Cigány Vérnász

F. G. Lorca Vérnászának roma környezetbe helyezése meglehetősen kézenfekvő ötlet. A helyszín azért nem lehet színházi közegben, mert ez a darab sokkal jobban érvényesülhet egy valóságos helyszínen. Mondjuk foghíjtelken vagy lerobbant bérház külső-belső tereiben. Egy-egy nagyobb jelmez – mondjuk díszes esküvői ruha a mállott vakolat előtt – egyszerre reális és szürreális, és már meg is érkeztünk Lorcához.
A jelmezek hétköznapi ruhák, nem tűnnek jelmeznek. Nem baj, ha a nézők az első pillanatban nem tudják, ki tartozik a játszókhoz, ki a közönséghez.
Nincs elég szereplő az esküvői tömeg eljátszásához, ezért be kell vonni a publikumot. Legalább százan vannak. Ez már egy valóságos esküvőn is igazi tömeg. Ők szórják a rizst az ifjú párra.
A lakodalomhoz a legmegfelelőbb helyszín a Roma Parlament udvara. Ezt berendezzük, feldíszítjük, a nézők az asztaloknál ülnek, bort kapnak, közöttük játszódnak a jelenetek.
A kezdést úgy időzítjük, hogy a lakodalom alatt lemenjen a nap, és az üldözés már félig sötétben, a fáklyák fényében játszódik.
Az utolsó kép az előadás egyik legdurvább és legszemélyesebb jelenete. A nézők szinte zavarba jönnek attól, aminek tanúi lesznek. A gangról nézik az udvaron elkövetett gyilkosságot. A jelenet olyan, mintha a csúcsforgalomban lennének, mondjuk a hetes buszon, és ott kezdene el valaki üvöltözni, verekedni.

Rendezte – Lendvai Zoltán
Zene – Energiepsy együttes
Anya – Jónás Judit
Apa – Szegedi Dezső
Menyasszony – Parti Nóra
Vőlegény – Dévai Balázs
Cseléd – Sárközi Krisztina
Leonardo Felix – Balogh Rudolf
Feleség – Varga Izabella
Leonardo feleségének anyja – Bakos Éva
Szomszédasszony – Molnár Erika
Hold – Balog János
Halál – Vadászi Éva

V. G.