Színházi Világnap üzenet

A Színházi Világnap idei üzenetének írója:
Tankred Dorst


1925. december 12-én született Oberlindben, Thüringiában. Drámaíró, elbeszélõ, filmkészítõ, rádiójátékok írója, mûfordító. Münchenben él és dolgozik, A hatvanas években írott farce-ai, parabolái, egyfelvonásosai az abszurd dráma és Ionesco, Giradoux, Beckett hatását mutatják. Egy gondolat az üzenetébõl, a színház szükségességébe vetett hit megrendülésének korában:


"Én bízom benne, hogy a színház mindig újra megtelik élettel, mindaddig, amíg az emberek szükségét érzik, hogy megmutassák és elõadják egymásnak, milyenek is õk, milyenek nem és milyennek kellene lenniük. Igen, éljen a színház! Az emberiség egyik nagy találmánya, amely éppen olyan nagyszerû, mint a kerék feltalálása vagy a tûz megszelídítése..."

SZÍNHÁZI VILÁGNAPI ÜZENET - 2003

Mindig újból föltesszük magunknak a kérdést, hogy vajon a színház korszerű-e még. A színház kétezer éve tükrözi a világot, kétezer éve vitatkozik az emberi állapotról. A tragédia végzetesnek mutatta az életet, és a komédia is elég gyakran ezt tette. Az ember hibázott, végzetesen tévedett, küszködött a viszonyaival, hataloméhes volt és gyenge, rosszindulatú és jóhiszemű, felhőtlenül vidám és istenkereső.

Mostanában azt hallom, hogy a mi életünket nem lehet többé megragadni a hagyományos színházi eszközökkel, a hagyományos dramaturgiával. Ebből az következik, hogy az ember nem tud többé elmesélni egy történetet. Ehelyett mindenféle szövegek jönnek, dialógus sehol, csupa kijelentés. Dráma semmi. – Életünk horizontján már egy egészen más emberi fajta van emelkedőben: olyan lények, akiket kívánságra, szándék szerint klónoznak és géntechnikailag manipulálnak.

Ennek az új, hibátlan embernek, már ha van ilyen, nincs szüksége többé arra a színházra, amelyet mi ismerünk. Számára érthetetlenek volnának azok a konfliktusok, amelyekről ez a színház szól. De nem ismerjük a jövőt. Én azt hiszem, hogy minden erőnkkel és tehetségünkkel, ami – nem tudjuk, kitől - adatott nekünk, meg kell védenünk rossz és szépséges, hibákban gazdag jelenünket, értelmetlen álmainkat és haszontalan erőfeszítéseinket az ismeretlen jövőtől.

Eszközeink gazdagok: a színház tisztátalan művészet, amely gátlástalanul fölhasznál mindent, ami az útjába akad. Mindig hűtlen marad az elveihez. Magától értetődően kacsint össze a kordivattal, képeket lop el más médiumoktól, néha lassan beszél, máskor hadar, dadog, elnémul, emelkedett és közönséges, egyes történeteket elkerül vagy tönkrezúz, másokat mégis elmesél.

Én bízom benne, hogy a színház mindig újra megtelik élettel, mindaddig, amíg az emberek szükségét érzik, hogy megmutassák és előadják egymásnak, milyenek is ők, milyenek nem és milyennek kellene lenniük. Igen, éljen a színház! Az emberiség egyik nagy találmánya, amely éppen olyan nagyszerű, mint a kerék feltalálása vagy a tűz megszelídítése.

Tankred Dorst