Reggeli Krónika

2002-03-27 08:30 Kossuth

Reggeli Krónika



B.:- 1962. óta ünnepeljük a színházi világnapot, a magyar teátrumokban is sok helyütt kitüntetett nap ez a mai. Amikor nemcsak a szokásos előadásokat tartják meg, hanem a színházbarátok, érdeklődők beleshetnek a kulisszák mögé is. Féltették a színházakat már annyi mindentől, a rádiótól, meg a mozitól, a televíziótól az internettől, de a színház él, és köszöni jól van eltekintve itt-ott fellelhető múlő kis nyavajáitól. Mert,hogy kell a színház, a bérlet, a jó előre megváltott jegy a zuhanyozós,borotválkozós nyakkendős, öltönyös készülődés, az előcsarnok illata, az előadás előtti zsongás a nézőtéren, a lassan kihunyó lámpák,a felgördülő függöny surlódó hangja, és persze maga a produkció. Aztán meg a szünetbeli találkozások, és az előadás végi ruhatári tolongás, meg a beszélgetés hazafelé, milyen volt a darab, a rendezés a színészi alakítások.A színház varázsa megmarad, mert mindig ünnep a hétköznapokban. A színházi világnapon a Súgó című lap főszerkesztőjével Gáspár Mátéval beszélget Nánási Anikó.

R.: - A világ 40 éve ünnepli a színházi világnapot, akkor kezdeményezte ugye a nemzetközi színházi intézet. Évekkel ezelőtt nem úgy ünnepeltük, mint ahogy manapság.

Gáspár Máté:- Ezen a napon sok különleges dolog volt régebben világszerte és Magyarországon is. Emlékszem még én is emlékszem, sok hallgató is emlékszik amikor például színházi közvetítések voltak,tehát élő színházi közvetítések sőt még olyanra is emlékszem, hogy színházi körkapcsolás volt, mint néha a labdarúgó mérkőzésekről. Tehát ennek volt egy rangra, volt egy különös bukéja. A 90-es évek közepére kihaltak ezek a szokások, az üzenetet valószínűleg minden színházba aznap felolvasták, de nem történt semmi más, és akkor kezdtünk el gondolkodni, mit lehetne ezen a napon kitalálni, és megkerestük a színházakat és vártuk a tőlük bejövő ötleteket.

R.:- 62-ben ami a legelső éve volt a színházi világnapnak, akkor Jean Kocto üzent aztán volt Arthur MIller, Laurenc Olivier, Richard Burton, Vaclav Havel, 94-ben idén pedig egy indiai drámaíró ugye?

Gáspár Máté:- Igen, úgyhogy ez a nemzetközi színházi az ITI ez az UNESCON belül működik párizsi központtal. Ez egy ilyen gyűjtőszervezet, tehát ők mindenkivel kapcsolatban vannak, és ezért van az,hogy igaz nagy neveket a szakmai nagyjait tudták megnyerni.Az,hogy az elmúlt években olyan színházi emberek is kerültek bele akiknek a nevét nem nagyon ismerjük, sokszor még kiejteni is gondot okoz, az nem azt mutatja szerintem, hogy ennek a rangja csökkenne,hanem pont ennek a szervezetnek a teljes nemzetközi jellegét. Ez a szép ebben tényleg, hogy valószínüleg egy indiai színházi embernek teljesen más rálátása, és ugyanakkor ezeket az üzeneteket olvasgatva akár Indiában,akár Franciaországban, vagy Kanadában, Magyarországon vannak olyan közös vonásai a színháznak amire mindenki fölhívja a figyelmet. Itt az utolsó gondolatai ennek, hogy a színház saját halálos ítéletét írja alá amikor biztosra megy.Másrészt ugyan az az oka annak is, hogy bár néha sivárnak látjuk a jövőjét, a színház mégis tovább fog élni, és tovább fog profokálni minket.

R.: - Az idei színházi világnapon mi lesz még?

Gáspár Máté:- Idén is teljesen a színházak hatáskörébe utaltuk, hogy mire gondolnak, és nagyon változatos a felhozatal. Rengeteg helyről jönnek össze művészek és ez nem is olyan hagyományos gála, tehát inkább ilyen beszélgetések, anekdotázgatások Bárkán focimeccset is szerveznek, a Térszínházban lesz közönségtalálkozó.A Krétakör SZínház bemutatót tart ezen a napon, a Thália Színház régi stúdiójában a Göthe Intézetben a tavaszi fesztivál keretében egy beszélgetésé lesz, a Katona József Színház és a Studtgarti Tribünel vezetőinek részvételével, és a Thália nagy színpadán lesz egyébkén a Súgócsiga gála, ahol a közönség szavazatai alapján kiválasztott 12 résztvevőt fogjuk köszönteni.

R.: - Ez egy internetes szavazás volt ugye, el lehet-e már árulni a nyerteseket?

Gáspár Máté:- Természetesen, hiszen ők is értesítést kaptak már Almássy SÁndor, Fekete Ernő, Fullajtár Andrea, Hernádi Judit, Koltai Róbert, Kováts Adél, Ónodi Eszter, Stohl András, Szávai Viktória, Szervét Tibor, Tóth Sándor és Törőcsik Mari. Sokszor megkérdezik tőlem, hogy ma egy színész hogy tesz szert népszerűségre, honnan ismerik,mert hogy a tévé a film, a reklám, a színes újságok, de ezt a listát,hogyha alaposan átnézzük, azért látható, hogy itt mindenkire vonatkozhat az,hogy lehetett a 2001-es évben olyna színpadi szerepben látni, ami miatt méltó a közönség szeretetére. Néhányuknak természetesen a média az a népszerűség az elvitathatatlan. 15 ezer különböző ember szavazott, és ez pont 5 ezerrel több például mint tavaly volt. Mostanában olvastam egy felmérést, ami szerint egyébként Budapesten 180 ezerre tehető azok száma Budapest és körzete, akik egyáltalán színházba járnak. Másik beszélgetés témája ez sok van kevés, egy 2,5 milliós világvárosban, de tény. Fájdalman nekem, de ez is teljesen jellemző a helyzetre, hogy csak fővárosi színészek vannak rajta, tehát vidékieket nem találunk.

R.: - Ezen a színházi világnapon ugyen nemcsak a Súgó Csigadíjat adják át,hanem Hevesi Sándor-díjat, és hát még két egészen új díjat, Gobbi Hilda, Soós Imre díj.

Gáspár Máté:- Sőt még a Népszabadság is van egy díja, ez az Üstökös-díj. Az elmúlt években megszaporodtak a díjak, és nagyon különböző eredetűek. Van amelyeket a minisztérium alapított és íly módon egy hivatalos díjaknak tekinthetők, de vannak amelyek cégek adják át, és van olyan is ami civil kezdeményezés.

R.: - Ez alatt az öt év alatt változott-e az érdeklődés, milyen sikere van a közönség körében?

Gáspár Máté:- A közönséget minden érdekli, a színházak egyébként mondhatjuk, hogy tele vannak, tehát az országos látogatottsági arányok jók. Bármilyen extrát pluszt kivételest ajánlanak a színházak arra mindig vevők.

B.:- A színházi világnapon a Súgó című lap főszerkesztőjével Gáspár Mátéval beszélgetett Nánási Anikó.