Este a Tháliában vendégszerepel a Tatabányai Jászai Mari Színház társulata

2002-10-08 07:40 Kossuth

Reggeli Krónika



Mv.: - Este a Tháliában vendégszerepel a Tatabányai Jászai Mari Színház társulata. Ők újrafordították a Rómeó és Júliát és fiatalos felfogásban vitték színpadra. A fordítóval Farkas Erika beszélget.

R.: - Nyugodtan állíthatom, hogy elég sok jó fordítása van a Shakespeare-műveknek, és ha a Rómeó és Júliát nézzük, akkor az utolsó klasszikus talán Mészöly Dezső fordítása. Milyen szükség diktálta, hogy újrafordították a darabot? Sediánszky Nóra dramaturg.

Sediánszky Nóra dramaturg: - Én vagyok az egyik legnagyobb ellenzője az öncélú újrafordításoknak. Egyáltalán nem volt újrafordító szándékunk, ez borzasztó nagyképűen is hangzana, de egész egyszerűen elkezdtük egymás mellé vetni a különböző létező szövegeket; Kosztolányi Dezsőt, Mészöly Dezsőt. Egész egyszerűen nem találtunk olyat, ami megfelelt volna az angol eredetiben meglévő hihetetlenül modern, izgalmas, eredeti szellemiségnek, és így kezdtük el ezt a vállalkozást, hogy akkor mi ezt újrafordítjuk, tehát ez tulajdonképpen spontán alakult ki.

R.: - Az angol eredeti szerintem nagyon nehéz szöveg, hiszen másfajta angolt kell hozzá tudni, mint amit manapság tanulunk. Óangol blankversek.

Sediánszky Nóra dramaturg: - Igazából nincs akkora különbség, mintha mondjuk egy Balassi-szöveget vetünk a mai magyar nyelvhez. Például az utcai jelenetek, a Merkucio-jelenetek, a szópárbajok annyira élő, és gyakorlatilag mondhatnámk, mai angolban vannak megfogalmazva, hogy mintha két mai srác csépelné vagy ugratná egymást vagy húzná egymást. Nálunk az úgynevezett idős szereplők, például az apák, a szülők generációja is fiatal. Például a Lőrinc barátunk is egy harminc körüli fiatalember, Capuletné, aki a szöveg szerint is kiderül, hogy huszonnyolc éves, természetszerűen fiatal, és nyilván Capulet sem túl öreg. Amikor elolvastuk, hihetetlen sok rímelést találtunk a mai életünkre, az én generációmnak, a mai fiataloknak a problémáira, arra, hogy nagy formátumú személyiségek beszűkült élettérben kell megpróbálni kihozni valamit magából. Egy olyanfajta létállapotra találtunk rá tulajdonképpen a Rómeó és Júlián keresztül, ami nem elsősorban a szerelem, hanem egy folyamatos vita, egy folyamatos párbaj a világgal, amit mondjuk Merkucio folytat, Tibald is folytat, de ha belemegy az ember a ....., akkor Rómeó is folytat és Júlia is folytat.

R.: - Mi történt a klasszikus mondatokkal? Tehát az, hogy Ó, Rómeó, m'ért vagy te Rómeó, tagadd meg atyád, vagy a darab vége, a Könnyen jelzi majd a krónika vagy jegyzi, nem is tudom pontosan?

Sediánszky Nóra dramaturg: - Azt hiszem, jegyzi. Próbáltuk ott, ahol tudtuk, hogy a magyar közönség fülében mintegy klasszikusként nagyon erősen befészkelte magát egy formula, és meg is felelt a szöveghűségnek, ezt mi próbáltuk megtartani. Tehát az Ó, Rómeó, m'ért vagy te Rómeó, az ugyanaz maradt, mert az nem is lehet más. Nálunk így hangzik régen, hogy: Emlékezetes marad ez az óra, melyben meghalt Júlia s az ő Rómeója. És ez ráadásul az angolban is így van