Évadnyitó felvétel látható a Nemzeti Színház elõadásából

2002-09-20 08:00 m1

Ma Reggel



- Rivalda:

Mv.: - Évadnyitó felvétel látható a Nemzeti Színház előadásából, Rátóti Zoltán ül itt, ez egy próba, gyorsan mondja el művész úr, hogy miből láthattunk részletet?

Rátóti Zoltán színművész: - Ibsen Pergünthjét próbáljuk most itt a Nemzeti Színházban, és egy próbafelvétel készült erről.

Mv.: - A bemutató mikorra várható?

R.Z.: - Október 18-a.

Mv.: - Csak azért kérdezem így mert éppen az egyik kolléganőm Szabó Edina beszélgetett szintén színházi emberekkel, és egy tényleg ilyen visszaköszönő aktuális kérdés, mindig egy-egy bemutató előtt, közben azért mondom elnézést, hogy természetesen itt van beszélgető partnerként Bosnyák Miklós igazgató úr is, jó reggelt kívánok!

Bosnyák Miklós elnök-vezérigazgató Nemzeti Színház: - Jó reggelt kívánok!

Mv.: - De hogy ugye egy premier egy bemutatóra mindig az embernek mennyi ideje marad felkészülni? Tehát önök októberre....

R.Z.: - Hogy kész leszünk-e ez a kérdés lényege.

Mv.: - Igen.

R.Z.: - Reményeink szerint igen, ahogy most állunk, mondhatom, remélem nem tűnik elbizakodottnak, hogy kész leszünk. Ugye az igazsághoz hozzátartozik, hogy májuban dolgoztunk két hetet, és augusztus közepe óta dolgozunk, napi két próbával, tehát így majdnem duplán számítható a próbaidőszak.

Mv.: - Kik lesznek majd láthatóak a darabban?

R.Z.: - Kubik Anna az Ose szerepében látható, Rutkai Laura játsza Solvejget, Hollósi Frici látható még, mindenki Fricije, Blaskó Péter aki hajdan szintén játszotta a Pergünthöt egy legendás miskolci előadásban, ebben az előadásban a Gomböntő szerepében Szarvas József látható még.

Mv.: - Hát igazi repertoár akkor, jó kis színész gárda. Igazgató úr milyen bemutatókra készülnek még? Nagyszínpadon, kisszínpadon, egy csomó mindent hozott magával!

B.M.: - Gondolom, hogy erre nem lesz idő ezt mind elmondani, és nem is szeretném, nem kell megijedni. Hat bemutatóra készülünk, a nagyszínpadon, amiről Rátóti Zoltán beszélt, az első bemutatónk október 18-án a Pergünth, december 13-án a Bánk bánt mutatjuk be, Vidnyánszky Attila rendezésében, és 2003. márciusában pedig Magyar rapszódia címmel Román Sándor, egy vadonatúj koreográfiával egy vadonatúj darabot készít a Nemzeti Színház.

Mv.: - Miért kellett erre ennyi ideig várni? Már így januárig?

B.M.: - Az március!

Mv.: - Vagy márciusig?

B.M.: - Ezt az évadot, a 2002-es, 2003-as évadot természetesen nem én építettem föl, hiszen az én megbízatásom december 31-ig szól a Nemzeti Színházban, ezt Schwajda György az előző igazgató készítette elő szinte százszázalékosan, én úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben, ami most van, nekem az a dolgom, hogy levezényeljem, és lebonyolítsam azt az elképzelést, amit ő megálmodott, amit ő elkészített. Ilen ütemezésben gondolta, és Román Sándor koreográfiája amíg elkészül az egy nagyon hosszú felkészülési időt jelent, gondolom, hogy azért tolódott márciusra.

Mv.: - Művész úr, tényleg őszínte választ várnék öntől, milyen a hangulat most ott a Nemzeti Színházban? Ugye az elmúlt időszakok politikai eseményei kapcsán, és azért elég sok minden felmerült a Nemzetivel kapcsolatban, illetve a pályázatról majd igazgató úr biztos tesz említést, hogyan dolgoznak kollégák, kinek, milyen a közérzete?

R.Z.: - Én azt gondolom, hogy most már elcsendesedett minden indulat, ami a Nemzeti Színház körül volt, és hála Istennek hozzáteszem, és igazából csak a munkára koncentrálunk. Mi akik próbálunk, most nem is érezzük feladatunknak, hogy bármibe beleszóljunk, és nyilván mindenkinek van véleménye, de a legfontosabb az, hogy nekünk szerepet kell formálni, el kell készülnünk a bemutatóval, és ez kitölti az időnket is, meg az agysejtjeinket is.

Mv.: - A pályázat, hogy áll igazgató úr?

B.M.: - A pályázat úgy áll, hogy október 1-e a beadási hatádiő, még 10 nap van hátra, okóber 1-e, nem túl sokan vitték el eddig a pályázati anyagot a tudomásom szerint, azt hiszem meg szabad mondanom, hogy 8-an, mert úgy működik a dolog, hogy egy csomagért, tehát egy pályázati csomagért, amit a színháznak a paraméterei, a műszaki leírása megvan, azt föl lehet venni a színházban, és nyilván ennek alapján tudja a pályázó elkészíteni a pályázatot, 8-an jelentkeztek eddig, a beadási határidő október 1, onnantól kezdve 30 nap van ennek az elbírálására, és hogy ha sikeres lesz a pályázat, és nagyon remélem, hogy sikeres lesz, és eredményes lesz, akkor az új igazgató 2003. január 1-én tud belépni a színházba, és elő tudja készíteni a 2003-2004-es éveadot.

Mv.: - Na most az elmúlt időszakban azt lehetett olvasni a Nemzeti Színházról, hogy nem csak színházi bemutatókra készülnek, hanem egyfajta ilyen kulturális központja lesz a fővárosnak, ugye zenei rendezvények kapcsolódnak hozzá. Én nem tudom, majd ezt a színészekkel, a klasszikus értelemben vett színházzal fogyan fogják egyeztetni, de nyilván erre megvan a koreográfia.

B.M.: - Erre annyit tudnék mondani, hogy egyelőre kicsikét szellős az októberi és a novemberi műsorrendünk...

Mv.: - Gondolom várják ...

B.M.: - Az új bemutatókat, az új prömiereket várjuk, addig ameddig mondjuk az első bemutatónk a Pergünth nincs meg, addig az Ember tragédiáját Szikora János rendezésében, és a Vihart Schwajda György rendezésében tovább játszuk, tehát vannak lyukak. Ezekre a lyukakra amennyire erőnkből bírjuk, próbálunk más, kicsikét olyan befogadó színház is lenni, például az októberi kezdés az azzal indul, hogy 3-án és 4-én beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznak a vendégjátéka lesz a Nemzeti Színházban, ahol Csokonay Karnyónéját fogják előadni, Vidnyánszky Attila rendezésében, tehát egy picikét ebben az időben is nyitottabbá próbáljuk tenni a színházat.

R.Z.: - Szabad hozzáfűznöm?

Mv.: - Hogyne, csak röviden!

R.Z.: - Egy nagyon aktuális dolgot, amiről szintén azt hiszem, hogy jó, hogy ha szó esik, éppen kapcsolódik ahhoz a témához amit kérdezett az előbb, hogy egy kulturális központ legyen a színház, ez nagyon jó lenne, ha ez elindulna, és erre van egy kezdeményezés most szombaton éppen a Magyar Dráma napján, amikor is megnyílik a Nemzeti Színház Belvárosi Jegypénztára, és ennek apropóján az itt szereplő színészek, az itt játszó kollégák mind megjelennek a délelőtt folyamán, és a közönség találkozhat a Nemzeti Színház tagjaival, illetve azokkal a színészekkel akik játszanak benne.

Mv.: - A Jegypénztárnál?

R.Z.: - Igen, ez a Sörház utcában van, és egész napos programot szerveztek a színház vezetői.

Mv.: - Mi ennek a jelentősége Rátóti úr, elnézést, hogy a szavába vágok?

R.Z.: - A legfontosabb az, hogy a színészek találkozhatnak a nézőkkel. Ez egy nagoyn közvetlen visszajelzés mindig is, nem csak a taps, hogy ha személyesen lehet a nézőkkel találkozni. Én magam igenis személy szerint nagyon nagyra értékelem, pontosabban fogalmazva ez nekem nagy erőt ad minden nézői visszajelzés. Úgyhogy erre egy nagyon jó alkalom, persze leszünk akik műsort vezetünk, őgynevezett házigazdák leszünk néhány kollégával, de a nézők is kérdezhetnek, betekinthetnek a színház működésébe, terveibe, videó kivetítőn látható részlet majd bizonyos előadásokból, talán az építésről is adatok, úgyhogy én azt gondolom, hogy egy nagyon színes program reggel 10-től délután 3-ig a Sörház utcában.

Mv.: - Na hát akinek van kedve akkor látogasson el oda. Igazgató úr mi most itt nagyon jól halljuk egymást, de ott a Nemzeti Színházban megoldották-e az akusztikai problémát?

B.M.: - Lebontani nem fogják a színházat, akusztikai, meg hasonló problémák miatt, kár tagadni azt hiszem, hogy vannak a színháznak olyan részei, vagy olyan székei, vagy olyan páholyai, ahonnan nem százszázalékos az élvezet az előadás élvezete....

Mv.: - Azt már sikerült kideríteni, hogy ez mi miatt van így? Már elnézést, hogy ilyen műszaki kérdésekkel terhelem.

B.M.:- Én nem tudok ere válaszolni, hogy miért ez gondolom, hogy így épület föl. Én annyit tudtam tenni, hogy én ezt nem tagadom, hogy vannak ilyen helyek, és amikor megállíptottuk az idei évadnak a helyárait, akkor néhány olyan páholynak az árát, ahonnan korlátozott az előadás élvezete, annak az árát csökkentettük.

Mv.: - Jó, de akkor lehet, hogy Rátóti Zoltán nem mindenhol fogják hallani, igaz, hogy nem is fizetnek akkor annyit azért!

B.M.: - Erre nem tudok most válaszolni, hogy ennek mi a következménye.

Mv.: - Azért engem mindenképpen érdekelne, hogy ön például onnantól kezdve, hogy lehetett hallani, hogy a Nemzetibe ugye várják a társulatot, szólt-e kollégáknak, régi ismerősöknek, barátoknak, hogy jöjjön a nemzetibe játszani?

B.M.: - Nem az én kompetenciám volt soha, hogy társulatot szervezzek, úgyhogy ilyen nem fordult elő.

Mv.: - Én se azért teszem föl ezt a kérdést, hogy társulatot szerveznek, csak hogy esetleg a színészek között ez ilyen egyértelmű dolog esetleg, hogy menjünk a nemzetibe játszani, mert van, mert létezik, vagy...?

B.M.: - Kár tagadni, ez nyilván nem volt így. Nem volt egységes a szakma ebben az ügyben.

Mv.: - Hát nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttek hozzánk, természetesen sok sikert kívánunk az évadhoz.