Két vendégem van a színész és a rendezõ Forgács Péter és Oberfrank Pál

2002-09-29 10:00 ATV

Más-Nap



Mv.: - Két vendégem van a színész és a rendező Forgács Péter és Oberfrank Pál. Őszintén nem láttam az Alhangya című darabot ami nem nagy csoda mert a múlt héten mutatták be a Vígszínház háziszínpadán. Valamit az előadásról, illetve előbb a darabról. Egyáltalán hogy választ egy rendező darabot és miért pont ezt mert engem ez érdekelne.

Forgács Péter: - A rendezőnek vannak álmaik, darab álmaik egyrészt meg vannak nyilván dolgok amik foglalkoztatják őket a világból vagy saját magukból. És akkor ezek néha találkoznak darabokkal. Most az utóbbi történt. Én ezt a Vígszínházban kaptam ezt a darabot. Fölajánlották nekem. Elolvastam és pont egybecsengett valamivel mindjárt elmondom hogy mivel. A második kérdésre tulajdonképpen az a válasz. Ez egy angol ír darab. Egy fiatal 30 éves szerző írta aki Írországban élt sokat és nyaranta járkált ott nagyon távoli elhagyatott kis falvakban, vidékeken, kis szigeteken. És írt egy dráma trilogiát aminek a szereplői ezeken a távoli pici falvakban élő, elszigetelten élő emberek. Róluk írt történeteket. Ez egy olyan történet amelynek a főszereplői mind fiatalok, akik ír terroristák. És az az egyetlen mozgatórúgója vagy az egyetlen céljuk, hogy az életüket mindenüket az határozza meg hogy ők fölszabadítsák a hazát. Ez az kiindulópontja a darabnak. Maga a darab pedig mondjuk nagyon lesarkítva a gyűlöletről szól vagy a fanatizmusról szól vagy annak a lélektanáról szól. Mindezt nagyon ironikusan, humorral teszi. Ugyanakkor meg nagyon sok kegyetlenséggel teszi.

Mv.: - Hadd kérdezzem meg Oberfrank Páltól hogy valamiféle misztikus ködben sejlik fel időnként a híradókban ez az egész dolog. Amikor a protestánsok menetelnek, hogy az orániai rend. Amikor katolikus gyerekeket megölnek mert abba az iskolába jár. És mindez történik Európa egyik legkulturáltabb országában, nemzetében. Ez már a irracionalitás olyan foka amit mi itt Magyarországon egy konszolidált vidéken fel sem tudunk fogni. Mennyire jön be ez a napi politika, hogy minden héten valami történik. Ez mennyire jön át a darabon és mennyire jelenik meg a színész munkájában?

Oberfrank Pál: - Megpróbáltuk ezt a Péter szándékai szerint ugye úgy megoldani ezt a mi előadásunkat hogy kivettük belőle az ír vonatkozásokat pont azért hogy egy olyan dologról beszéljünk ami itt Magyarországon is de bárhol Európában vagy a világban problémát jelent ez a egymással szembenállás, illetve maga a gyűlölet. És ez már tényleg irracionális és teljesen groteszk méreteket ölt. Ez a darab azért is annyira jó és mutatják be a világon mindenütt mert nagyon aktuális és tulajdonképpen nem lehet leszűkíteni Írországra. Most a Magyarországon folyó politikai fejlemények meg helyzetek is felvetik ezt a problémát sajnos. És nagyon élesen ott van. Amennyire ez az országban van ez a mi feladatunk, színészek feladata hogy ezt valamennyire ábrázoljuk és megjelenítsük. Úgy hogy hát dolgoztunk rajta rendesen.

Mv.: - Ön milyen figurát játszik?

Oberfrank Pál: - Én egy frontnak vagyok, egy terrorista frontnak vagyok a vezetője. Ebből a frontból kiszakad a darab főhőse. Ő a szakadár csoport egy személyben.

Mv.: - Ő a millitáns?

Oberfrank Pál: - Mindenki millintáns.

Mv.: - De milyen fokon?

Forgács Péter: - Mindenki robbantgat, kábítószer eladásból szereznek pénzt és úgy működik a csoport. Ebből a csoportból kiszakad a főhős aki borzalmasan szereti a macskáját és mi ezt fölhasználva kinyírjuk a macskáját. Ezért ő hazamegy és amikor nem számít rá le akarunk rá csapni mert ő kivált a mi csoportunkból. Egy nagyon groteszk játék.

Mv.: - Itt katolikusokról van szó nyilván ugye? Ír katolikusokról. Ők azok akik az Észak-Írországot az Ír Köztársaság egyesítését szeretnék és a protestánsok azok akik nagyon nem akarják. Most itt pontosan az a probléma amit egyébként rengeteg film dolgozott már föl. Az az erkölcsi etikai probléma hogy amikor valakinek megölik a szüleit a szeme láttára és meg kell esküdni hogy bosszút áll. De ugyanez van a kurdoknál meg az örményeknél. Ahol egy iszonyatos genocidiumul áll az emberek hátsó agyában. Akkor lehet itt másról mint ösztönökről és érzelmekrő és feszültségekről beszélni. Vagy igazságot keres a rendező és a színész. Na nem hiszem hogy itt lehet igazságot tenni, mert az igen és a nem, a fekete és a fehér közt ezer árnyalat van.

Forgács Péter: - Azért is választottuk a darabot mert a darabban az is jó hogy ő nem akar ítélkezni. Nem ítélkezik egyik oldal felett sem. Nem akar molarizálni. Hanem inkább ennek amit mond hogy feszültség vagy érzelem, vagy ez a felfokozottság annak a lélektrajzát próbálja megmutatni. Hiszen egy nézőnek nincs más lehetősége mint megpróbál valahogy azonosulni azokkal akiket lát a színpadon. És ezekkel valószínűleg nagyon nehéz azonosulni.

Mv.: - Hát vagy azonosulni vagy pedig belegondolni magát egy adott szituációba. Ha az én macskámat ölnék meg pusztán azért és ilyenkor már nem azt nézem hogy egy ember élet vagy egy macska hanem az akaratok és a szándékok mögött mit vélek felfedezni. Nem?

Oberfrank Pál: - Elég jó kiderül úgy érzem az előadás végére hogy micsoda értelmetlenség amit művelünk mi emberek egymással. Teljesen értelmét veszti abban a pillanatban amikor mondjuk az ember egy olyan végállapotba kerül, hogy elveszti valakijét vagy ővele történik valami. És minden előző gyűlölködés, egymás gyilkolása értelmét veszti. Nagyon rövid az életünk és borzasztó fölösleges időtöltés az ami itt mostanában folyik a világban.

Mv.: - Rendszerváltás időszakában azt mondták hogy 56 után Magyarországon csak vértelen lehet az átmenet. 56 egy olyan teher a még most is élő generációk fejében hogy nálunk képtelenségnek mondták azt hogy a gyülölködés olyan fokra érjen ami tudjuk mi volt 56-ban Magyarországon. És aztán valahogy az elmúlt egy év bebizonyította hogy bizony szorult belénk rengeteg indulat. Ez a darab talán abba segít hogy szembenézzünk ezekkel a veszélyekkel. Nem? Köszönöm szépen hogy eljöttek!