MEGBESZÉLJÜK! - Bolgár György és a hallgatók mûsora minden hétköznap délután négy órától

2002-10-10 17:35 Klub Rádió

Megbeszéljük



MEGBESZÉLJÜK! - Bolgár György és a hallgatók műsora minden hétköznap délután négy órától. A műsor telefonszámai 387-84-52 és 387-84-53.

MEGBESZÉLJÜK!

Mv.: - A telefonnál változatlanul Morcsányi Géza, a Kertész Imre életmű-sorozat kiadójának, a Magvetőnek az igazgatója. Mit gondol, egy ilyen példátlan díj, mint a Nobel díj, mennyire növeli meg a keresletet Magyarországon Kertész Imre művei iránt? Példa persze nincs rá, konkrét példa sajnos. De azért valamilyen elképzelése lehet arról, hogy egy ilyen hallatlan ismertség és egy hallatlan megbecsülés, amire eddig tényleg nem volt példa, mit jelenthet az olvasóknak, mit jelenthet akkor, hogyha elmennek a boltba, keresik a könyvet, mennyien fogják keresni?

Morcsányi Géza: - Azt remélem, hogy nagyon sokat, mert nagyon sokféle szempontból kell hogy érdekessé váljon az olasók számára ez a könyv. Egyrészt akik nem hallottak róla, azoknak azt gondolom, hogy itt az alkalom hogy most ilyen esemény kapcsán megjegyezzék ezt a nevet, akik csak esetleg csak egy művét olvasták, azok megismerkedjenek a többivel is. És mindezt abból a szempontból érzem fontosnak, hogy Kertész Imre azon szerzők közé tartozik, akiknek a műveivel kapcsolatban a személyes élményeim mondatják velem azt, hogy bárcsak minél többen olvasnák és ismernék meg, mert ezek felejthetetlen élményt jelentenek ezek a könyvek. És nemcsak a borzalom miatt, amit, amit ugye az ember ha olvas, akkor egyszerűen nem tudja kivonni magát a hatása alól, hanem a holocaust mellett itt megjelennek olyan témák, amelyeket Kertésznél jobban vagy hogy mondjam, a saját, a saját stílusának megfelelően mélyrehatóbban nagyon kevesen írtak meg. Például a hatvanas, hetvenes évek Magyarországát.

Mv.: - Igen, azt a furcsa és néha hátborzongató féldiktatúrát. Ugye azt amikor néha kényelmesen érezzük magunkat, néha pedig nem tudjuk mitől, de félünk és

Morcsányi Géza: - Tehát azt gondolom, hogy minden művében azt is nyomonkövetheti az ember, hogy hogyan reagálunk, hogyan működünk, a hatalom hol szorosabb, hol, és mindenféle hatalom, itt nemcsak politikai hatalomra kell gondolni, hanem a pénz, a körülmények, az élet hatalmának hol szorosabb, hol lazább szorításában, hogyan vagyunk kitéve ezeknek a folyamatoknak. De hogy egy másik témát említsek, a Valaki más című regényben egy fantasztikus öregkori szerelem leírását olvashatja az olvasó, aminél ugye, aminek párját nagyon nehezen lehet találni a magyar irodalomban. Tehát mondom, remélem hogy miközben ez a díj a legnemesebb nemzeti önérzetünket növelheti és a legnemesebb büszkeségre adhat okot. Azon túl örömet szerezhet mindenki magának azzal, hogyha megismerkedik ezekkel a művekkel.

Mv.: - Könyvkiadóként mit gondol, lesz-e hatása ennek az irodalmi Nobel díjnak az olvasásra általában. Lehet hogy, illetve nem lehet, az holt biztos, hogy Kertész Imre iránt tömeges lesz az érdeklődés. De együttjárhat-e ez azzal, hogy az irodalom iránt is megnövekszik. Hiszen az irodalom, tudjuk hogy sokféle szorításban van, hogy a televíziót és az internetet, a kompjutert említsem csak mint közhelyeket. De tudjuk hogy nincs könnyű helyzetben. Egy ilyen Nobel díj, amely a nemzeti büszkeséget növeli, segíthet abban, hogy az emberek könyveket vegyenek?

Morcsányi Géza: - Hát, most nagyon emelkedett pillanatok alatt,

Mv.: - Most szeretné azt mondani, hogy igen.

Morcsányi Géza: - Most szeretném azt mondani, hogy igen és voltaképpen azt kell mondanom, hogy egy kicsi remény mindig van és ilyen pillanatokban ez a kicsi remény, egy kicsit nagyobb tud lenni. Tehát remélhetjük azt, hogy, mondom megint az élményen keresztül vagy a magyartanárokon keresztül és a könyvre vagy valamelyik Kertész Imre műre esetleg rácsodálkozó diákokon keresztül. Ezt a reményt az ember nem adhatja föl, mert akkor be kellene csukni a boltot, mindig ebben reménykedünk.

Mv.: - Morcsányi Géza, a Magvető Kiadó igazgatója, köszönöm szépen, viszonthallásra.

Morcsányi Géza: - Én is nagyon köszönöm, minden jót kívánok.

************************************************************

Mv.: - Halló.

Telefonáló: - Halló, jó napot kívánok, Fodor Tünde vagyok.

Mv.: - Jó napot kívánok.

Telefonáló: - Az első hallgató, az Erki Edit nevű hallgatója végülis szóról szóra ugyanazt mondta, amit gondolok. Én egy finn barátnőmtől tudtam meg a Nobel díjat.

Mv.: - Én egy francia újságírótól.

Telefonáló: - És közben folyamatosan jönnek Finnországból nekem a gratuláló SMS-ek. És hát ez tényleg egy örömünnep és nagyon kell örülni. Én nem olvastam, de holnap biztos az első leszek, aki elmegy a boltjába és megveszi.

Mv.: - De lehet hogy már megelőzik önt és ma délután

Telefonáló: - Akkor kölcsönkérem, úgyhogy, hát azért tényleg azt gondolom

Mv.: - Könyvtár is van a világon.

Telefonáló: - Azt gondolom, hogy ilyenkor tényleg most nem az számít, hogy mik is voltak a témák, már nem is emlékszem rá.

Mv.: - Ma nem, ez most nem érdekes valóban. Énszerintem is. Úgy gondoltam, hogy ez mindent fog vinni, de természetesen nem ilyen egyszerű ez, mert az emberek

Telefonáló: - Igen, mert az első félórában még nem, és akkor telefont ragadtam és előbb tudtam, mint bemondták, fél hármas hírekben mondták be, úgyhogy én már fél kettő körül vártam, hogy mikor mondja be a Klubrádió vagy a Maggar Rádió valamelyik adója, úgyhogy, hát nagyon nagy ünnep, nagyon.

Mv.: - Váratlan volt ez az ön számára, hogy magyar nyelven író, magyar író

Telefonáló: - Hát nem, azért, azért azt gondolom hogy

Mv.: - Lehetett erre számítani, hogy előbb-utóbb azért egy magyar író eljut idáig?

Telefonáló: - Igen, igen, igen. Elnézést csak közben be kell engednem valakit, úgyhogy nagyon gratulálok és nagyon örülök. Viszonthallásra.

Mv.: - Köszönöm szépen, viszonthallásra.


Mv.: - Halló. Halló, halló. Na most akkor nem találtunk, úgy látszik nincs a vonalban senki. De azért elmondom még azoknak, akik nem hallották, bár ez is egy másik téma és nem Kertész Imrével kapcsolatos, csak műsor közben kaptunk egy gyorsjelentést, a Median közvéleménykutatótól a budapesti önkormányzati választás esélyeiről és ezek szerint a főpolgármester választáson a választani tudó biztos szavazók ötvenegy százaléka Demszky Gábor mellett voksolna, Schmitt Pálra 38 százalék esne, Gy. Németh Erzsébet pedig, a szocialisták jelöltje mindössze 9 százalékot kapna. Ami elég meghökkentő. A fővárosi közgyűléjsi választáson pedig az MSZP a biztos szavazók körében 47 százalékra számíthatna, a Fidesz-MDF 33-ra, az SZDSZ pedig 16-ra. Ez a Median felmérése volt. - Halló. Halló, halló.

Telefonáló: - Halló.

Mv.: - Jó napot kívánok.

Telefonáló: - Jó napot kívánok, Frank Erika vagyok.

Mv.: - Parancsoljon.

Telefonáló: - Én is előbb tudtam meg ezt a nagyszerű hírt, mint ahogy hallani lehetett, a lányom küldött egy SMS-t, tudta hogy nekem ez milyen sokat fog jelenteni. Ugyanis nem tudom egész pontosan, hogy kilencvennégyre saccolom, amikor Kertész Imre sajátmaga olvasta föl ezt a regényt, a Kamrában, három estén. És hát ez lenyűgöző volt, egyszerűen én is igazán akkor ismertem őt meg. És váltam örökös rajongójává. És az a három este nekem meghatározó az életemben. A családom révén is érintve voltam.

Mv.: - Hogy jutott el oda akkor?

Telefonáló: - Jegyet vettem rá, mint bárki más. Hát a Katona József Színház Kamrájában.

Mv.: - Igen, igen, csak az ember

Telefonáló: - Szoktak ott ilyen felolvasó estek lenni, más írók

Mv.: - Ha nem ismerte Kertészt, akkor

Telefonáló: - Egy barátnőm hívott el, de azt nem mondom hogy nem ismertem, de ilyen, szóval ennyire nem ismertem. És akkor még hozzátéve az ő saját személyiségét, az, az különösen fontossá és méllyé tette ezeket

Mv.: - Hozzátéve azt, hogy a regény egyes szám első személyben íródott, egy tizenéves fiú története, akit elvisznek Auswitzba majd Buchenwaldba és mindezt az ő szájából, egyes szám első személyben hallani, ez nyilván hozzáadott a drámához.

Telefonáló: - A teljes regényt felolvasta, egymaga állt a színpadon és felolvasta nekünk. Hát szóval nem tudom, nem tudok erre szavakat mondani, hogy ez mit jelentett és hogy milyen élmény volt. Úgyhogy mikor ezt a hírt ma meghallottam, akkor hát ujjongásban törtem ki. És ugye az Erki Edithez hasonló reakciókat vártam. Én is azt hittem, hogy ez mindent vinni fog a mai témák közül. Én is sok-sok éve hallgatom önt. Még vettem külön egy picike kis rádiót, ami csak fülhallgatóról hallható és mindig nálam van és akkor akárhol vagyok azt mindig, önre beállítva, minden nap azt hallgatom, azt a műsort.

Mv.: - Ennek nagyon örülök, de azért a Nobel díj persze

Telefonáló: - Hát a Nobel díj persze, ez ennél sokkal fontosabb. Én is reménykedem, hogy ez, mután Koltai Lajos tehetségében is nagyon bízom, hogy ez egy átütő erejű film lesz és megtámogatva evvel a Nobel díjjal, hogy nagyon sokat, szóval hogy ez világszerte fölhívja a figyelmet. Még azt szerettem volna hozzátenni, hogy én családilag érintve vagyok a holocaustban. És otthonról én egész más stílusban hallottam ezt az egész, ennek az átélését. És ezért nekem ez rendkívül meglepő és hát nem is tudom hogy mondjam. Hogy maga, ahogy ő ezt átélte

Mv.: - Hogy jellemezné ez a regényt? Mi az ami az ön számára meglepően más volt, mint amit a saját családjából hallott?

Telefonáló: - Mert sajnos azt is meg lehet érteni, hogy a szüleim, a mamám, aki elvesztette a nagylétszámú családját, szinte teljesen. Aki úgy tudott beszélni, hogy égjenek meg a fasiszták és hasonló, hogy ezt a Kertész Imre egy egészen más stílusban adta elő. Azt nem mondanám, hogy megbocsátó, de felül tudott emelkedni a személyes sorsán és valahogy fölűlről és nagyon nehezen tudom kifejezni magam, de ön bizonyára érti, hogy miről beszélek.

Mv.: - Igen, szerintem még a hallgatók is értik. Tehát a fájdalom az nem közvetlenül a szavakban van leírva.

Telefonáló: - És nem a bosszúállás és nem a, szóval ő még azt is megpróbálta, hogy mi jót lehet az embernek egy ilyen szörnyű helyzetből kihozni önmagából. Mennyit segít az ő személyiségfejlődésében. Hogy milyen más emberré vált azáltal, hogy egy ilyen szörnyűség megtörtént vele és túlélte.

Mv.: - Igen. Köszönöm szépen asszonyom, viszonthallásra.

Telefonáló: - Én is köszönöm.

************************************************************