a Nemzeti Színházzal kapcsolatban

2002-09-20 23:40 TV2 (MTM-SBS)

Jó estét Magyarország !



- Mv.: Semmi sem sikerül a Nemzeti Színházzal kapcsolatban. Most is lemondások, kínok pillanatok, szerződésbontás mondjuk így, hogy durvább szót ne használjunk, pedig volt Magyarországon Nemzeti Színház, a 80-as évek elején Székely Gábor és Zsámbéki Gábor csinált egy színházat, igaz az épület kicsit csúnya volt, a hely se volt tökéletes, de a színház az volt. Ami azelőtt és azóta, az politika, vagy még az sem.

------------
(Filmbejátszás)

- R.: A március 15-i Duna-parti tüzijáték nemcsak az új Nemzeti megnyitójának, hanem több évtizedes politikai huzavonának a végére is pontot tett. Az ország első színháza végül minden előzetes tervvel ellentében a városközponttól távol épült fel. A nemzetközi pályázat győztese Bán Ferenc, az Erzsébet térre szánta az épületet. Schwajda György kormánybiztos mégis Siklós Máriát bízta meg a tervezéssel. Az új Nemzeti felépítése 12.1 milliárd Ft-ba került. A premierre Madách Tragédiáját szemelte ki a színház vezetése. A rendezést végül Szikora János vállalta el, miután Ascher Tamás és Zsámbéki Gábor is visszautasította a felkérést. A Nemzeti beindítása, idei működése és a megnyitó televíziós közvetítésének költsége 2.4 milliárd Ft volt. Csak a közvetítés miatti extra gázsi 100 milliót vitt el. Erről Várhegyi Attila állapodott meg a művészekkel. Várhegyi akkor már nem volt kulturális államtitkár, a FIDESZ-en belül volt tisztsége. Schwajda György igazgató már a megnyitó előtt szabadságra ment, a színház második bemutatóját a tervekkel ellentétben már nem is ő, hanem Iglódi István vitte színpadra. A kormányváltást követően az új kulturális miniszter pályáztatás nélkül Huszti Pétert nevezte ki Schwajda helyére. A szakma tiltakozása után azonban Görgey Gábor mégis pályázatot írt ki, Huszti pedig lemondott. A színházat ideiglenesen Bosnyák Miklós, egykori televíziós gyártásvezető igazgatja. Pályázni október 1-jéig lehet. A szakmai bizottság november 1-jéig bírálja el a pályműveket. A felhívás szerint a leendő igazgató feladata egy, a Nemzeti Színház arculatának kialakításához szükséges minden értékre nyitott hosszú távú terv kidolgozása.

(Filmbejátszás vége)
------------

- Mv.: Törőcsik Mari nagyon sokat tett ezért a színházért. Hogy jól tette, vagy nem tette jól, ezt ne nekem kelljen megítélni. Mindenesetre a megnyitó óta nem lépett színpadra és úgy tűnik nem is fog.

--------------
(Filmbejátszás)

- R.: 80 %-os siker. Így nyugtázta Bosnyák Miklós a Nemzeti Színház megbízott igazgatója azt a tényt, hogy a meghiúsult előadás 10 szereplője közül csupán nyolccal sikerült megállapodni. A rendhagyó Lear király, melynek szerepeit kizárólag nők játszották volna, azért marad el, mert miután Schwajda György felállt a miniszteri biztosi székből Vaszilijev orosz rendező lemondta a darab színpadra állítását. Miután Bosnyák Miklós gazdasági szakemberként művészeti kérdésekben nem dönhet, néhány művésznek az új bemutatók rendezői találtak más színészi fealdatot. A többiek pedig egyösszegű kártérítést kaptak. A megbízott igazgató azt mondja, mivel az idei repertoárt Schwajdától örökölték, nem rajta múlkott, hogy Torőcsik Marinak és Ráckevei Annának nem jutott testhez álló szerep.

- Bosnyák Miklós, megbízott igazgató, Nemzeti Színház: Tettem egy ajánlatot, ezt első lépésben vagy első körben ők ezt nem fogadták el, most jogász ok és ügyvédek oda-vissza dolgoznak rajta és remélem, hogy talán békésen fog lezárulni a dolog.

- R.: Információink szerint Törőcsik Mari szeretett volna még egyszer leülni a megbízott vezetővel, ehelyett csupán egy lemondó levelet kapott. A művészek nem akarták kameránk előtt elmondani, hogy mit gondolnak a történtekről. Törőcsik Mari, aki a nemzet színésze is a jelen állás szerint hiába igazolt elsők között az új Nemzetihez, egyelőre nem lép színpadra. A Lágymányosi híd melletti épületben egyszer szerepelt, március 15-én a művészek nevében ő beszélt a nyitó előadás előtt.

(Filmbejátszás vége)
------------

- Mv.: Elmondom, hogy miért érzem százszázalékig autentikusnak Koltai Tamást arra, hogy válaszoljon a kérdésekre, köszönöm, hogy eljött hozzánk, évek óta olvasom a publikációit a Nemzeti Színházzal kapcsolatban és szinte minden, amit megírt, bekövetkezett. Tehát elmondta, hogy alkalmatlan lesz sok tekintetben a színpad, elmondta, hogy a nézőtér sok helyéről nem lehet majd látni, és így tovább, és így tovább, időben figyelmeztetett ezekre. És valóban bekövetkeztek ezek a kérdések, úgyhogy most talán joggal kérdezem meg, hogy hány ember karrierje, élete, lelkivilága fog még tönkremenni a Nemzeti Színház miatt?

- Koltai Tamás, színikritikus: Hát azt jó volna tudni, de jó volna tudni azt, hogy hogy lehet ezt a hibát helyrehozni, tehát hogy lehet egy olyan épületben színházat csinálni, ami tulajdonképpen alkalmatlan arra, hogy színházat csináljanak benne.

- Mv.: Csak azoknak a nézőknek, akik esetleg nem olvasták, mi az a három pont, ami miatt alkalmatlan?

- K.T.: Hát tulajdonképpen színháztechnikailag alkalmatlan és nem a színpadtechnikának a gépezeti oldalára gondolok, mert az úgy látszott, hogy sok mindent tud, hanem elsősorban a színpad és a nézőtér elhelyezkedésére, viszonyára, tehát ez egy ilyen kukucska színpad, ilyen 200 éves hagyományra visszamenő színpad, ami rivaldával van elválasztva a nézőtér a színpadtól, ezért távolságot teremt, egy képzeletbeli függönyt von a néző és a színész közé, ami már nagyon korszerűtlen, már 100 évvel ezelőtt is az volt. Ez azt egyik. Ennél sokkal súlyosabb tulajdonképpen, amit azt hiszem minden néző tapasztal, ha beül, hogy rosszul hallani, tehát rossz akusztika és a helyek jó részéről, jelentős részéről nem látni a színpad jelentős részét, tehát azt gondolom, hogy ez funkcionálisan alkalmatlan.

- Mv.: Igen, olvastam, a HVG-ben írta, hogy most már féláron árulják azokat a bérleteket, ahonnan nem lehet látni a színpadot, ez legalább valami.

- K.T.: Ez azt gondolom, ha valakinek gyomorrontása van és akkor nátha ellen kezelik, tehát azt, hogy most olcsóbban lehet oda ülni, ahonnan nem látni, azt gondolom, hogy az egy álmegoldás, a megoldás az lett volna, hogy rögtön abban a pillanatban, hogy egy hozzáértő kéz kezébe kerül a Nemzeti Színház ügye, fel kellett volna mérni, hogy mi az az alapvető dolog, amit gyorsan meg lehet csinálni.

- Mv.: Át kell építeni?

- K.T.: Biztos, hogy át kellene építeni.

- Mv.: A vadonatúj színházat át kell építeni?

- K.T.: Igen, hogy játszani lehessen benne mindenképpen át kéne építeni. Ezt nem én mondom, ezt építészek is mondják, sőt építészek azt mondják, én ebbe nem merek beleszólni, mert ebből a szempontból nem érzem magam autentikusnak, hogy akármi is fog történni, át is lesz építve, mert ki fog derülni, hogy nem, illetve nagyon nagy kompromisszumokkal lehet nagyon rossz színházat csinálni benne.

- Mv.: A kulturális kormányzat az ön véleménye szerint, az ön véleménye szerint hogyan fogott hozzá a Nemzeti Színház ügyéhez

- K.T.: Én úgy gpondolom, hogy nem igazán szerencsésen, az egyik ok, erről most már nem akarok beszélni, mert ezt már valószínűleg mindenki ismeri, tehát az igazgató kinevezési procedúrája, ez már lejátszódott, a miniszter úr visszavonta Huszti Péter kinevezését, és ez egy nagyon becsületes dolog. De azt gondolom, hogy itt elkövetődött egy másik hiba, amiről az előbb beszéltem, hogy ezt az átmeneti helyzetet fel kellett volna használni arrak hogy felmérjék legalább színpadtechnikailag, akusztikailag, építészetileg, hogy mi az, amit meg kell és mi az, amit bizonyos költséghatárokon belül meg lehet csinálni. És én még egy hibát látok, úgy gondolom, hogy Schwajda György lemondását nem kellett volna elfogadni. Nem azért, mert szeretném Schwajda Györgyöt igazgatónak látni, hanem ez az ő évada még, tehát, ha megvalósítják azt az évadot, amelyet ő készített elő, akkor azt gondolom, hogy kötelessége lett volna, hogy ezt ő valósítsa meg, tőle kell számon kérni azt, hogy mit, miért csinált, miért, mennyit fizetett, egyáltalán számon kérni, hogy miért épített egy ilyen színházat, itt pedig úgy látom, hogy ez egy egérút, tehát ő elmenekült és az, hogy elmeneküljön, azt mindenki hagyta.

- Mv.: Akkor nem jogosít különösebb reményekre az eddig eltelt 3-4 hónap, nem?

- K.T.: Az semmiképpen nem jogosít örömre, de abban reménykedem, nem tudom, hogy joggal-e, hogy a pályázatok helyre fognak valamit hozni, tehát én abban reménykedem, hogy a pályázatok között lesz olyan, amelyik nem a legkisebb ellenállás irányában indul el, tehát nem az lesz, hogy leginkább meg akar felelni a helyzetnek, a legolcsóbban akarja megúszni, mert van nálunk egy ilyen természetes, nemcsak nálunk, egy ilyen lehetőség, hogy aki leginkább alulír, a legkevesebb vizet zavarja, vagy a legkevesebb problémát okozza, az kapja meg, mert akkor a dolog látszólag a legegyszerűbb. Én remélem azt, ha már eddig nem, akkor most a pályázók közül lesz olyan, aki - és jelentős személyiség -, aki feltételekhez köti, akinek nem mindegy, hogy milyen épületbe megy be dolgozni, hanem hiszi is azt, hogy egy olyan épületben lehet csak színházat csinálni, ami arra alkalmas.

- Mv.: Köszönöm szépen, hogy eljött hozzánk.