Péter megdöntötte Steven Poljakov idõcsúcsát

2002-05-07 11:05 Kossuth

Napközben

Műsorvezető: ifj.Tóth György-Pásztor Z


- Mv.: Nem tudom, mennyire kíváncsiak önök, én rendkívül kíváncsi vagyok. Azt már tapasztaltuk sok esztendő érdeklődéseit, üzeneteit, telefonhívásait figyelve, hogy mindig a műhelytitkok, a háttér az, ami igazán érdekes lehet. De nemcsak a hallgató van ezzel így, és ezért úgy véltük Pásztor Zoltánnal, hogy a közönségszolgálati perceket most ilyen műhelytitkok nyomozásával töltjük, hanem még mi, rádiósok sem tudjuk, hogy a másik szerkesztőség igazából hogy működik, igazából hogy alakul ki valami, igazából hogy születik meg egy ötlet és az ötletből aztán a műsor. Hát ezért most nézzünk körül kicsit az irodalom háza táján.

- R.: Egy nagyon lelkes, majdnem azt mondtam, hogy megszállott kolléganőnket köszönhetjük a telefonvonal tulsó végén, Hlinka Ágnest. Szia, Ági!

- HÁ.: Szervusztok!

- R.: Aki színdarabíró-fesztivált szervezett, nem is az elsőt már, ugye?

- HÁ.: Ez a kilencedik volt, hiszen 1993-ban kezdtük, amikor Siposhegyi Péter megdöntötte Steven Poljakov időcsúcsát és megírta az első színdarabot a Rátkai Klubban és azóta rengeteg színház, vidéki-pesti részt vett ebben. Hagyományos drámaíró versenyeket ugyanígy tartottunk, tehát írókkal, drámaírókkal, pontosan ugyanúgy, mint olyanokkal is, akik színházközeliek, de nem kimondottan írók. Tehát tévészemélyiségek, színházigazgatók és idén szeptemberben például az Egri Gárdonyi Géza Színházban három színművész fog írni.

- R.: Halljunk néhány kulisszatitkot, műhelytitkot. Hogy szoktad megszervezni, hogy állsz neki egy ilyen nagy fesztivál megszervezéséhez?

- Mv.: Ja, és ki kerül oda, tehát önként jelentkezés vagy meghívásos alapon működik?

- R.: Ez attól függ, tudod, mert most már évi két - ti tudjátok, két drámaíró verseny van, tehát vannak a - mint említettem a hagyományosak. Itt mindig összeül egy kis stáb, egy kis kuratórium, néhány író, barát, ismerős, aki benne van - a Gyurkovics Tibor, aki például ceremóniamester, minden alkalommal, hogy kiket hívjunk meg, és most például, amit említettem nektek, hogy szeptemberben lesz, hogy három színész fog írni, akkor Székhelyi Jóska, aki rendszeres szereplője ezeknek a versenyeknek, ő saját magától jelentkezett idén januárban, amikor a Magyar Kultúra Napján - mert mindig hozzákötjük valami jeles eseményhez, tehát vagy a Magyar Dráma Napjához vagy a Színházi Világnaphoz, vagy a Magyar Kultúra Napjához ezeket a rendezvényeket és azt mondta, hogy ő már annyiszor szerepelt, mint színész, hogy ő szeretné magát kipróbálni, mint író és rendező. És akkor én hozzákerestem, saját kútfőből végiggondoltam és végül Mikó Istvánt és Harsányi Gábort kértem fel, akik el is vállalták, tehát így fognak indulni. De vannak a tehetségkutatók, na, azok a még több munkát és még több kreativitást igénylő dolgok, hiszen azt meg kell hirdetni. Akkor a rádióban meghirdetjük, televízióban, újságokban, akkor özönlenek a darabok. Idén például a januárira, illetve a márciusira érkezett 73 színdarab. Mindig más korosztálynak rendezzük meg, tehát volt itt már mesejátékíró, pici gyerekeknek, akkor színjátékíró, picit nagyobb korosztálynak, tizenéveseknek. Most a 16 és 24 év közöttieknek hirdettük meg, ami mondom, két hónappal ezelőtt volt. Aztán vannak korhatár nélküli tehetségkutatóink és akkor természetesen érkezik mindenféle. Tehát a szappanopera átírattól kezdve a regény dramatizáláson át néhány nagyon tehetséges, önálló műig és én borzasztóan örülök, ha azt mondhatom néhány emberről, hogy bizony mi fedeztük fel, mi indítottuk el a pályán. Az nem nagy szó, mert bizony vannak olyanok, akiket tizenhárom-tizennégy évesen a rádión keresztül ezeken a versenyeken keresztül ismert meg a közönség és ettől kaptak kedvet ahhoz, hogy továbbiakban is prózát vagy színjátékot írjanak.

- R.: Nos hát egy ilyen nagy tehetséget is köszönhetünk a vonal tulsó végén, Mészáros Orbán Szabó Gábort, aki az idei színdarabíró fesztivál győztese a közönség és a zsűri döntése alapján. A Megváltatlanok című darabjával, művével. Kik ezek a megváltatlanok?

- SZG.: Jó napot kívánok! Hát a darab végeredményben hat-hét fiatalról szól, akik egy éjszaka olyan bulis hangulatban összejönnek. Ők nem tudják magukról, hogy megváltatlanok, ez egy eléggé szimbolikus megfogalmazás. Egyikük teszi fel önmagával szemben azt a kérdést, hogy vajon az ember mint olyan mennyire megváltott Jézus Krisztus által, hogy ez a megváltás, amit - ami Krisztusnak köszönhető, ez érvényes-e napjainkban, illetve, hogy mekkora időbeli terjedelemben terjeszthető ez ki Krisztus előttre esetleg, illetve hogy utána, a mai korban, amikor a bűn annyira szinte mindennapos, hogy úgy érzi ez a bizonyos fiú, aki csak egy rövid ideig játszik a darabban, hogy talán már nem is vagyunk mi annyira megváltva, talán önmagunkat kell majd megváltanunk ezek után.

- R.: Ön hogy szerzett tudomást erről a színdarabíró-fesztiválról?

- SzG.: Bizonyos értelemben a televízió útján, a szüleim hívták fel rá a figyelmet...

- Mv.: JObb lett volna, ha azt mondja, hogy rádió...

- R.: Én említettem, hogy a rádió is és a televízió is hirdette.

- SzG.: igazából a szüleim hívták fel rá a figyelmemet.

- R.: Minek kellett megfelelni, volt-e valami formai követelmény?

- SzG.: Igen, volt. Ez az első talán az, hogy egy felvonásos legyen a mű, illetve volt egyfajta terjedelmi határ is, amin belül kellett ezt megírni.

- Mv.: Méterre kellett írni?

- SzG.: Hát igen, ez egy elég erős kifejezés, de mondhatjuk így is. Tehát azért...

- Mv.: Nem lehetett túllépni bizonyos...

- SzG.: Nem, nem, azért erre figyelni kellett, az első sor leírása után, illetve már előtte is gondolatban azért fel kellett osztani, hogy ne lépjünk túl egy bizonyos határt.

- R.: Mi lesz az utóélete ennek a műnek?

- SzG.: Hát én nagyon meglepődtem azon, hogy ilyen - hoyg mondjam, kellemes utóélete van, hiszen akár mint most ez a beszélgetés is, nem tervezem különösebben, hogy további ilyen darabokat írok, ez egészen egyszerűen azért, mert nem is írtam még ilyen jellegű műveket.

- Mv.: Lehet, hogy értelmes lenne.

- SzG.: De most például nagy örömömre kaptam egy felkérést egy ilyen nemzetközi fiatal drámaírók fesztiválja irányából, amit idén Magyarország rendez és hát ha reményeim szerint ha minden jól megy, akkor ezen jelen lehetek. Ez júniusban lesz Pécsett.

- R.: Köszönjük szépen, hogy rendelkezésre állt, és akkor még egy kérdés Ágihoz, hogy mit lehet majd mindebből hallani a rádióban?

- HÁ.: Június második felében a három díjnyertes darabot a Memoriter című műsor keretében, amely a Petőfi adón szokott menni, én szerkesztem minden vasárnap. Ez egy hangzó segédanyag a diákoknak az irodalom oktatásban, de ugey nyáron szünet van és ilyenkor szavalóversenyeket állítunk elő és készítünk, például Latinovits szavalóversenyt, amit Balatonszemesen a Latinovits Művelődési Házban, illetve ez a három darab, tehát az Urbán Szabó Gáboré, akkor a pécsi kislányé, a Hujber Adrienné és még a Ferié, nem tudom, hogy őt nem találtátok meg, azt hiszem...

- R.: Nem, őt nem sikerült, Mihalkó Ferencről van szó, azért mondjuk el a nevét.

- HÁ.: Így van, pontosan, ő egy budapesti egyetemista fiú, tehát mind a három színdarabot a rádióban lehet hallani és mindenkit sok szeretettel várunk, mert ennek a memoriternek van egy közönségtalálkozója is minden hón apban. Azt nem tudom, hogy mennyire köztudott és mennyire tudjátok, 16-án, május 16-án délután 3 és 6 óra között a Magyar Rádió aulájában találkozunk legközelebb és akkor egy Hamburgban élő költő-festőművész, Kova László és Farkas Tamás színművész lesz a vendégünk.

- Mv.: Mi egyébként mindent tudunk, vagy legalábbis azt mondjuk, hogy mindent tudunk. Egy dolgot nem tudunk, és talán ez lenne befejezése beszélgetésünknek. Milyen érzés azt tudni, hogy az én, a mi kezdeményezésünkre születnek vagy tárnak fel új tehetségeket?

- HÁ.: Nagyon jó. Nagyon jó, itt van egy alapítvány, a XXI. század magyar drámájáért alapítvány és ennek ez a célja. Tehát amikor tíz évvel ezelőtt ez megalakult, akkor pont ez volt a célja, hogy a legkisebb faluba is eljussanak ezek a felhívások és hogy kerüljünk közel ezekhez a fiatalokhoz, mert én állítom neked, hogy az egyik legtehetségesebb, annakidején például Parázs Dávid volt, aki tizenhárom évesen került elő Miskolcon, egy fiatal gyerek, aki olyan, mint a napsugár, olyan tehetséges volt és úgy írt egy mesejátékot. Vagy most az egy évvel ezelőtti gyerekversenyen, amit a Ruttkai Éva Színházban csináltunk, ott is volt egy tizenkettő és féléves fiatalember. Úgy, hogy borzasztóan örülünk neki, hogyha sikerül felfedezni, mert más módon nem is lehetne, tehát a rádió ilyen szempontból óriási segítség és nagyon nagy előny, hogy eljut mindenhova, az ország legkisebb pontjába kis ezek a felhívások és bizony ösztönzik a fiatalokat arra, hogy írjanak.

- Mv.: Nincs más hátra, mint majd meghallgatnunk a három hangjátékot. /Zene./

- Mv.: Kedves hallgatóink, a Napközben műsora mára véget ért, de ismételten mondom, holnap is lesz Napközben, tehát 9 óra 4-től ismét hallgassanak minket. A mai adás munkatársai /stb./. A híreket Szilágyi Zoltán mondta el, a zenéket Adorján Ágnes válogatta. A felelős szerkesztő Jónás István nevében is elköszön a mai két műsorvezető-szerkesztő:

- Ifj.Tóth György

- és Pásztor Zoltán. Viszonthallásra! /Zene./