a Pont Mûhely Társulatának legújabb premierje

2002-04-18 10:56 Info rádió

Info rádió - Hírek

Riporter Sárközi Lóránt


Mv.: - A Mú Színházban ma este nyolc órakor látható a Pont Műhely Társulatának legújabb premierje. A Hősök című előadásról Keszég László rendezőt kérdezte Sárközi Lóránt.

Keszég László rendező: - Kollázsmű. Saját baráti szerzőktől vannak szöveg, olyanok mint Ber Krisztián, Szegedi Szabó Béla nevű fiatal költőnk és egy még nagy színházban nem jelentkező drámaíró Bíró László. Aztán társulat által improvizált szöveget is használunk, egy rövid B.. szövegrészletet is. A nézők különböző oldalról, jobbról, balról, alulról, fölülről kapnak olyan példákat, amelyek szerintünk igazak a hősökre.
Ennek az a címe, hogy Hősök. Egy ilyen tárlatszerűen összeálló kis példák, példabeszédek, vagy útmutatások azzal kapcsolatban, hogy a múltban, a jelenben és remélhetőleg a jövőben milyenek lesznek a hőseink. Tehát ezek kis emberek, nagy emberek, jó emberek, rossz emberek, szadisták, satöbbi, satöbbi. Tehát magyarul azt jelenti a kollázs, amit én nagyon szeretek színházban, hogy nem ragaszkodunk egy adott drámai szöveghez és abba próbálunk mindent besűríteni, hanem ha mondjuk kell egy szomorú hatás, akkor találunk vagy írunk egy jelenetet, aminek esetleg szomorú hatása van. Most természetesen nagyon vulgarizálom és primitizálom, de nagyjából erről van szó. Ha kell egy vidám, akkor megpróbálunk kreálni egy olyan helyzetet, ahol kiderül a fonáksága annak ha valaki hős. Ha kell egy toleráns jelenet, akkor találunk egy olyan szöveget ami a toleranciát erősíti mind bennünk, mind pedig a nézőkben akik nézik ezt az előadást. És így röhögtetve, nevettetve a nézőket remélhetőleg az összkép az mégis elgondokodtató lesz. Színháztechnikailag ez a fajta munka, hogy az előadás egy kérdésfeltevés igazából nem pedig egy ajándékcsomag, amiben mindenféle megoldást és az összes szálat elvarrjuk és tulajdonképpen a saját életéből másfél-két órára kiszakítjuk a nézőt, de semmi többet nem adunk, ez nem az a fajta színházcsinálás, hanem az ami tulajdonképpen csak egy lehetőséget vet fel, tehát hogy gondolkodjunk együtt. Ez a legszemélyesebb dolog ezzel kapcsolatban. Ezt szeretném folytatni, minél több kérdést feltenni egy színházi előadásban.