A vigéc

A színész a felejtés mûvésze. Újra meg újra, próbáról próbára, estérõl estére fel kell hogy fedezze, fel kell ismerje az öröklétet. Ebben a Teremtõre hasonlít. Pillanat helyett idõtlenség.

A rejtekezés és a mûvészet igazsága csak kivételes pillanatokban egyeztethetõ. Ezek a pillanatok mindig szakrálisak. Megszentelt pillanatok nélkül a rejtekezõ mûvészet végtelenített tükrözés: a tükör tükrének a tükre, és annak is a tükre, amely a tükör tükrének a tükre...

- Páskándi Géza bohózata két részben

Térszínház, 2003. május 8-án este 7 órakor

Közreműködők:

Pénzes Kiprián, kereskedelmi utazó - Benedek Gyula
Kádas József, betegnyugdíjas - Kovács J. István
Margit,a felesége - Szamosvári Gyöngyvér
Zsuzsa, a lányuk - Zanotta Vera
Szunnyai,az albérlőjük - Balázsi István

Jelmez - Zanotta Vera
Díszlet - Kovács J. István
Hang, fény, asszisztens - Nagy Zsolt
Zene - Dénes Roland

Rendező: Bucz Hunor

"Ez a zord-és mert rémálomszerű, hát nagyon is reális bohózat egy köznapi magyar család leépülésének története. Megrontásukat, akárcsak egy a tévéből előugró Tartuffe, az univerzális és globális és interkontinentális eszmékkel, valamint háztartási gépekkel házaló vigéc irányítja."


A rendező naplójából

A bohózat középpontjában egy család áll. Töredékes család. Korosodó házaspár és egy szem leányuk. Köznapi életüket egy jövevény, egy kereskedelmi utazó, egy háztartási gépekkel házaló vigéc zavarja meg. Ez a törpe, ez a zsugorított Mefisztó a jobb élet reményéért cserébe nagy árat kér tőlük. Anyanyelvük, történelmük és kultúrájuk elfelejtését. A dráma zord bohózat. Pillanatkép történelmi létünk képtelenségéről. Szemléletét hitvitázó drámáink élessége és a székely viccek akasztófahumora jellemzi. Az író gyötrelmesen éli meg művében a magyarság fenyegetettségét, de van benne annyi kurázsi, hogy e magyar dal hősét kövesse: mikor immár halálfia, ránk nevet mégis.

Páskándi darabjának időszerűsége aligha kétséges. Színházunk evvel a bemutatóval hívja fel a figyelmet az író jelenlétére: NE FOGJA ŐT A FELEDÉS! Ha élne most lenne 70 éves



* * * *

A színész a felejtés művésze. Újra meg újra, próbáról próbára, estéről estére
fel kell hogy fedezze, fel kell ismerje az öröklétet. Ebben a Teremtőre hasonlít.
Pillanat helyett időtlenség.

A szerepjátszó, a színészkedő ember azonban önmagát igyekszik elfelejteni,
hogy helyet adjon valami másnak, ami nem ő. Az önféltő félelem miatt álcázza
magát, hogy mentse az irháját. Csakhogy az álorca többé levehetetlen.

A rejtekezés és a művészet igazsága csak kivételes pillanatokban egyeztethető.
Ezek a pillanatok mindig szakrálisak. Megszentelt pillanatok nélkül a rejtekező
művészet végtelenített tükrözés: a tükör tükrének a tükre, és annak is a tükre,
amely a tükör tükrének a tükre. Eme tükörlabirintusban a közlés lehetetlen, a
szellem fénysugara elenyészik.

„Zsákomban a mákom…” - művészet. Avagy az a gyerekkori játékunk jut
eszembe, amikor is egy marék homokot csurgattunk egyik kezünkből a másikba,
oda-vissza, amíg csak el nem fogyott.

A cenzúra arra készteti a művészt, hogy az eredetiség vagy a játékosság örvén
új meg új jelrendszert találjon ki. Menekülése közepette azonban ha elveszíti,
elfelejti vagy eldobja az egyetlen okot, a közlés szentségét, akkor csak a
flegma marad.

Ahhoz, hogy ne szóközpontú, hogy ne látványközpontú, hogy ne Központ központú
dráma jöjjön létre, közösségekre, műhelyekre van szükség. Írói műhelyekre, színházi
műhelyekre. Ezek hiányában részint túlírtság (dagály vagy szóviccelődés), részint
teatralitás (édes illúzió és káprázat) uralja a színt.

A drámaírás Szküllája és Kharübdisze az irodalmiaskodás és a művészkedés. Közlés
helyett közhely, látvány helyett látványosság, gondolat helyett intellektualizálás
vagy még inkább spekuláció, érzelem helyett érzelgősség, cselekmény helyett
cselekvés, konfliktus helyett veszekedés, képzelet helyett a „megszólalásig hasonló”,
igazság helyett valóság. (A színház- és drámatörténet bőséggel szolgál erre
példákat.)

****
Páskándi a nyolcvanas évek elején írta darabját. Az úgynevezett puha kádárizmus
idején. (Csak a gumibot volt kemény, amivel minden március 15-én tanították a
szocialista történelmet.)

****


A vigéc kegyetlen komédia. Torokszorító: ami Ionescónak nyelvlecke, az nekünk
történelmi lecke.

****


Hol játszódik a darab cselekménye?
Hol játszódik Páskándi?
És mi?

****

A totális diktatúra a minden szinten érvényesülő ellenőrzés és irányítás, a rejtekezés
abszurd formáit eredményezi. Parancsai ezek:

„Menekülj az árnyékodtól!”
„Értsd félre magad!”
„Nem álmodban, de a legjózanabb ébrenlétedben két macska vagy, és kergesd magad!”
„Felejtsd el magad!”





Páskándi Géza születésének 70. évfordulójára emlékezve az FMH színháztermében /XI., Fehérvári út 45-47/ mutatja be a Térszínház 2003. május 8-án este 7 órakor Páskándi Géza A vigéc című drámáját.

Páskándi Géza irodalmunk és a magyar színház, nem is oly rég közismert és kitüntetett alakja, életművében maradandót alkotott, és bizony ma már, mint oly sok kortársát a feledés illetve feledtetés fenyegeti.

Az FMH-ban az előadás gazdája Kis Cecilia, tájékoztatást ő ad. (Tel.: 203-3868)

E-mail: fmh@posta.net. - Telefon/fax: 203-3873

A Térszínház részéről pedig Bucz Hunor. (Tel.: 322-2714) terszihaz@mail.datanet.hu





Szamosvári Gyöngyvér