kép. Nagyon sok mindent el lehet egy képpel mondani, egy közelivel, egy gesztussal, egy szemvillanással - mit tudom én ,ezek közhelyek de tényszerűleg így van, valaki áll egy fal előtt, és néz, és hogy megfelelő helyre vágra, megfelelő hangokat, zenét nem tudom mit alárakva, nagyon mély jelentésgű lehet, attól függően, hogy mi volt előtte, és mi van utána. Színházba egy sokkal nehezebb, hiszen ott azért mégiscsak a szöveg az elsődleges. Bár most először színházban úgy dolgoztam, mintegy filmen Darvasi Lászlóval együtt, majdnem olyan típúsú munka volt, mint egy filmforgatókönyv esetén. Tehát szabadon dolgoztunk egy remek anyagon.

R.: -Akkor térjünk vissza kedvenceire.Kik azokat akiket még szeret, klasszikusokat, vagy maiakat, otthon szeretet-e meg olvasni?

Deák Krisztina:- Sok könyvünk volt otthon, gyerek koromban meghalt az édesapám egész kicsi voltam, és nagy könyvgyűjteményt hagyott ránk, és gyerek koromban a bátyámmal sokat vitáztunk, hogy ki veheti le a könyvet, a polcról és ki nem, és lehet,hogy innen adódik, hogy nagy érték számomra a könyv. Most is nagyon sok könyvünk van otthon, és nem nekem a férjemnek köszönhetően hihetetlen rendben van, mint egy ilyen könyvtárban olyan rend van. Tehát odanyúl az ember, és akkor tudja, hogy az a valami amit keres az meg van vagy nincs. Vannak ilyen dolgok amiket sokszor újra olvasok. Göthe is ilyen különben, de Thomas Mann is ilyen, de például szeretem olvasni a mai irodalmat, mindig pontosan tudjam, hogy ami megjelenik azt én olvassam. Ebben mondom megint csak van egy ilyen szakmai ártalom, hogy valami jó megjelenik abból filmet lehet csinálni. MOst például mi van az éjjeli szekrényemen. Ott van például Bodor Ádám és Balla Zsófinak a most megjelent interjúja. Ezt olvasom esténként, most megjelent egy könyv aminek tulajdonképpen a megjelenésében némi részem is van. Ez a miskolci Bonnye és Clayd



R.: -Ők azok a betörő páros.

Deák Krisztina:- Bonnye és Clayd néven elhíresült bűnőző párosból a lány megírta az élete történetét. Arra gondoltam, hogy ebből egy nagyon jó filmet lehet csinálni, és arról szól, hogy hogyan élünk ma itt Magyarországon.

R.: - Mindennap olvas?

Deák Krisztina:-Igen a munkámnak egy része,hogy olvasok, hogy keresek, olvasok azt hiszem nagyon sokat olvasok.

R.:- Mit ad az irodalom, mit jelent a könyv?

Deák Krisztina:- Hát kalandot, más életeket, azt gondolom, hogy ha csak ülnék és olvasnék otthon a szobámban akkor is nagyon nagy kalandokat tudnék átélni ez által. Sorsokat megismerek, életeket, rátalálok olyan azonosságokra, amikre azt gondoltam,hogy csak egyedül vagyok, de mégsem vagyok egyedül,hiszen hogy úgy van másokkal is, így történik, utazásokat olyan dolgokat, tájakat ismerek meg, amikre soha nem fogok eljutni, de leginkább tulajdonképpen ez az azonosság,hogy az ember rátalál olyan dolgokra, amit őt is nagyon foglalkoztatják.És mivel ilyen a foglalkozásom, hogy az irodalmat más műfajban meg tudom jeleníteni, ezért talán még fontosabb számomra. Tulajdonképpen soha nem írtam azt hiszem olyan forgatókönyvet, aminek ne lett volna valami irodalmi alapja, vagy napló alapja volt, mondjuk a Csinszka Naplója volt.Levéltárban sokat ültem akkoriban ez még ilyen zárolt anyag volt,amikor én ezt csináltam, és magához a levelekhez sem lehetett hozzájutni csak Széchenyi Könyvtárban, valami különleges engedéllyel. Most például azon gondolkodom, hogy hogy lehetne az Anyeginből egy színpadi változatot írni, de nagyon nehezen találok társra, ugye mert azt látom, hogy nehezen mernek írók hozzányúlni Puskin Anyeginjéhez, és csodákolva látom,hogy nincsen belőle semmilyen színpadi változat. Én pedig most nagyon szeretném ezt megcsinálni.

B.:- Deák Krisztina rendezővel beszélgetett az olvasásról a könyvek szeretetéről Lengyen Anna.