Valami Magyarország

2002-05-12 08:30 ATV

Nap kelte - ATV

Műsorvezető: Lakat T. Károly


Mv.: - Valami Magyarország címmel megpróbálom Verebély Iván köhögését átkiabálni. Nem lesz könnyű. Valami Magyarország címmel fergeteges kabaréra készül a Vidám Színpad. Nagyon-nagy szeretettel köszöntöm Nyertes Zsuzsát, Faragó Verát és Verebély Ivánt. És még mielőtt is bármit mondanék mert ez a lényeg nem az hogy én mit mondok. Hallgassuk meg mint mondott erről a kabaréről és rólatok tegnap itt Verebes István. Hölgyeim és uraim az én Verebes Istvánnak és sorstársamnak mondom azt amit mondok egyébként nem szombat van nem őrültünk meg ne keveredjenek össze ezt a beszélgetést most felvételről látják. Szóval Pista nagyon örülök hogy itt vagy végre és nem műsorvezető hanem majd ez is kiderül később hogy milyen minőségedben. De mit lépsz arra hogyha én azt mondom neked hogy ott ahol az emberek nagy flegmával beülnek és télen-nyáron oly meleg van hogy majdnem megsülnek az a színház. Ott ahol drága pénzért a karzatra másznak. Télen-nyáron oly cúg van hogy kabátban is fáznak az a cirkusz. De ott ahol füstben beszorítva ülnek és a jegyek a színház jegynél is többe kerülnek az a kabaré. Tudtad?

Verebes István: - Heltai.

Mv.: - Hogy éppen a szerző kicsoda azt nem tudom. Én ezt a Budapest Orfeumból tanultam meg betűről betűre a Benedek Miklós mondja és annyira üzeni a kabarét, hogy a jegyek a színház jegynél is többe kerülnek.

Verebes István: - Talán nem is. Talán mondjuk a Vidám Színpadon nem. Az annyira jó hogy engem megkérdeznek ilyen újság olyan tévé arról, hogy milyen a fogyókúrám, hogy a Heti hetesben most akkor a Bajor éppen beteg-e vagy éppen nem beteg, hogy járok egy pedikűröshöz körkérdés. Egyedüli. Idehaza kérdezik meg hogy egyáltalán csinálok-e valamit?

Mv.: - Ne viccelj tulajdonképpen az igazi, az igazi arcod, az igazi közeged.

Verebes István: - Így igaz hogy kabaré. Azért érdekes ez a kabaré mert ez egy cezúra ugye Bodrogi Gyuszi aki 20 évig volt igazgatója a Vidám Színpadnak ugye leköszönt és új igazgató van. És az első bemutatót én rendezem ami egy kicsit más lesz azért mint amit eddig kapott a Vidám Színpad publikuma.

Mv.: - Most utánozni foglak a legújabb poénodat veszem kölcsön beszéltem a magyar kabaréval és azt mondta, hogy olyan Kellér Dezső-i hagyományokra kellene építeni ezt az újat.

Verebes István: - A szerkezetében. Mert annyiban hogy van benne bohózat, van benne kuplé. Van benne konferanszié. Tehát a szerkezete igen. De mégis az egész az egy kicsit visszanyúlik a Farkasházival való együttműködésünk startjához. Az hiszem az idősebbek emlékeznek rá, hogy kicsit szociográfikusabb. Nem hangzik el egyetlen politikus neve, egyetlen párt neve. Tehát nem aktuál politikai.

Mv.: - Nem nagy kockázat ez Pista?

Verebes István: - Én azt gondolom most lenne a nagyobb kockázat ha megosztanánk a publikumot. Mi is megosztanánk azzal, hogy ha erre ütünk akkor azok nem szórakoznak, ha arra ütünk azok nem szórakoznak, megsértődnek. Megpróbáljuk picit feltérképezni azokat az abszurd állapotokat amiben élünk függetlenül attól, hogy balliberálisak vagy népnemzeti polgárok vagyunk. Tök mindegy, mert lehet egyszere kettő is valaki vagy egyik se. És hogy mindenki számára ráismerhető helyzeteket vegyünk alapul.

Mv.: - Isten ments eszméletlenül távol állok tőle hogy téged tanítsalak kabaréra de hogyha nincs patyolat, ha nem lehet habostortával dobálódzni és a politikusok nincsenek akkor mi van?

Verebes István: - Akkor az van hogy mondjuk van egy jelenet amelyben megnézzük hogy milyen lenne az hogyha minden ígéret amit mi a politikától elszenvedünk az magvalósulna. Akkor van egy olyan, hogy egy plázában valaki megkérdezi hogy merre van a WC. Aztán van egy olyan hogy egy asszony ki akar menni a lakásából a gyerekével és a férjével. Aztán van olyan hogy valaki árulja az édesanyját, a családját. Tehát tulajdonképpen arról hogy hogy vagyunk szocializálva az abszurdumok iránt. Hogy hadd ne mondjak valamit, most fölhívtak körkérdés, mi a véleménye a móri rablógyilkosságról. Hát mi legyen a véleményem? Kérdezem én ebben a világban hogy védekezzek ellene kérdezi az újságíró.

Mv.: - Két mondatba megtudja fogalmazni azt Örkényi Istvánnak hívják.

Verebes István: - Szóval mi legyen a véleményem. Nincs értelme. Ennek a világon semmi értelme nincs bemenni és lekaszabolni hét embert, nyolc embert. Itt már a mi közegünk és az arpó kis közegeink is hát hadd ne mondjam hogy már szembesült a tét a Nap-keltében a kommunikációval. Ezt fölhívjátok azt fölhívjátok, amazt fölhívjátok. A legmagasabbtól a legalul szocializáltabbig. Milyen elmebeteg helyzetekben vagytok nap mint nap. Minden ember egy külön elmegyógyintézet.

Mv.: - Olyan kérdésekre várunk választ amikre nincs válasz.

Verebes István: - Tehát én azt gondolom, hogy engem nem a világban érdekel most az ember, nem azt akarom megnézni, hanem az emberben akarom megnézni a kabaréban a világot hogy bennünk van, bennünk itt a viselkedéseinkben, a kommunikációinkban, az abszurdum elfogadásában van a téma. A téma az nem az utcán hever hanem bennünk kell hogy aztán sikeres lesz-e azt én nem tudom.

Mv.: - Pista mennyire fontos a kabaréhoz a közeg? Úgy értem a közeget hogy azért nem véletlenül mondtam neked ezt a kis idézetet Benedek Miklóstól hogy a kabaréhoz hozzátartozik egy kicsit a hangulatához ez a bizonyos füstben ülnek, összenyomorítva ülnek. Tehát lehet színházi körülmények között kabaré hangulatot teremteni?

Verebes István: - Én azt gondolom igen. Nem álszentségből mondom én ezt ugyan úgy próbálom ezeket a jeleneteket mint ahogy próbálom a Mágnás Miskát vagy annak előtte az Éjjeli menedékhelyet. Van egy helyzet és abban meg kell próbálni hitelessé tenni azt az üzenetet, itt is színészek vannak. Nyilván egy kicsit rajzotabb ami nagyon fontos ez ritmus. Az ember nem hinné a kabaréban az emberábrázolás is fontos, de a ritmus. Abban a pillanatban hogyha a szakmának azok a törvényei hát azért nagyon rangos színészek vannak itt akik ezt nagyon tudják a Csala, a Verebély, a Harsányi Gabi, a Zana kit hagytam ki. Szóval a vérükben van. És akkor még egy picit hogy mondjam egy kicsit meg lehet nyugtatni azt a hajszásabb ugye Hofi isten nyugasztalja zseniális volt. Minden pillanatban kellett egy poént mondani. Mert a Hofi beakartuk érni. Nem lehetett beérni a Hofit, nem lehetett utolérni. Ő éppen a Kellér volt az aki egy gondolatot festett föl. Abban volt négy poén, kettő, egy és arról beszélt Pest. És a végén mikor elmondta azt mondtam hogy fantasztikus hogy beletalált. Persze ezt nem lehet csinálni ma már. Más a ritmus. De végül is az egésznek a furcsasága a mulatsága, a szent szögek kellenek hogy hasson. Mosolyogjon, kacagjon is ha mert azért vigyázunk rá hogy azért poénokat mondjunk. De mondjuk nem hajszoljuk azt hogy még azon is nevessen meg ezen is. Sőt lírai pillanatok lesznek. Még nem tudja a Zorán de én már tudom és majd föl fogom hívni, leheth hogy innen fogja megtudni hogy az ő dalaiból 6-7-et választok amelyek cezurái ennek a műsornak. Kicsit másképp fognak elénekelni ugyanazzal a szöveggel, ugyanaz a zene kicsit másképp fognak elénekelni. De ennek lesznek lírai, politikusabb pillanatai is. Mert miért ne legyen?

Mv.: - Pontosan ezt akartam mondani Pista miért ír zenére azt és úgy és azt hiszem hogy jól érzem, hogy rendezője és konferensziéja is vagy a műsornak?

Verebes István: - Nem. Straub Dezső a konferenszié.

Mv.: - Tehát rendezőként nem leszel-e halálosan boldogtalan hogyha nem dől a röhögéstől a publikum? Sőt!

Verebes István: - Én nem leszek boldogtalan mert ha azt érzem hogy igazat adnak egy ilyen fajta szemszögnek is akkor nincs baj. Hogy a színészeknek a reflexei nem keltenek hiányérzetet saját magunkban, hogy elhiszik-e hogy attól hogy nem visitották végig. Elmondok egy történetet egyszer ügyeletes voltam még a Vidám Színpadon 74-ben. Dramaturg voltam akkor. Előttem ült egy előadásnál két nő. Én hátul a pótszéken ültem. Ők elöl ültek. Egy darab ment. Verték a térdüket. Kacagtak. Olyan jól érezték magukat hogy nem igaz. Vége volt az előadásnak bementem fölveszem a kabátom, hát a Révay utcában előttem megy a két nő. Szomorúan azt mondja hát azt mondja ennyit még nem unatkoztam az életemben. El nem tudtam mosolyogni. Öt perccel utána nem tudták hogy végig röhögték a második részt. Mert az a nevetés, mert annak a nevetésnek az energiája vagy értelme csak arra volt mintha megcsiklandoznak.

Mv.: - Ezzel azt mondod hogy fontosnak tartod hogy az ember hazavigyen valamit egy darabot a kabaréból?

Verebes István: - Hogy ráismerjen arra, hogy ezt gondoltam én is. Hát hiszen hogy-hogy ez nekem nem jutott eszembe. Hát ez van velem is. Ha ebbe bele lehet taláni akkor nagyon fúrnak a színészek egy monológot amit én a legjobban szeretek. Nem is kabarészerű műfaj.

Mv.: - Mond el te.

Verebes István: - Nem. A Nyertes Zsuzsi csinálja. Mondom erről szól hogy egy nő mindig azt mondják neki hogy szedd össze magas. És most összeszedem magam megyünk a gyerekkel ki akarunk menni a lakásból. Csak annyit mond a gyerek hogy még kér egy Turi Rudit. És hogy ebből mi következik. És benne van az egész életünk hajszoltsága, az hogy teljesíteni akarunk, állandóan rohanunk. Hogy durvák vagyunk egymáshoz. Hogy kevés egy anya egy gyerekhez mert kell egy apa is hozzá. Szóval én nagyon szeretem. Nagyon szeretem és azt remélem, hogy ott nagyon sok olyan anya, nagymama fog ülni a nézőtéren aki ráismer, hát persze az én feleségem is se tud kijutni a lakásból az 5 és fél éves gyerekkel. Most lehet hogy ez nem olyan fontos mint ahogy most az Orbán miniszterelnök vagy a Medgyessy. Majdnem fontosabb.

Mv.: - Pista amikor te ezt a műsort már otthon fogod nézni és én élőben fogok itt ülni vasárnap akkor itt ugyanezen a helyen ahol te ülsz ül majd Faragó Vera, Verebély Iván, Nyertes Zsuzsa. Őtölük azt fogom majd kérdezni hogy milyen borzalmas lehet ezzel a Verebessel dolgozni igaz? Tőled azt kérdezem milyen velük dolgozni?

Verebes István: - Most nem tudom azt mondnai hogy borzasztó, hogy rossz. Nyilvánvalóan nem. Én egy olyan fajta pali vagyok, én nem rendező vagyok én a pályatársaik vagyok ugyanolyan hülye színész vagyok mint ők amikor fönt vagyok. Most azt játszam hogy lejövök és mindent jobban tudok mint ők? Persze hát nem tudok mindent jobban mint ők, csak megpróbálom koordinálni, hogy ne hatféle dolog legyen 5 percben hanem az egy fajta legyen. Jó velük dolgozni. Jó velük dolgozni de egy kabaré mindig stressz. Tehát addig ők nem fogják elhinni hogy nekem amit én mondok az érvényes és én nem fogom elhinni hogy amit ők mondanak az nem érvényes amíg én meg nem bukom vagy amíg nem igazolja a buklikum hogy amit csinálok az hat.

Mv.: - Nem fogod elhinni az edzők vannak ugyanígy a csapatukkal. Pontosan ugyan így.

Verebes István: - Ugye. Amíg nem rúgod be a gólt fogalmad sincs hogy milyen taktika. Amikor berúgta a gólt akkor azt mondom jól van akkor jól dolgoztunk. Igen.

Mv.: - Na most már újra élőben. Ez egy olyan isteni szituáció hölgyeim és uram. Ez a Bazita legalább több mint 200 kilóméter bármit mondhattok a Verebesről. Nem ér ide, nem tud reagálni.

Faragó Vera színművésznő: - De holna találkozunk vele.

Mv.: - Igen ez is igaz. Mert meg kell mondjam hogy amit most elmondunk azt elmondjuk holnap a szemébe mert ő kitűnő ember. Kitőnű a hangulat. Tudja hogy mit akar. Amit mond minden igaz nem tudok ellent mondani.

Verbély Iván színművész: - Olyan hallgatni téged de én nem tudok részt venni ebben a beszélgetésben addig amíg egy kis reklámot nem adtok.

Mv.: - Szavadba kerül reklám.

Mv.: - Nos és akkor most már nyugodtan szidhatjuk vagy szeretjük. Szívem szerint én agyba-főbe dicsérném a Verebes István rendezte Valami Magyarország című kabarét ami a Vidám Színpadon lesz.

Nyertes Zsuzsa színművésznő: - Lehet is. Kitűnő az anyag. Szeretjük amit csinálunk. Jeleneteket. Nagyon jók a Zorán számok benne. Isteni. Pista lejátszotta valamelyik nap és hát egészen odavoltunk hogy mennyire aktuális és mennyire illeszkedik a történésekhez az egymás utáni jelentekbe. Na most el kell hogy mondja valamit teljesen önző módon. Ebben a műsorban mint vendég szerepel Snúr Anita az én családom legfitalabb generációja kezdő színésznő. És én nem említettem volna meg mert ez nem a reklám helye. De duettet énekelek vele. Amíg úgy volt hogy ez nekem szólószámom lesz én kézenfogva jöhetek be az unokahúgommal a színpadra. És én teljesen odavagyok ettől.

Verbély Iván színművész: - A szám címe családi viszály. Nem a címe csak hülyéskedünk. Nem nagyon élvezzük Pistával a próbákat. Tényleg ez a Pista nekem olyan az életemben, hogy mindig úgy képzelem el hogy ha most ő holnap indulna Forma-1 versenyen vagy ma még a Schumachert is legyőzné.

Mv.: - Magával tud ragadni. Tehát lentről a magára ragaszt téged?

Verbély Iván színművész: - Nem tudom elképzelni olyan szituációban hogy ő ott ne tudna megfelelni. És mi mint rendező olyan tényleg mint amikor a színész rendez, gondolom ilyen lehetett Apáthy Imre aki színész, Várkonyi Zoltán lehetett ilyen színész-rendező. És még volt egy pár nagyon kellemes ember. Voltak olyan rendezők akik színészből végleg rendezők lettek.

Mv.: - Mi a dolga ilyenkor egy rendezőnek, hogy jó hangulatot teremtsen vagy az hogy szigorú legyen?

Nyertes Zsuzsa színművésznő: - Mind a kettő.

Faragó Vera színművésznő: - Nem szigor kérdése. Érteni kell és megértetni a színésszel hogy történetesen nincs helyzetben.

Verbély Iván színművész: - Pist annyira leköt minket hogy már nem kell szigorúnak lennie. Nem jut eszünkbe rosszalkodni.

Mv.: - De ha nem szigorú akkor szétesik a dolog.

Verbély Iván színművész: - Épp azért nem esik szét.

Faragó Vera színművésznő: - Nem vagyunk rakoncátlan gyerekek. Bennünket koordinálni kell. Ha valami nem olyan akkor azt mondja te ezt én úgy gondoltam, próbált meg így mert azt hiszem hogy ez talán jobb lesz. És tuti hogy az a jó.

Mv.: - És általában igaza van. Hát ez a legbosszantóbb benne egyébként.

Faragó Vera színművésznő: - Nem bosszantó. Ez nagyon jó.

Mv.: - Zsuzsa azt mondta a Pista itt, hogy valamilyen monológot nagyon nem szeretnek vagy fúrnak a színészek. De miért fúrnák ezt vagy mi ebben a fúrás?

Nyertes Zsuzsa színművésznő: - Én imádom ezt a monológot amikor az olvasópróbán elolvastuk akkor hát persze nem nevettünk olyan sokat rajta. De elérkezett a rendelkező próba. Elmondta az ő koncepcióját és egy perc alatt beleszerettem az anyagba. És el kell hogy mondjam hogy kb. ez a 6-7. kabaré amiben játszom a Vidám Színpadon. Mindig én minden szerepemet meg akarom szeretni a premierig. Nagyon könnyen meg is szoktam szeretni mert szeretem a kihívásokat, de a kabaréba általában ilyen alkatnak mint én vagyok nem nagyon vannak nagyobb falatkák. Na most ez az első kabaré amibe két olyan falatot kaptam idézőjelbe, olyan megmérettetést mint színésznő is, hogy nagyon élvezem és nagyon szépen köszönöm a Pistának, hogy ezt a két klassz anyagot nekem adta.

Mv.: - Megint ő jött ki ebből az egész beszélgetésből a legjobban az az igazság. De szívből szeretjük az az igazság.

Verbély Iván színművész: - A Pista győzött meg téged úgy hogy egy perc alatt belészerettél?

Nyertes Zsuzsa színművésznő: - Igen, igen.

Verbély Iván színművész: - Holnap megkérem a Pistát hogy rólam beszéljen neked hátha egyszer csak belémszeretsz.

Mv.: - Na ezért lesz jó ez a kabaré mert anélkül hogy színpadon lennétek, anélkül hogy helyzetben vagy munka közben lennének Iván mond egy poént és tulajdonképpen ilyenkor már a műsorvezetőnek nem is szabad megszólalnia mert csak ronthat rajta. Mivel eddig is rontott. Verebély Iván, Nyertes Zsuzsa, Faragó Vera nagyon-nagyon szépen köszönöm hogy itt voltatok. Verának duplán drukkolok azért hogy az unokatestvérrel a szám sikerüljön. Mi a címe?

Faragó Vera színművésznő: - Ezt most nem szeretném elárulni. Színházról szól ennyit elmondok.


Mv.: - Biztos hogy csodálatos lesz!