4. Kortárs Drámafesztivál



A máj. 1-én záruló 4. Kortárs Drámafesztivál még két izgalmas külföldi színházi vendégjátékkal várja a közönséget




Április 30.,19:00 – Merlin Színház

ANTHONY NEILSON: STITCHING
A RED ROOM ÉS A BUSH THEATRE KÖZÖS PRODUKCIÓJA

Május 1., 19.00 - Merlin Színház
Staatstheater Stuttgart
Roland Schimmelpfennig: Az arab éjszaka (Die arabische Nacht)

Az elõadásokon magyar nyelvû szinkrontolmácsolást biztosítunk.
Jegyek rendelhetõk a 317 93 38-es számon és válthatók a Merlin Színház jegypénztárában


Április 29. és 30.,19:00 – Merlin Színház
ANTHONY NEILSON: STITCHING
A RED ROOM ÉS A BUSH THEATRE KÖZÖS PRODUKCIÓJA



A DARABRÓL

Egy nô és egy férfi találkozik, hogy egy terhesség fényében megbeszéljék viharos kapcsolatuk jövôjét. A beszélgetést a szeretkezés jelenetei ellenpontozzák, melyekrôl azt gondoljuk, hogy a kapcsolat elejét idézik fel. Valójában azonban ezek a jelenetek a jövôben játszódnak a gyermek halála után, és a kapcsolat végsô pillanatait ábrázolják. A szeretkezések az idôben visszafelé haladva kettejük szexuális kapcsolatának történetét idézik fel, a kváziszűzességben csúcsosodva ki (erre utal a cím is). Az utolsó jelenetben a pár úgy dönt, vállalja a gyereket.


A SZERZŐRŐL

Anthony Neilson író, rendezô; többek között a következô darabokat írta és rendezte:
• A hazudós fajta (The Lying Kind), The Royal Court
• Edward Gant elképesztô magány-mutatványai (Edward Gant's Amazing Feats of Loneliness), Plymouth Drum
• A cenzor (The Censor), The Red Room a The Finborough/Royal Courtban – elnyerte az Írók Céhének Díját 1997-ben, illetve a Legjobb Fringe Darab és a The Time Out Live Díját, és a Legjobb Új Fringe-darab díját.
• Karácsony elôestéjén (The Night Before Christmas), The Red Room
• Betolakodó (Penetrator), Royal Court Theatre Upstairs/Traverse Theatre/Finborough
• A család éve (The Year Of The Family), Finborough
• Normális (Normal), Edinburgh Festival


KRITIKAI SZEMELVÉNYEK

„Riasztóan ôszinte darab egy internetes pornótól átitatott kultúrában. Taszító, jelentôs tanulmány a szexualitás szélsôségeirôl és a fájdalomról. Utolsó tíz perce gyötrô és elviselhetetlen – de meglepôdnék, ha ennél jobb darabot látnék a fesztiválon.”
—The New Statesman

„Ez a megrázó és megdöbbentô elôadás egy klausztrofóbikus szexuális kapcsolatot vizsgál, amelyben nincsenek tabuk, sem feltáratlan fantáziák(...) Komolyan és meggyôzôen mutatja be, milyen zsákutcákba visz minket a szerelem. Anthony Neilson rendezése valósággal hipnotizál.”
—The Daily Telegraph

„(…) Ha a modern klasszikusokra gondolunk, Pinter és Ravenhill jut eszünkbe elôször, de hamarosan Neilson is kivívja köztük a maga helyét.”
—The Stage
A BUSH THEATRE-RŐL

A Bush Theatre 1972 áprilisában nyílt meg a The Bush Hotel emeleti étkezôjében, Shepherds Bush Greenben. A szoba korábban Lionel Blair táncstúdiójaként működött. Azóta a The Bush az ország vezetô új írói helyszínévé alakult, több mint 350 produkcióval, a legnagyobb tehetségű szerzôk premierjeivel.
Többek között a következô szerzôk darabjait mutatták be a Bushban: Stephen Poliakoff, Robert Holman, Tina Brown, Snoo Wilson, John Byrne, Ron Hutchinson, Terry Johnson, Beth Henley, Kevin Elyot, Doug Lucie, Dusty Hughes, Sharman Macdonald, Billy Roche, Tony Kushner, Catherine Johnson, Philip Ridley, Richard Cameron, Jonathan Harvey, Richard Zajdlic, Naomi Wallace, David Eldridge, Conor McPherson, Joe Penhall, Helen Blakeman, Lucy Gannon, Mark O’Rowe és Charlotte Jones.
Harminc év alatt a Bush több mint száz díjat nyert. A Bush–darabokat átvitték a West Endre és a Broadwayre, és sikeresen adaptálták filmre és televízióra. A Bush elôadásai végigturnézták Angliát, Európát és Észak-Amerikát.
A The Sunday Times szerint: „Ami ma a Bushban történik, az a holnap színházának lelke.”
www.bushtheatre.co.uk


A RED ROOM-RÓL

A Red Room 1995-ben alakult Lisa Goldman és Emma Schad vezetésével, elfoglalva egy elhagyatott szobát az (akkoriban) elhagyatott Lion and Unicorn Pubban, a Kentish Town-ban. Elsô évünkben tizenkét új darabot mutattak be új és ismert szerzôktôl. A díszletet nemegyszer ötven fontból kellett kihozni, fizetés nem volt. A vállalkozás sikere kizárólag a kemény munkának és a hozzánk csatlakozó emberek ihletô erejének volt köszönhetô. Közöttük volt Anthony Neilson, akit megbíztak, hogy írja meg a The Censor című darabot a Big Story elnevezésű évadukhoz, amelynek témája a média volt. 1997-ben a Red Room átvitte a The Censor-t a Royal Court Duke of Yorksba, és az elôadás elnyerte az Írók Céhének Díját és a Time Out Live díját, mint Legjobb Fringe Darab.
A Red Room legutóbbi produkciója az ellentmondásos és nagy kritikai sikert arató Öltés volt, melyet a Traverse és a Bush Színház mutatott be, majd országos turnéra ment, és részt vett a nemzetközi új írók fesztiválján a berlini Schaubühnén. Antony Neilson az Öltésért elnyerte a Herald Angel Díjat, illetve jelölték a The Evening Standard Awards 2002 Legígéretesebb Új Szerzôje díjra, az elôadás pedig elnyerte a Legjobb Off West End Elôadás díját a Time Out Live-tól. A Red Room kulturális és politikai vitákban és akciókban is részt vesz. A társulat hozta létre a Művészek a háború ellen nevű hálózatot, ahol műveket állítanak ki és demonstrációkhoz készítenek anyagokat.
Új otthonában a Red Room sikeres társulattá vált, amely évrôl évre elnyeri a Kritikusok Díját (Obsession, Surfing és Sunspots). Két hónapig a Studio 1-ben dolgoztak, itt hozták létre az új politikai írók fesztiválját, amely a Seeing Red („Dühöngôk”) nevet viseli. A Seeing Red volt az elsô, tisztán kritikai színházi állásfoglalás Londonban a New Labour kormány ellen. Az apropó 1968 harmincadik, és a Munkapárt gyôzelmének elsô évfordulója volt – a színház ezt a témát adta meg íróknak akkor, mikor a kormányt kritizáló hangokat még alig lehetett hallani.

www.theredroom.org.uk


The realization of the guest performance was supported by The British Council

2003. május 1., 19.00, Merlin Színház
Staatstheater Stuttgart
Roland Schimmelpfennig: Az arab éjszaka (Die arabische Nacht)



Szereplők:
Klaus Hemmerle – Hans Lomeier
Susana Fernandes Genebra – Fatima Mansur
Franziska Dehke – Silja Bächli
Kalil – Zvonimir Ankovic
Peter Karpati – Sebastian Röhrle

Díszlet: Ewa Marta
Jelmez: Ursel Winkler
Zene: Kevin Rittberger
Dramaturg: Sebastian Huber

Rendező: Samuel Weiss


A SZÍNHÁZRÓL

Három állandó játszóhelyével, ötven színészszel és több mint hatvan repertoárdarabbal a Stuttgarti Állami Színház Németország egyik legnagyobb színháza, melynek története a XVIII. századba nyúlik vissza. Van még néhány kisebb színpada is, mint a Theater-Kiste, mely maximum ötven férőhelyes, mozgatható színház, sőt egy volt szriptízbár, illetve más terek is lehetőséget nyújtanak a kísérletezésre, illetve a művészi határsok feszegetésére.
1993 óta Friedrich Schirmer a Stuttgarti Állami Színház igazgatója. Kezdettől folytatta azt a hagyományt, melyet két elődje – Peter Palitzsch és Claus Peymann – teremtett meg, s melyről a színház mindig is híres volt: támogatta és nevelte azokat a fiatal rendezőket, akik a kortárs színház új arculatának kialakításában meghatározó szerepet játszanak. Nagyon fontosnak tartják felfedezni és bátorítani a tehetséges, fiatal rendezőket. Az első generáció tagjai, mint Martin KusŠej, Christof Loy vagy Stephan Kimmig, hogy csak néhányat említsünk, azóta vezető színházakban dolgoznak, Hamburgtól Bécsig. Ismeretlen, ifjú rendezők, akik Stuttgartban dolgoznak, biztosra vehetik, hogy az egész szakma odafigyel a munkájukra. Újabban ifjú drámaírókat is kiemelten támogat a színház, akiknek megbízást ad darabírásra. Nem egy itt született művet azóta Európa-szerte játszanak, így René Pollesch Tiszta házát, Andreas Sauter és Bernhard Studlar A. másmilyenjét, illetve Roland Schimmelpfennig Az arab éjszakáját.

AZ ELŐADÁSRÓL

Egy forró nyári éjszakán egy lakótelep öt lakója a lift meghibásodása és a víznyomás ingadozása miatt erotikus örvénybe kerül, átaludt életükből felriadva egy szerelemmel, és gyilkosságokkal teli álomvilágban találják magukat. A mindig ugyanúgy zajló, mindig rémes hétköznap körvonalai elmosódnak, a szereplőknek pedig olyan kalandban lesz részük, melyről álmodni sem mertek volna. Ahogy a mesében: három férfi csókolja meg a nőt, kettőnek az életével kell ezért fizetnie, a harmadik pedig elveszi feleségül.
Álmokat és vicceket csak a jelenben mesélünk, mondja Freud. Az arab éjszaka is a jelenben elmesélt többszólamú történet, öt rafináltan egymásba illesztett folyamatos monológ, magas követelményt állítva a színházi műfaj elé, mely mindent kényszeresen meg akar határozni térben és időben. Ebben az epizodikus történetmesélésben izzik a pimaszul humoros, ritmusos, ízig-vérig teátrális szöveg.



KRITIKAI SZEMELVÉNYEK

„(…) Az arab éjszaka öt, hihetetlen művészi finomsággal egymásba montírozott monológból áll. Az epikus forma mégsem öncélú, hanem azt a körülményt veszi figyelembe, hogy e nocturne szereplői egy lakótelep magányos, és emiatt magukban beszélő lakóiról. Párhuzamosan mesélik élményeiket egy forró nyári éjszakán. A hallgató fejében a részletek úgy válnak összképpé, mint a szőnyegminta szálai. Ebben az esetben valódi repülő szőnyegről van szó, olyan könnyű, súlytalannak tűnő mesefonalból vannak csomózva az elbeszélés szálai. (…)”
Christopher Schmidt: Homok a hetedik emeleten
— Die Zeit

„(…) Samuel Weiss, a színész, álomvilágot teremt itt és most, a színházban, amely profánabb a puszta képzeletnél. Nem riad vissza attól, hogy illusztrálja az elbeszéléseket – ellenkezőleg, nagy élvezettel teszi. Látni, hogy mind nagyon élvezték a próbákat, egyik ötlet jött a másik után, hogy Weiss nem fogta viszsza sem magát, sem színészeit, így egy szórakoztató este született, egy precízen betanult ötletparádé, mely megidézi Arábia perzselő forróságát, mindeközben bevezeti a nézőt a mindennapok zűrzavarába. Samuel Weiss tehetséges rendező, színészeiből művészi teljesítményt hoz ki, és egységes képeket alkot. (…) Schimmelpfennig el akart repíteni az Ezeregyéjszaka világába, Weiss pedig visszaránt bennünket a profán valóságba. Mindazonáltal, kárpótol őszinte vidámságával.”
Adrienne Braun: Kalandozás a koponya körül
— Stuttgarter Zeitung