POSZT-ajánló

Az idei
POSZT programját válogató Németh Ákossal Szepesi Krisztina készített interjút

A 2003-as Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjának válogatására ezúttal Németh Ákos drámaírót kérték fel, aki közel 130 elõadás megnézése után választott ki elõször 14, végül 15 produkciót. Az õt ért vádak kapcsán belátja, válogatása némiképp tényleg langyos, ám szerinte nem langyosabb, mint maga a színházi évad volt.

A Premier Magazin májusi számából.- Megkönnyebbültél, hogy vége?

- Halálosan. Nem hiszem, hogy még egyszer elvállalnám.




- Mennyiségi vagy minőségi okok végett?

- Mindkettő miatt. Egyébként nagyon rossznak tartottam, hogy csupán tizenkét előadás kiválasztására kaptam jogosultságot. Komolyan gondolom, személyes érdememnek tekintem azt, hogy meg tudtam küzdeni a tizenöt produk-cióért. Azzal sem értettem egyet, hogy csak két határon túli előadást választhattam. A legjobban azt sajnálom, hogy a komáromi Sirályt már nem engedték.

- Két elődödnél - Forgách Andrásnál és Szűcs Katinál - azt vettem észre, hogy azért ők élvezték ezt a válogatást. De mintha te nem így képzelted volna, és ez már félidőnél nagyon látszott rajtad.

- Hát igen. Sok volt. És a mai napig küzdök azzal, hogy a döntéseim jók voltak-e. Tudom, hogy a kiválasztások bizonyos színházak, rendezők és színészek számára lehetőséget teremtenek. Ezért szerettem volna minél hendikepesebb helyeket és embereket beválogatni. Sok fiatal rendező munkáját hívtam meg, akik azért nem a legfiatalabbak, de a harmincas korosztályban komoly minőséget fognak jelenteni. Igyekeztem olyan színházakból választani, amelyek rég nem vagy talán még sohasem voltak fesztiválon. Ilyen értelemben nagyon örültem, hogy sikerült egy veszprémi (rendező-író: Kiss Csaba, Hazatérés Dániába) egy egri (r.: Béres Attila, Dés-Nemes:
Valahol Európában) és egy nyíregyházi (r.: Novák Eszter, Shakespeare:Vízkereszt... ) előadást meghívni, melyek már nagyon régen nem voltak fesztiválon és úgy tudom, hogy soha nem volt szabadkai (r.: Ilan Eldad, Kristof: Nem fáj) és nagyváradi (r.: Bodolay Géza, Móricz: Rokonok) előadás. Április elsején 14 előadással álltam a POSZT csapata elé. Ebből ugye a Sirállyal túlléptem a határon túli limitet. Felajánlottak helyette két plusz előadáshelyet, de mindenképp fővárosit kellett választanom PR- megfontolásból.



- Nem gondolom, hogy a Madách, a Katona vagy a Radnóti hendikepes helyszínek lennének, és mivel utóbbi kettőből kettőt-kettőt válogattál, mindjárt kevesebb lehetőséget is adtál rengeteg be nem került színháznak.

- Pont az a két előadás nem volt eredetileg a listámon, amikkel dupláztam. A Top Dogs(Kamra, r.: Bagossy László) és Az ördög (Radnóti, r.: Forgács Péter) esetében adott lehetőségekből választhattam. Muszáj volt "húzónevekből" álló előadásokat hozni. Olyan értelemben tényleg felemás a listám, hogy a hendikepesek valóban a vidékiek. Nagyon szerettem volna még meghívni a József Attila Színházból A manó című előadást, amivel mai napig küzdök a lelkemben. Azért döntöttem előbbi rovására Az ördög mellett, mert azt gondolom, mivel igen elfogultan kedvelem Molnár Ferencet, nem lehet meg egy magyar fesztivál nélküle.

- És nem volt jobb Molnár-előadás az országban...

- Keveset láttam, és sajnálom például, hogy Csiszár szolnoki Játék a kastélyban-rendezését nem láthattam. Sajnos azonban ez is egyeztetési problémákból adódott, mert a színházak nagy része az általuk jelölt előadásokat az utolsó hat hétre tartogatta, emiatt pedig néhányra el sem jutottam.

- Azt mondtad pár hónapja, hogy valószínűleg nem is az általad legjobbnak tartott produkciókat választod ki, hanem azokat, amelyeket szívesen megnéznél még egyszer.

- Azt hiszem, van hajlamom elébe menni a közönségízlésnek, amit tükröz is a válogatásom, és amiből ilyen értelemben a radnótis Medea (r.: Zsótér Sándor) abszolút kilóg. Egészen egyszerűen nem tudtam neki ellenállni.

- Már csak azért is fontos, hogy a Medea benne van, mert azért ez elég jó kis vitaalap lesz a fesztiválon.

- Nem tudom, létezik-e valós jelentése annak a kifejezésnek, hogy színházművészet, de ha igen, akkor a Medea mindenképp az.



- Mindenesetre ezt a tizenöt előadást te szívesen megnézed még egyszer.

- Az biztos, hogy a válogatásom hetven-nyolcvan százaléka átmegy az általános közízlésen.

- Tán pont ezért mondanám azt, hogy olyan "langyos" az egész. Kimaradt például az a kevés nagy durranás, ami igazán fesztiválra való. Mondjuk Alföldi Shopping and fuckingja vagy Mácsai A sárkánya.

- Ha nagyon belegondolok, akkor azt kell mondanom, ez egy langyos évad volt. Ebből pedig ezeket éreztem a legjobbnak. A sárkányon egyébként gondolkodtam, végül azonban a Jelenetek egy kivégzésből mellett maradtam. Veszteségnek gondolom, hogy ilyen-olyan szempontok miatt nem lehetett a programban Csiszár-, Árkosi-, Puskás- és Alföldi-rendezés. Győrben például a nagyszínpad mozdíthatatlan, Sopronban, Miskolcon és Szegeden igazgatóválság volt, Debrecenben pedig szerintem a jelöléseket rontották el.

- De utóbbira reagálva Szűcs Kati tavaly azt válaszolta pont Debrecen esetében, hogy oké, de megnéz egy harmadikat és ekképpen be is került A Gézagyerek. Ezenkívül pedig magad cenzúráztad ki a főiskolás előadásokat azzal, hogy nem néztél meg egyet sem.

- Azt gondoltam, a főiskolásokat meg tudják hívni a versenyen kívüli programba. Volt olyan előadás egyébként, melyet ismerősök ajánlottak, hogy feltétlenül nézzem meg és azt hiszem, az elmondottak alapján tetszettek is volna, de sokat nem tudtak számomra egyeztetni. Pinczés debreceni Godot-ra várva rendezése és Szegvári Ébredése Egerből ilyen volt.

- Van itt néhány egybeesés a darabjaidat rendezett alkotók és az ezeket bemutató színházak, illetve a versenyprogram között. Gondolok itt Mácsai Pálra, Máté Gáborra, Forgács Péterre, illetve a Radnótira, a Katonára, a Madách Kamarára és Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdióra.

- Ezeken kívül a többi színházhoz nincs semmi személyes közöm. Van köztük olyan, amelyikbe még be sem tettem a lábam ezelőtt. Szerencsémre elég sokat játszott színházi szerző vagyok, miáltal több színházhoz van közöm az országban. Például Székesfehérváron születtem, ahol a színház nagyon közel áll hozzám, még sincs onnan előadás, és rengeteg barátomat sem hívtam meg. Eddig legtöbbet a debreceni színházban játszották darabjaimat, ahonnan szintén nem hívtam egyet sem és Miskolcról sem, ahol három évig dolgoztam. De például a programból Béres Attila, Novák Eszter, Bagó Bertalan (Zalaegerszeg, Móricz: Úri muri), Kiss Csaba, Szikora János (Budapesti Kamaraszínház a Tivoliban, Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban) sosem rendezett tőlem és Ilan Eldad sem, akitől két előadást hívtam meg. Csiszár Imre pedig ebben a pillanatban rendezi egy darabomat, és szintén nem került a programba.

- Kelemen József kaposvári Egerek és emberek rendezéséről még nem esett szó.

- Nagyon sok előadást láttam Kaposváron, és ez győzött meg leginkább.

- Ez azt jelenti, hogy onnan mindenképp akartál hívni?

- Nem. Úgy álltam neki a válogatásnak, ha lehet, nem lesz se Katona, se Kaposvár. Ehhez képest mégis felkerült Máté Gábor katonás Az idiótája is. Annak mindenképp örültem, hogy Kelemen személyében olyan művészt hívhattam meg, aki rendezőként még nem tette le a névjegyét.

- Hiányzik a listáról az alternatív kör.

- Egyetlen előadást találtam ezek között - Pintér Béla Parasztoperáját -, amelyet szívesen beválogattam volna. De tudtam, hogy ez ott lesz a fesztiválon, emiatt eggyel több választási lehetőségem maradt. Törekedtem például arra, hogy több kortárs előadás is szerepeljen. Ilyen Kiss Csaba Hazatérés Dániába, Martin Sherman Rose, Agota Kristof Nem fáj című darabja és félkortársként említeném még Jahnn Medeáját is. Szerettem volna, hogy minél több magyar szerző is legyen, melyre amire Spiró, Molnár és Móricz.

- Már rég nem láttál teljes magyar színházi évadot, mivel sokáig éltél külföldön. A nemzetközi viszonylatokhoz képest mire számítottál?

- Arra készültem, hogy hihetetlen benyomástenger fog érni. Ám sajnos ez tényleg langyos évad volt. Ráadásul nagyon sok helyen láttam ugyanazokat az agyonjátszott darabokat, mintha a színházak egymás évadjait másolnák. Biztos köröket futottak Shakespeare-vígjátékokkal és nagy magyar klasszikusokkal. Lényegében Alföldin, Zsótéren, Bagossyn és Bodolayn kívül senki nem kotorászik nemzetközi polcokon. Nem véletlenül válogattam be Barker Jelenetek egy kivégzésből című darabját Mácsai rendezésében (Madách Kamara), amelyet életemben nem láttam még színpadon, és nagyon örültem, hogy van még valaki, aki végre valami újat akart mutatni.


Szepesi Krisztina