idõrendben 1970-tõl napjainkig

2002-10-09 08:00 Duna TV

Indul a nap



Mv: - Dalok időrendben 1970-től napjainkig. Persze, hogy lehetetlen, nem is egy műsorról van szó, hanem szerencsére sokról. 1998-tól a Bárka Színpadán, előtte pedig a Katonában hallgathattunk a sokszáz dalt Cseh Tamástól, jó reggelt kívánok! Most 1979 van soron és ez a Frontátvonulás. Hogyan emlékszel erre?

Cseh Tamás: - Hát most már mindenre emlékszem, mert már megtanultam. Hogy a műsorra hogy emlékszem, hogy az akkor milyen volt?

Mv: - Így van.

Cs. T.. - Azért furcsa, mert az egész vállalkozás elég lehetetlen ez a dalok időrendben, amibe úgy belekezdtem és ugye még mindig csinálom, merthogy a fene sem tudta, hogy azok a régi idők dalai állnak-e még, vagy léteznek-e, vagy hatnak-e valamelyest és hogy lassacskán kiderült, hogy mindegyiknek van töltése, ha nem is ugyanaz, de van. Tehát nem valami szerencsétlen dolgot csináltunk, mert áll a lábán, sajnos a Frontátvonulás is.

Mv: - AKkor hogyan születtek ezek a dalok 79-ben?

Cs. T.: - Hát valójában ugyanúgy, mint ahogy ma születnének, mert ültünk egy asztalnál, a Géza, nálam egy gitár, Gézánál papír és akkor úgy gyűltek a dalok kosárszámra és akkor azok úgy kiadtak valamit, a Géza ezt összeszerkesztette. A Frontátvonulás attól különbözik a többitől, hogy ez volt az első olyasmi, amiben én sokmindent beszélek, tehát egy történetet is elmondok, tehát ebben különbözik az ilyen dalcsokroktól, amelyeknek szintén volt címe, de a Frontátvonulás egy monodráma tulajdonképpen.

Mv:- 79 az elég régen volt már. Most az előadásodon próbálsz-e valamilyen segítséget, egy értelmezést, újabb értelmezést adni azoknak a fiataloknak, vagy kevésbé fiataloknak, akik azokat az időket nem igazán élték meg. Tehát lehet-e újabb érzéseket belevinni, kell-e?

Cs. T.. - Abszolút jogos a kérdés, a premieren vagyok túl, tehát már van egy mérlegem arról, hogy hát ugye van egy korosztály, amelyik ezt nem hallhatta, mert éppen megszületett.

Mv: - Hát azért lemezekről.

Cs. T.: - Hát nagyon furcsa hatása van, ez a műfaj úgy látszik eltűnt egyébként a kultúrpalettáról, bizonyos előadó műfajok nincsenek ma már Magyarországon, vagy mostanában nem élnek, vagy nem művelik emberek és miután a Frontátvonulás egy monodráma, tehát itt nem egy énekest kell kedvelni, hanem azt a gondolatkört, amit ő megjelenít éppen, tehát a Frontátvonulásnak van egy súlyos, egy örökös mondanivalója van, mondom én egy kicsit nagyképűen. Emberek várnak, utat keresnek, találnak, vagy nem találnak, ősi téma ez és ezt egy mai fiatalember pont úgy, szóval egy fiatalembert pont úgy érdekelheti, ha érdekli, mint az akkori fiatalembereket, tehát nekem nem kellett ezen változtatni, se Gézának, szóval nem nyúltunk hozzá. Úgy értem, pont úgy éneklem, ugyanazokkal a szavakkal. Az utcák neve változik meg a műsorban, illetve változott meg, én ugyanúgy mondom.

Mv: - Olvastam, hogy mondtad azt erről az előadásról, hogy talán ez egy múzeumlátogatás lehet sokaknak, de azért szerintem az érzések azok érzések és változatlanok, függetlenül a koroktól, tehát az események a különböző történések azok megismétlődnek.

Cs. T.: - Igen, ez egy időtálló dolog, tehát hála Istennek nem kell megbánnom ezt a vállalásomat, hogy ezt az időrendben dolgot, mert amikor ezt végülis kimondtam a Bárka Színházban, hogy én ezt megcsinálom, akkor én ettől nagyon féltem, hogy mi lesz, ha a dalok szembesülnek az idővel, öregedő művész, a műfáj hátha elkopott, tehát jogos félelmek voltak ezek. Hát ha valamikor, akkor a Frontátvonulás esetében nincs bennek ilyesmi, mert amit mondtál, az alaphelyzet az nem változik.

Mv: - Azt nyilatkoztad, hogy néha vigyáznod kell, hogy túlságosan bele ne éld magad az előadás menetébe. Én összefüggésbe hoztam ezt azzal, hogy volt egy találkozásod Viszockijjal, akiről azt nyilatkoztad, hogy óriási pluszt adott az előadásmódodhoz.

Cs. T.: - Akkor még fiatal ember voltam és én is próbáltam vele, egy éjszaka egymásnak adtuk a gitárt, egy szobában ültünk ketten, nem volt más és akkor azt láttam, hogy ennek az embernek én akkor olyan szomorú dalaikat énekeltem, ő pedig énekelt és kidagadtak az erei, de nem az italtól, mert borzasztóan bírta ő az italt.

Mv: - Előbbre volt saját magához képest, a dalaihoz képest?

Cs. T.. - Valahol ő elszállt. Én akkor a Gézával még akkor csak ilyen párszáz dalt írtunk, tehát hogy mondjam, ha szabad ilyet mondani, én a pályám kezdetén voltam és láttam egy gyönyörű őrült orosz embert, aki olyan plusszal ült az asztalnál, hogy majd felrobbant a szék alatta. És akkor mondtam a Gézának, hogy nem így, de ezek mind ilyen leszűkített, hogy lehet erősen énekelni. Tehát ilyen értelemben az ember mindig tanul mindenkitől.

Mv: - Mikor láthatjuk a Frontátvonulást, mondjuk el azért.

Cs. T.. - Csütörtök este van a következő előadás a Bárkában.

Mv: - Új dalok?

Cs. T.: - Ha a Géza befejezte a filmeket és a színházrendezéseket, akkor, ha a Frontátvonulásnak vége van, akkor vagy új dalok lesznek, vagy nem lesznek többet dalok.

Mv: - Nem lesznek többet dalok?

Cs. T.: - Hát ha nem írunk, akkor nem lesznek.

Mv. - De lesznek?

Cs. T.: - Hát én is ezt kérdezem, vajon lesznek?

Mv: - Én azt olvastam, hogy Desire...

Cs. T.: - Ilyen álmok vannak.

Mv. - De, hogy már vannak konkrétumok is.

Cs. T.: - Vannak igen, de ez olyan csikó, amelyik még nem született meg, nem lehet még a vásárra menni vele.

Mv: - Művész bizalmatlansága csupán reméljük, várjuk az új dalokat. Köszönjük szépen.