Önök joggal kérdezhetik, hogy honnan tudom, hogy mit fog mondani Görgey Gábor?

2002-09-30 24:00 TV2 (MTM-SBS)

Jó estét Magyarország !



- Mv.: Önök joggal kérdezhetik, hogy honnan tudom, hogy mit fog mondani Görgey Gábor? Onnan, hogy másfél órával ezelőtt járt itt, a beszélgetést pedig rögzítettük.

Miniszter úr, egyetért-e azzal az állítással, hogy ön a Medgyessy-kormány legtámadottabb tagja?

- Görgey Gábor, kulturális miniszter: Nem hallottam még ezt az állítást, de, ha így van, én ezt is vállalom akár.

- Mv.: Nem így van?

- G.G.: Lehet, lehet, elég sokat támadnak valóban. De van, ha nem hat beképzeltségnek, akkor azt mondanám, hogy ahol támadnak ott történik valami.

- Mv.: Azt hiszem, hogy néhány napja volt miniszter, amikor megkérdezték, hogy mikor mond le, valamelyik újságban, talán a 168 órában.

- G.G.: Hát ez rekord, nem? Ez jó.

- Mv.: Rekord, rekord, de tényleg jó, komolyan?

- G.G.: Én erre büszke vagyok.

- Mv.: De ez tényleg jó?

- G.G.: Nem, egyáltalában nem jó, szóval nem akarom elviccelni a dolgot, de hogy is mondjam, én nem vagyok, konszenzushívő ember vagyok, de utálom a langyos vizet.

- Mv.: Tehát nem kerüli a konfliktust.

- G.G.: Ha valahol, valamit elvállalok, vagy valamit csinálok, akkor azt csinálom. Lehet, hogy tévedek természetesen, mert ki nem téved. Ahol nem történik semmi ott valószínűleg nem is támadják az embert.

- Mv.: Mióta miniszter, azóta tévedett?

- G.G.: Biztos, de nem mondom meg, hogy hol. Most azt várja tőlem, hogy pl. mondjam az ominózus Nemzeti Színházat. Tudom. Nem tévedtem. Nem tévedtem, ez pontosan a mostani helyzet mutatja, hogy mennyire nem tévedtem, mert ha Huszti Pétert békén hagyja a sajtó, és békén hagyja a szakma egy része, akkor ma van a Nemzeti Színháznak főigazgatója, és ma nem mondhatja senki azt, hogy hogy jön hozzá egy gyártásvezető, hogy egy nagy színésznővel, mint Törőcsik Mari, tárgyaljon. Ez csak egy elem. De mondhatnék még sok mindent. Készülne a Nemzeti Színház eszmei, szellemi arculata, következő évada, munka folyna. Így pedig egyszerűen zajlik egy üzemvezetés, erre kapott megbizatást Bosnyák Miklós, ez a bizonyos gyártásvezető, aki egyébként egy több évtizedes múlttal rendelkező kiváló gyártásvezető és nagyon érti a dolgát, de, ha egyszer ő van ott, és ő maradt ott, akkor valakinek tárgyalnia kell.

- Mv.: Én nem hallottam volna, hogy bárki is bírálta volna Huszti Péter személyét. Mindenki azt mondta, aki mondott valamit, hogy ön a kulturális bizottság előtt azt ígérte, hogy pályázat lesz és nem lett pályázat. Ez volt a konfliktus.

- G.G.: Ebből egy szó hiányzik, ebből a kulturális bizottsági mondatból, a valószínűleg.

- Mv.: Azt mondta, hogy valószínűleg?

- G.G.: Igen.

- Mv.: Ez valóban hiányzik minden tudósításból.

- G.G.: Igen, azt mondtam, azért mondtam ezt, és most már elárulhatom nyugodtan, hiszen túl vagyunk mindenen, azért mondtam ezt, mert akkor én még tárgyaltam a Huszti Péterrel és győzködtem, hogy vállalja el. Hogyha ő azt mondta volna, hogy nem vállalom, akkor természetesen automatikusan pályáztatok, mert én változatlanul az ő személyét tartom a legalkalmasabbnak arra, amire, hogy úgy mondjam kiszemeltem őt. És ezt a valószínűleget ezért mondtam. Miután ez után a meghallgatás után ő igent mondott, úgy gondoltam, hogy a törvény adta jogomnál fogva én kinevezem és nem pályáztatok és az lett volna a jó megoldás. Az utána következő történet sajnos ezt igazolja. És én vállaltam volna, hogy egyszer életemben, egyetlenegyszer életemben, se előtte, se utána soha többé nem vagyok antidemokratikus, egyszer megengedtem volna magamnak, mert antidemokratikus lett volna, de praktikus.

- Mv.: De akkor miért nem engedte meg magának?

- G.G.: Ez nagyon komplikált, ebbe ne menjünk bele.

- Mv.: Politika?

- G.G.: Nem, nem, egyáltalán, dehogy politika, Huszti Péternek elege lett abból a hadjáratból, ami nem az ő személye ellen, de azért végül is mégis csak a helyzet ellen megindult és egyszerűen azt mondta, hogy ő ebben a légkörben nem tud és nem akar dolgozni.

- Mv.: Készítettünk egy rövid összefoglalót arról, hogy mi minden történt a magyar kulturális életben az elmúlt néhány hónapban, persze csak egy töredékét tudjuk bemutatni, de azt most bemutatjuk.

-------------------
(Filmbejátszás)

- R.: Görgey Gábor még csak pár napja volt miniszter, amikor már heves támadások érték. Beiktatása után ígérete ellenére ugyanis pályázat nélkül nevezte ki a Nemzeti Színház új főigazgatójának Huszti Pétert. Huszti tátermettségét és szakmai múltját senki sem vonta kétségbe, kinevezésének módját viszont igen. A szakmai és politikai támadások hatására a miniszter mégis pályázatot írt ki, Huszti Péter lemondott, Görgey Gábor kérésére pedig a pályázaton sem indult el. A Nemzeti Színház ügye akkor folytatódott, amikor bejelentették, hogy a rendező visszalépése miatt elmarad a Lear király bemutatója. A szereplők közül Törőcsik Mari és Ráczkevei Anna felmondólevelet kapott. Görgey Gábort különösen a Nemzet Színészei közé tartozó Törőcsik Mari mellőzése miatt támadták többen, felróva neki, hogy a Nemzeti Színházat Bosnyák Miklós televíziós gyártásvezető igazgatja. A kultuszminiszter közben tűzszünetet kötött a filmesekkel. Görgey már nyáron találkozott a rendezőkkel, hogy megállapodjanak a filmtörvény előkészítéséről. A Magyar Mozgókép Közalapítvány júniusban összesen 615 millió Ft-ot adott 18 film forgatókönyvére. Az Orbán-kormány idején a Hídember 2.2 milliárd Ft-ot kapott, a Bánk bn 766 millió Ft-ot. A többieknek azonban töredéke sem jutott. A Nemzeti Filmszínház viszont felépült, 1.1 milliárd Ft-ból. Görgey Gábor egy héttel ezelőtt megállapodott a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnökével is, hogy csökkentsék a kultuszminiszter által elosztható pénzügyi keretet. Így a szakma több mint 1 milliárd Ft-ot oszthat szét jövőre.

(Filmbejátszás vége)
--------------

- Mv.: Akkor a teljes igazságot az előbb hallottuk a Nemzeti Színházról, a valószínűleg szóról valóban senki nem tudósított minket. De van egy másik ügy is, amelyet rendszeresen az ön szemére vetnek, tudniillik, hogy az Operaházban még mindig nincs végleges megoldás.

- G.G.: Az Operaházban azért nincs végleges megoldás, mert ott demokratikus vagyok, ezúttal akkor az a baj, hogy demokratikusan intézzük a dolgot. Pályázatot írunk ki, egyébként pillanatokon belül publikus lesz a pályázat, és az ismert helyzetet meg kell oldani, tehát az Operaház társulatát, amely boldogtalanságban vergődött és segélykiáltásokat küldött felém az első perctől kezdve, ahogy a tárcát vállaltam, tehát kellett lépnem, meg kellett oldanom átmenetileg a helyzetet, egy átmeneti vezetést, egy megbízott igazgatót kértem meg a december 31-ig tartó periódusra.

- Mv.: Évadnyitó társulati ülés volt ma az Operaházban. Rövid beszámoló az elmúlt hónapokról, aztán folytatjuk majd.

---------------
(Filmbejátszás)

- R.: 2001. április 1-jétől több mint egy éven keresztül töltötte be az Operaház főzeneigazgatói posztját Győriványi Ráth György. A karmester pályázata azzal nyerte el az akkori kultusztárca vezetőinek tetszését, hogy vállalta az Operaház régóta halogatott drasztikus átszervezését. Ebben Győriványinak a karvezetői diplomával is rendelkező közgazdász, Locsmándy Miklós segített főigazgatóként. Az átszervezés soha nem látott feszültségekkel járt. Győriványi miután próbaénekléseket tartott több neves énekest levélben tájékoztatott arról, hogy munkájára nem tart igényt. 20 énekesnek, köztük Kossuth-díjas művészeknek ajánlotta fel végkielégítést és az azonnali szakmai nyugdíjat. Az intézmény közben 4 milliárd Ft-ot kapott az előző kormányzattól, amit elsősorban a művészek évtizedek óta kirívóan alacsony bérének rendezésére fordítottak. Ennek ellenére a művészek többsége szakmailag alkalmatlannak tartotta Győriványit. Tokody Ilona, Kincses Veronika, Sólyom-Nagy Sándor, Molnár András, Seregi László, Pongor Ildikó valamennyien Kossuth-díjasok, levélben kérték a kultuszminisztert, hogy ismét Szinetár Miklóst nevezze ki főigazgatónak. Görgey vezetői alkalmatlanság miatt felmentette Győriványit és Locsmándyt, és az év végéig újra Szinetár Miklóst bízta meg az Opera vezetésével. A menesztett vezetők munkaügyi bírósághoz fordultak. Mind a mai napig még nem írtak ki újabb pályázatot az Opera vezetésére.

(Filmbejátszás vége)
-----------

- Mv .: Azon gondolkodom, hogy nem abból adódnak-e a konfliktusai, hogy a politikában civil, mondjuk így a kamarilla-politikában, tehát a politizálásban és mintha az is akarna maradni.

- G.G.: Én azt hiszem, hogy a Medgyessy Péter miniszterelnök úr azért hívott engem erre a posztra, hogy egy olyan ember próbáljon itt tevékenykedni, aki a kultúra szférájából jön, ismeri mindazt, ami itt történik és, ami történt és, ami nem történt,

- Mv.: és nem bánta még meg, hogy elfogadta?

- G.G.: Ez egy más kérdés, nem bántam meg, nem bántam meg.

- Mv.: Ez nem volt valami meggyőző.

- G.G.: Valóban nagyon sok gondom van, de nem bántam meg, és nagyon remélem, hogy nem is fogom megbánni, az egy más kérdés, hogy az írói életemet most nyugalomba kellett helyeznem egy időre.

- Mv.: Nem is ír?

- G.G.: Nem. Se energiám, se időm nincs rá.

- Mv.: Miniszter úr, még néhány rövidet hadd kérdezzek, mi lesz a filmtörvénnyel, mert kapott egy tervezetet a filmesektől.

- G.G.: Igen, van ez a bizonyos kerekasztal, amelyik egy tervezetet készített és, amelyik majdnem jó, nagyon-nagyon nagy előrelépést jelent, egyetlenegy hibája van, vagy volt inkább, hála istennek azt kell mondjam, hogy volt, igazán nem a teljes filmszakmát fedi, tehát voltak nagyon fontos társaságok, nevek, akik kimaradtak ebből, de sikerült összehoznom őket annak ellenére, hogy nem nagyon tárgyaltak egymással, leültek, beszéltek egymással, kiegészítették és most már megközelítőleg olyan, amiről komolyan lehet beszélni.

- Mv.: Mi lesz a millenniumi városközponttal? A Magyar Modern Művészetek Házával, a Hagyományok Házával, a koncertteremmel?

- G.G.: Természetesen meg fog épülni.

- Mv.: Mindegyik?

- G.G.: Mindegyik meg fog épülni, szükség van rá, nagyon fontos.

- Mv.: És ott fog megépülni?

- G.G.: Nem abszolut érv, de már csak azért is meg kell, hogy épüljön, mert ott áll árván ez a Nemzeti Színház, amit lehet szeretni vagy nem szeretni, de ott van, nem maradhat egyedül, tehát ott valamiféle életet ki kell alakítani körülötte és miután van egy nagyon jó terv és egy nagyon érdekes terv, iszonyú nagy szükség van koncertteremre, nagyon nagy szükség van erre a Modern Múzeumra, és a Hagyományok Házára is, egyébként egy fantasztikusan érdekes terv van, amiről most nem akarok beszélni, mert túl hosszúra nyúlna, de egy egyedülálló kompozíció lesz, a harmadik a világon ebből a fajtából, ami az állíthatóságát, variálhatóságát, szigetelését, felfüggesztését illeti, egészen hihetetlen.

- Mv.: Még egyetlenegy kérdést, talán korábban kellett volna feltennem, ez pedig a Magyar Televízió, már nem a mai, hanem ez a bizonyos Kulturális Magazin, mi lett ennek a vége, mert első, mosolyog, miért?

- G.G.: Azért mosolygok, mert ez is egy jószándékú dolog volt, amiből aztán az lett, ami lett.

- Mv.: Arról van szó, hogy napi 5-600 ezer Ft-ért, ha jól emlékszem készült volna egy kulturális híradó műsor, ami most nem készül el.

- G.G.: Fogalmam sincs, hogy mennyiből készült volna, nekem azt jelezte az átmeneti elnökség, illetve elnök úr, hogy ahhoz, hogy ez elinduljon, ahhoz szükséége volna 50 millió Ft-ra, én ezt nagyon fontosnak tartottam, egyfelől azért, mert annak a régi királyi televíziónak egy új arcát kezdte volna mutatni, kezdte volna mutatni, másrészt pedig az, hogy naponta egy rugalmas, érdekes, komoly ajánlatú kulturális híradó legyen a televízióban,

- Mv.: csak nagyon drága lett volna, nem az volt a vád, hogy rossz, hanem, hogy drága.

- G.G.: én nem tudom, hogy drága lett volna-e, mert ez nem az én dolgom, ez a televízió dolga, tehát itt tévedtek nagyot a kritikusok, akik azzal támadtak, hogy egyrészt direkt akarok a televíziónak pénzt adni, megrendelő vagyok és ráadásul még a producert is megrendelem, ami mind nem igaz. Nem igaz. Én egyszerűen erre a célra, amit hasznosnak és fontosnak tartottam, erre - nagyon nehezen egyébként, mert nem áll jól a büdzsénk, az ez évi büdzsénk - nagy nehezen előteremtette ezt az 50 ezer Ft-ot, az ajánlat még mindig áll,

- Mv.: 50 milliót,

- G.G.: 50 milliót, az ajánlat természetesen még mindig áll, de eszembe nem jutott rákérdezni, hogy mi van, mert már többször megégettem magamat vele.

- Mv.: Köszönöm szépen, hogy eljött hozzánk.