Carol Ann Duffy versciklusa a Trafóban

Felnõtteknek szóló színház Zsótér Sándoré. Értelmiségi színház. Korántsem azt jelenti ez, hogy csakis egyetemi diplomával élvezhetõ. Ez demokratikus színház. Feltételezi, hogy nézõi elfogadnak másfajta ízlést, magukétól eltérõ gondolkodásmódot. Nem ragaszkodnak az ismert hatásokhoz. A behízelgõ elõadásmódhoz. Hajlandóak munkára fogni értelmüket-képzeletüket. Ha nem értik a függöny fölmenetelekor menten a fogalmazásmódot: nem türelmetlenkednek, megpróbálják megérteni, amit látnak, amit hallanak.

" target="_blank" >>> Figyelem! Ez a Népszabadság cikke. Szerző: M.G.P. A teljes cikket itt olvashatja el >>

Színház: ez demokratikus gyűjtőfogalom. A fennkölt és az alantas, az emelkedett és a léha, a sorskérdéseket vonszoló és a futó mulattatást célul tekintő színháznak egyformán helye van az életben. Különböző ízléseket szolgálnak. Kiszolgálnak vagy nevelnek. Kiszolgálnak és nevelnek. Egyazon néző különböző ízlésválasztásait is ki kell elégítenie a színháznak. Sivár volna az egyféle színház. Mint ahogy sivár volt a színház, ha átmenetileg korlátozták mulattató és pallérozó szolgáltatását.

Most a költészet napjára a British Council és a Trafó közös produkciójában, az esztétikai szerelőcsarnokban Carol Ann Duffy (48 éves) A világ asszonyai (1999) című versciklusából színpadi kompozíciót készített Zsótér. A skót Glasgow-ban született amazon-feminista, gúnyra hajló költőnő ír származék, mint az angol irodalom nagy szatirikusai: Swift, Wilde, Shaw. 14 éves korától versben fejezi ki magát. 18 évesen jelent meg nyomtatásban első pamfletje.

Bölcsen kaján. Derűsen reménytelen. Carol Ann Duffy élettársa a skót anyától, nigériai apától származó Jackie Kay költő és drámaírónő, akinek darabjai a Gay Sweetshop (Homokos édességbolt) színpadán sikereket értek el. Miss Duffy színdarabjai közül megemlítendő a Liverpool Playhouse-ban bemutatott (Bill Morrisonnal) írt musicalje: Cavern of Dreams (1984).

Nem versek szavalása a Trafóban Duffy versciklusa. Sem irodalmi tarka est neves fővárosi művészek – Béres Ilona, Börcsök Enikő, Venczel Vera, Vörös Eszter és Weber Kata – közreműködésével. Kappanyos Balázs fordította kemény, köznapi kifejezésekben a verseket. Rátalált a közbeszéd szépségére, a költőnő humorának és megrendültségének magyar dallamára. A közreműködő színészek a nehéz szövegeket nem hagyományos és közkeletű színészeti segédeszközökkel adják elő. Nem támaszkodnak mankóként orgánumuk szépségére. Nem használják a verskántálás kliséit. Nem gesztikulálnak. Higgadtan ülnek vagy állnak a térben. Bízva személyiségük erejében, megharcolnak a kifejezésért. Kiszolgáltatottan trónolnak a tér s a nézőtér fölött. Kiszellőzött átmenetileg a romantika, az előzetes színészi meghatottság, a meghatni vágyás megannyi olcsó fortélya. Béres és Börcsök komoly humorukkal működtetik a verseket. Venczel legtárgyilagosabb emberi tapasztalataival őszinte. A hosszú évekig Párizsban nem anyanyelvét használó Vörös Eszter pedig ízes magánhangzóinak megőrzött tisztaságával példázza hazaszeretetét. Az egy éve diplomázott Weber Kata helyzete életkoránál fogva a legnehezebb az előadásban. Kolléganői megélt életrajzukkal, tapasztalataik súlyával, személyiségük kirajzolódott érdekességeivel élnek a színpadon. A fiatal színész szépen szolgáló összpontosítással mond szöveget. Feladata még a férfikar levezénylése.


" target="_blank" >>> Figyelem! Ez a Népszabadság cikke. Szerző: M.G.P. A teljes cikket itt olvashatja el >>