Egy helyben

Király Levente 1959 óta a Szegedi Nemzeti Színház tagja. Volt például Figaro, Sancho, Firsz, Falstaff, Tevje. A város legismertebb és talán legkedveltebb színésze. Idén Kossuth-díjjal jutalmazták. Bóta Gábor írása

Ez a cikk a Pécsi Országos Színházi Találkozó újságjában, a Hívóban jelent meg. További Hívó cikkek >>
A teljes fesztiválprogram >>
kapcsolódó fórum >>
­ - Szép sikere volt a Galileinek tavaly a pécsi fesztiválon, és az előadásban önnek is. Többen azt gondolták: ön nyeri a legjobb férfialakítás díját. Nem így történt.

Király Levente Pataki Ferenccel a Galileiben­

- Sokan mondták, hogy nekem adnák a díjat, de nem készültem föl rá. Nem szeretek csalódni.

­- Később azonban díjjal jutalmazták a kritikusok a Galileiért. Lehet, hogy ez még a Kossuth-díjba is belejátszott?

-­ Lehet hímezni-hámozni, de a Kritikusok Díja meglehetősen sokat nyomhat a latban, mert hozzáértő emberek ítélik oda. Olyanok, akiknek - ha jól tudom - minimum hetven produkciót kell megnézniük egy évadban ahhoz, hogy szavazhassanak. És ha valaki ennyi előadást lát, csak van összehasonlítási alapja. A Kossuth-díj számomra fantasztikus: biztos, hogy egész színészi életemre kaphattam.

­- Talán a színházi találkozó is hozzásegítette a Kritikusok Díjához: egyre kevesebbet utaznak vidékre az újságírók, valószínű, hogy legtöbben a POSZT-on látták Zsótér Sándor Galilei-előadását.

- Kell ez a találkozó, jó, hogy van. Évad közben nekem is kevés időm volt kollégáimat megnézni. Pécsett viszont maradtam egy hétig, és jólesett minden este színházba menni, találkozni olyanokkal, akikkel évtizedek óta nem volt módom. Olyan előadást nem láttam, amely nagyon nem tetszett. Akadt köztük jó, rosszabb, végig tudtam gondolni, mit csinálnék én az adott helyzetben. Szakmai szempontból is értékes a fesztivál.

­-­ Elismert színész a szakmában, de országosan kevésbé ismert. Hogy látta: az újságírók az ismert arcokat keresik a fesztiválon?

- Igen, ez a pályával jár. A Vas Népétől keresett meg egy ifjú hölgy, ő írt rólam. Igaz, régen rendszeresen felléptünk Szombathelyen, általában az évadok végén két hetig játszottunk ott, ezért lehetett a lap érdeklődése. Különben a helyemen vagyok Szegeden, sokat, jót és mindenfélét játszom. Életemben nem kértem, nem is adtam vissza szerepet. Ehhez olyan helyzetben kell lenni, amilyenben Szegeden vagyok: magamnak teremtettem meg ezt. Lehet, hogy ezt másutt is el tudtam volna érni, vagy most már gondolkodnának is bennem, de hatvanhat éves vagyok. Nem írtam le magam, nem erről van szó, de kicsit késő van ahhoz, hogy kardoskodjak. Nem kell ezt már forszírozni.

­- Pedig Marton László hívta a Vígszínházhoz.

- Szerette volna, hogy oda szerződjek.

­- Mi tartotta vissza?

- Ilyen korban meg kell ezt gondolni. Családcentrikus vagyok. Nyilván nem tudtam volna mindent fölszámolni Szegeden, egyedül lettem volna Pesten, a családomtól elválasztva. Nem hiszek abban, hogy ki lehet tépni a gyökereket, és átültetni. Martonnak nyilván szüksége volt idősebb színészre, látott bennem valamit, jónak tart. De engem bizonyos helyzetekben nagyon be lehet darálni, és akkor mimózává válok, ez pedig nem jó nekem. Más lett volna, ha fiatalon kerülök a Vígbe. Vendégként, ha ráérek, szívesen megyek.

Bóta Gábor