Premier volt az Új Színházban, mégpedig Osztrovszkij Jövedelmezõ állás címû darabját mutatták be

2002-10-14 08:00 Duna TV

Indul a nap



Mv.: - Premier volt az Új Színházban, mégpedig Osztrovszkij Jövedelmező állás című darabját mutatták be. Stúdiónk vendégei, Györgyi Anna, illetve Dengyel Iván színművészek, jó reggelt kívánok! Ritkán játszanak Osztrovszkij darabot színházban, vajon miért? Mit gondolnak erről?

Györgyi Anna színművész Új Színház: - Volt a Radnótiban mostanában egy-két darab, Kaposváron is volt, nem tudom.

Mv.: - Csehovot sűrűbben játszanak. Divatos, vagy ismert szerző manapság önök szerint?

Dengyel Iván színművész, Új Színház: - Hát szerintem amióta ő írta a darabokat, azóta egyfolytában játszák a darabjait, szovjet terüelten egyfolytában mennek.

Mv.: - De itthon talán kevesebbet lehet hallni róla, pedig ez az előadás amit bemutattak, hát aktuális is lehetne, ha úgy nézzük, mert hogy ha nagyon egyszerűen akarom feltenni a kérdést, akkor ugye tisztességesen, de szerényen, avagy jólétben, de korruptan, nagyon egyszerűen, de erról szól, vagy legalábbis ilyesmi témákat dolgoz föl ez a darab. Mennyire tudtak, - lehet, hogy hülyén hangzik majd ez a kérdés, hát úgymond példaképeket idézőjelbe venni a mindennapjbainkból, mert ez a kis világunk azért gondolom önök is tapasztalják, hogy bővelkedik korrupcióban.

D.I.: - Hát én szerintem mindig volt, lesz és van is a világban korrupció. Ez talán azért is volt számomra veszélyes ez a téma, mert annyira aktuális, hogy a közönség ma már szeretne úgy szép embereket, jólelkű embereket, szépségeket látni a színpadon, és ez annyira aktuális, kicsit engem ez riasztott is.

Mv.: - A szórólapon egy Kaffka hasonlatot idézet a rendező, ennek mi az oka? Tehát Osztrovszkijhoz hogyan kapcsolódhat Kaffka?

Gy.A.: - HÁt ezt a redezőtől kell megkérdezni, Réthy Attila volt a rendező, ő úgy érzem, hogy...

Mv.: - De önök nem éreznek kapcsolatot?

Gy.A.: - Én úgy érzem, hogy az ő szándéka az volt, hogy ne reálisba játszuk ezt a darabot, hanem egy picit az abszurditás felé vigyük el a lét abszurditása felé, nem? Iván?

D.I.: - Igen, ez volt a célunk, hogy a műfaja az változzon meg az előadásnak.

Gy.A.: - Egy kicsit felemeltebben.

Mv.: - És ehhez kapcsolódik a díszle is, nem?

Gy.A.: - Igen.

Mv.: - Hiszen a kritikákban azt lehetett olvasni, hogy félelmet keltő. Ezt mivel érték el?

Gy.A.: - Ez nem egy reális díszlet volt, hanem Csanádi Judit volt a díszlettervező, és ő azt akarta, hogy egy kicsit összevonni a szállodáknak, a bankoknak, a postahivataloknak ezt a kicsit szűrreális teret teremteni, ahová az ember belép, és egyből egy pici ponttá válik, és személytelenné, és valahogy bedarálja ez az egész gépezet, és tulajdonképpen mi a magánlakásunk is egy ilyen térben játszódik.

Mv.: - Most látunk éppen egy részletet a darabból.

Mv.: - Az előbb már beszéltünk arról, hogy ez a téma mennyire aktuális. Ez vajon nehézség, vagy könnyebbség színészi szempontból?

D.I.: - Tulajdonképpen egy összetett dolog. Szerette a közönsg az előadást, és hát nagy örömmel nyugtáztuk ezt a dolgot. Ez egy szigorú gondolatokkal teli darab. Tehát végülis mindenki korrupt ebben a darabban az az érdekes. Még a legpozitívabb ember is, ugye a Zsatov, aki hát úgy szeretne élni, mint a menyországban tisztán, hófehéren és rájön, hogy nem lehet. De hát hiszen ez a mai világban nem egy csoda én szerintem, úgyhogy ez mindenhol megtörténik.

Gy.A.: - És minden figurát lehet közelíteni a maihoz. Én például...

D.I.: - Ez jól sikerült az előadásban, úgy értékelni, hogy mondjuk hát a Nusi figurája is és az Anna figurája is egy furcsa összetett lény, aki tisztaságra vágyik, szerelmes, fiatal, idős férjjel és kiderül, hogy a maga belső korrupcióját is elkövette. Ez a korrupció ez sokféle lehet, és azt hiszem, hogy nem lehet megszabadulni tőle.

Mv.: - Persze, pont ezért érdekes, hogy ez vajon mennyire nehézség is akár, hogy nagyon valós...

D.I.: - A színészi munka?

Mv.: - Igen, és hogy a közönségnek is azért vannak élményei ezzel kapcsolatban, tehát úgymond kritikusabban figyel talán nem?

Gy.A.: - Hát mindenki az életében talál ilyen momentumokat, akkor kompromisszumot kell kötni, és olyasmiket kell csinálni, amihez az embernek nincs kedve, de muszáj. Szerintem ebbe mindenki belekeveredik.

Mv.: - Így van. Pont ezért érdekes ez a kérdés. Hát jó munkát önöknek a továbbiakban is, és aki teheti, látogasson el az Új Színházba, nézzen meg egy jövedelmező állást.

D.I.: - Nagyon szépen köszönjük!