Egy óra negyven perc folyamatos lüktetés, zene, fényjáték, tánc, mitöbb sztepp

2002-10-01 07:40 Kossuth

Reggeli Krónika



Mv.: - A Szovjetúniónak annak idején nem kellett, Oroszország ma egyik legexportképesebb személyiségét tisztelheti benne. R. Ljubimov, akinek magyarországi kötődése is van, mégpedig igen erős, hiszen hazánk befogadta akkor, amikor erre a legnagyobb szüksége volt. Erről is szó esik moszkvai tudósítónk, Kerekes András riportjában.

Kerekes András: - Egy óra negyven perc folyamatos lüktetés, zene, fényjáték, tánc, mitöbb sztepp, igen sztepp. Egy pillanatra azt hinné az ember musical, de nem. Ljubimov rendezései nem gyömöszölhetők be valamely skatulyába. Az ő műfaja csak önmagával írható le. Már az első néhány perc után kiderül, hogy ezúttal is úgy lesz, ahogy eddig is volt. A mű szemünk előtt formálódik, önnön törvényei szerint lélegzik és nyeri el végleges alakját, s a nézőnek e különös újrateremtés aznap esti tanújának, ha hagyta hogy a látvány és a gondolat magával sodorja, megadatik, hogy társalkodó lehessen. Jurij Ljubimov tegnap este soros születésnapját, ezúttal a 85.-et szokásához híven új bemutatóval ünnepelte. Most a Fausttal. Amikor tervének híre ment, először sokan aggodalmaskodtak. Goethe e terjedelmével is egyedülálló alkotásának színrevitele talán az egész Ljubimov-i életmű legkockázatosabb vállalkozása lesz és mint ilyen, természetesen borotvaélen táncol. Aztán az előbemutatók meggyőzték a kétkedőket. A Goethe-i gondolat sértetlenül jelent meg a színpadon. Volt már Faust földolgozás, amelynek nézői kevesebbel kellett beérjék. A világ színházművészetének e kiemelkedő egyéniségét már hetek óta ünneplik Moszkvában. Leghíresebb rendezéseit láthattuk egy héten át. Filmjeiből vetítettek. A televíziók önálló filmeket készítettek művészi pályafutásáról. A lapok interjúkat és elemzéseket közöltek. Eközben ő az egész múlt hetet kemény munkával, sok órás próbákkal töltötte, a tegnap azonban az ünnepé volt. Kora reggel Putyin orosz elnök hívta telefonon, hogy köszöntse. Este pedig az előadás után több mint egy órán át egymásnak adták a szót a hazai és külföldi vendégek, hogy méltasság művészetét. Az est félig-meddig magyar est is volt. Elsőként ugyanis az orosz politikai vezetés képviselőit is megelőzve Göncz Árpád volt köztársasági elnököt kérték a színpadra. Ljubimov megjegyezte, már megbocsájsanak, de ő magyar állampolgár is. Göncz Árpád azt emelte ki, hogy Jurij Ljubimov a rendezői hivatást egy olyan államrendszerben választotta, amely a színháztól nem az emberi és társadalmi igazságok kimondását, hanem a maga politikai mondandójának hangoztatását várta el. Hazája egyidőben kitagadta. Büszke vagyok, hogy Magyarország mindig magáénak vallotta, akkor méginkább, mondta Göncz Árpád. Jurij Luskov, Moszkva polgármestere is mindenekelőtt arra emlékeztetett, hogy Jurij Ljubimov rendezései egy poshadt, áporodott korban fölébresztették a társadalmat. Amiért aztán elűzték hazájából. - Aztán váratlanul a nézőtérről a színpadra szólították Garass Dezsőt is, aki több külföldi színész társaságában az ünnepelt személyes vendégeként érkezett Moszkvába a bemutatóra. A rögtönzött mondatba huszonnyolc esztendő művészi kapcsolata sűrűsödött. - Jurij Ljubimov friss volt, kedves és szűkszavú. Előzőleg a Fausttal már elmondta, amit a születésnapi estére szánt. Az örökifjúság titka a munkában van.