A fogyatékosság az élet természetes velejárója

2002-04-15 10:10 Kossuth

Napközben



Mv.- Maradjunk az előbbi megfogalmazásnál, ne csodálkozzanak az egészséges emberek, hanem tekintsék a fogyatékosságot az élet természetes velejárójának. Ez érvényes arra a hétvégi kettős bemutatóra, amelyre Dezsényi Péter ment el, és amelynek próbafolyamatáról egy beszámoló újságcikkben a következőt olvastam, csak ízelítőként, és aztán hallják majd a tulajdonképpeni lényeget, szóval a próba itt például úgy zajlott, hogy - értelmi fogyatékos színészekről van szó - mindenki 60x90 centis lapokra felírta, hogy mit akar elmondani magáról. Egyik-másik névjegy nem is olvasható rendesen, és a tartalmuk is teljesen eltérő. Van, aki a szerelméről mesél a táblaszövegben, mások kis novellákat faragtak a bemutatkozó sorokból, és akadt olyan is, aki azt írta le a lapon, hogy mennyire szereti Elek Dórát. Becket Szimfónia értelmi fogyatékos színészek előadásában.

R.- Regős Pál, az úgynevezett alternatív színház egyik nagy öregje. A Baltazár Színház azt hiszem, hogy még az alternatív színházon belül is alternatív.

R.P.- Ezek a gyerekek hallatlanul érzékenyek. Én nem idealizálom őket, de ugyanakkor éppúgy sújtv vannak vagy meg vannak áldva, ahogy mondani szokták, mindenféle emberi jó- és rossztulajdonságokkal.

L.- A produkció, az nagyon jó, mert itt lehet szerezni barátokat, nekem a Dani van, az a szerelmem, és nagyon szeretem, mert jó az alakja, meg szeretem a szeme színét.

R.P.- Tehát nem valami kivételes lények, mert ők értelmi fogyatékosok.

R.- De azt láttam, hogy a szeretetüket sokkal nyíltabban mutatják ki.

R.P.- Így van, és pontosan ezért szeretek velük lenni, még hogyha nekem bizony idegileg nagyon fárasztó egy-egy foglalkozás velük. Egy-egy kétórás foglalkozás után, mikor eljövök tőlük, akkor a fejem úgy zsong, és kell egy bizonyos idő, amíg az idegeim megnyugszanak, és visszatérnek a normális állapotukba.

R.- Három éve foglalkozik velük. A három év alatt ők mit fejlődtek? Mit jelentett számukra az, hogy ha nem is profi színészek, de valahol mégiscsak hivatásuknak tekintik a színházat?

R.P.- Amikor én elkezdtem tanítani őket, és vannak különböző térforma gyakorlataim, arra kértem őket, hogy álljanak föl vonalsorba, jó, ez nekem ez szakkifejezés, ezt így nem értették, akkor megmagyaráztam nekik, hogy az a vonalsor, hogy arccal előre. Fogalmuk nem volt, hogy mi az, hogy előrefelé állni. Hát most meg azért lehet látni, hogy ezek a gyerekek milyen bonyolult térformákat, hát ez talán látható, a maguk színvonalán talán többet sajátítottak el, ide akarok kilukadni, mint egy egészséges ugyanennyi idő alatt, mert az akaratuk hallatlan erős.

N.- Én Becketről nem sokat tudok, azt valami nem tudom, hogy most mi volt a foglalkozása, nem tudom, hogy író volt-e vagy költő, ezt a Pali jobban tudja, mert az az igazság, hogy én Becketről most hallottam már, azóta hallottam, amióta próbáljuk ezt. Én régebben nem is tanultam Becketről soha.

R.- Ez egy Becket-játék. Hogy' jönnek össze ezek a fiatalok és Becket?

R.P.- Na, az nem is baj, hogy ők azt se tudják, hogy ki volt Becket, teljesen érdektelen, én nagyon szeretem Becketet. Az ő figurái a társadalom perifériájáról kerülnek ki. És mindig valami csodára várnak, hogy a Godó megjön, és itt, ezekkel a gyerekekkel is így van, és hát gondoltam, hogy ezek igazán becketi figurák, és nem kell eljátszani, ez a lényege az egésznek, mert a társadalomkívüliségének a kellékeit magán viselik. A másik, hogy Becket darabjait bohóctréfának kell tekinteni. Ő azt szereti, ha falusi emberek, tehát egyszerű emberek nézik, és nagyokat, szó szerint ez volt például röhögnek rajta, és nem kell mélyfilozófiát keresni. Tehát végül is róluk szól a darab, ők is szeretnék megváltani magukat, hisz' várják Istent, a Messiást várják, és ezek a Baltazár Színházas gyerekek pedig a Baltazár Színházban változnak meg.

R.- Miért van rajtatok ez a bohócruha?

N.- Azért, hogy az jelképezi, hogy cirkuszban vagyunk bent. A porond azért jó, hogy abban lehet menni meg játszani azt a bohócizéket. Az az igazi világ.

R.- Becket falusi közönségben gondolkozott, akik nagyot röhögnek. Ezt a játékot milyen közönség nézi majd?

R.P.- Ehhez még Becketet sem kell ismerni. Érzékeny embereknek csinálom, mert érzékeny emberek játsszák.