Jelenetek egy kivégzésbõl – Madách Kamara

Mácsai Pál művészeti vezetése óta harmadik bemutatóját tartotta a „Kismadách”. Howard Barker darabját a kilencvenes évek elején Kaposváron is játszották már, Molnár Piroska főszereplésével. Most, Mácsai rendezésében Udvaros Dorottya alakítja Galactiát, a XVI. századi velencei festőnőt, aki megbízást kap a Dózsétól, hatalmas képen örökítse meg a lepantói csata dicsőségét. A kép azonban nem a politika szájíze szerint készül el – az öntörvényű művészt a hatalmi gőg, a háború borzalmai jobban érdeklik, mint a nagyszabású pátosz. Lázadására azonban – az első felháborodás után – rafináltan reagál a köztársaság. A börtönre, sőt kivégzésre készülő festőnő legnagyobb döbbenetére hirtelen a hatalom eszközévé, látszólagos kiszolgálójává válik.


Udvaros sodró lendülete, Gálffi László rafináltan intelligens Dózséja, Rátóti Zoltán vívódó opportunistája, Dunai Tamás hiú hadvezére, Végvári Tamás szónokló egyházi méltósága és Kerekes Viktória kritikusnői magánszáma csupán néhány példa az elgondolkodtatva szórakoztató előadás erényeire. Melis László dalokat fűzött a cselekménybe, melyet háromtagú, szinte állandóan jelen lévő kórus (Bíró Kriszta, Crespo Rodrigo, Honti György) ad elő, akik jelenetről jelenetre új alakban kapcsolódnak bele a szituációkba.