Ami a Friderikusz mûsorból kimaradt

Nyomorultul érzem magam a Friderikusz mûsor után. Magam is megdöbbentem, hogy elveszítettem önuralmamat és idegességemben a szereplésem nem volt méltó se magamhoz, se a Nemzeti Színházhoz, se annak tagjaihoz. Van magyarázatom, talán, elég soványka. Az adás elõtt telefonon beszéltem Friderikusszal, azt kérdeztem, hogy lesz-e egybefüggõ 3-4 percem, hogy világosan kifejthessem érveimet. Õ azt válaszolta, hogy "akár 10 is". Ehhez képest tapasztalnom kellett, hogy errõl szó sincs, az elõre felépített okfejtésemnek lõttek. És akkor bekövetkezett a katasztrófa: szinte sokkot kaptam a kétségbeeséstõl, nem tudtam uralkodni magamon. Sajnálom, így történt.

Az alábbiak tartalmazzák a elõre eltervezett mondandómat, amelynek kifejtésére nem kerülhetett sor. Hogy stílszerû legyek, Madáchot hívom segítségül. Ami itt zajlik, azt úgy kell megélnem, ahogy õ tanácsolja: "nézd legott komédiának".Elõször csokorba szedném az okokat, amelyek miatt úgy döntöttem, hogy a következõ szezonban már nem játsszuk Az ember tragédiáját.
Jordán Tamás

Amennyiben kíváncsi Jordán Tamás levelének folytatására,
olvassa el azt a Nemzeti Színházi Krónikában >>

- A teljes áron jegyet váltók aránya a hivatalos kimutatatás szerint 2002 októbere és 2003 februárja között - tehát öt hónapon át - átlagban 59% volt, ami azt jelenti, hogy esténként több, mint 250 eladatlan jegy maradt a pénztárban. Pap Vera a Napkeltében azt mondta, hogy a színészek a nézőteret mutató monitoron telt házakat láttak. A színpadon játszóknak és a nézőtéren ülőknek egyaránt kínos a foghíjas nézőtér. Ezért amikor ennek a veszélye fenyeget, a színház mindent megtesz, hogy megtöltse a nézőteret. Ezt hívják vattázásnak. Pap Vera és a többi színész nem tudja, hogy minden követ megmozgatunk ilyenkor, hogy a nézőszám elfogadható legyen. Tucatjával adunk ki tisztelet- és szakmai jegyeket, ismerősök ismerőseit hívjuk el, szinte könyörgésre váltva az invitációt, megkeressük a nagycsaládosok egyesületét, a színészotthont, társadalmi és civil szervezeteket.

- Amikor a Tragédia van műsoron, a kamara teremben semmit sem játszhatunk, mert a nagyszínpad ilyenkor a színház szinte teljes személyzetét foglalkoztatja

- A jövő szezonban 7 új darab áll be. A Tragédia díszlete, kellékei mellett megoldhatatlan raktározási gondjaink lennének

- A Tragédia 1000 helyről érkezett színészeit majdnem lehetetlen egyeztetni

- Marginális indoknak tartom én is, de azért nem lehet könnyedén legyinteni rá: napi több, mint 1 millió forint veszteséget termel

Ezek az okok együtt juttattak el a döntéshez.

Amennyiben kíváncsi Jordán Tamás levelének folytatására,
olvassa el azt a Nemzeti Színházi Krónikában >>
forrás: Nemzeti Színházi Krónika >>