Maday Gábor

Varga Viktor beszélgetése Maday Gáborral.

Pályájának elsõ állomása a Független Színpad volt 1991-92-ig "Mindig is színész szerettem volna lenni" állítja Gábor, ugyanakkor a Függetlenbe rendezõhallgatóként került. "Szeretek átülni a másik oldalra is."

forrás: Maszk Újság, II. évfolyam 2. szám; megjelent 2003. májusában
Az újság teljes tartalmát itt találja >> 1992-94-ig a Madách Színházban játszik, majd útja az Új Színházba vezet,

"Nagyon szerettem ott lenni, hasznos volt, nagyon jó tanáraim voltak, a színházi előadásokban ugyan biodíszlet voltam, de a vizsgaelőadásokban nagyon jó szerepeket játszhattam."


1996-tól pedig a debreceni Csokonai Színház tagja, annak a színháznak, ahol Soós Imre játszott hajdan. Az élet fura iróniája, hogy ugyanabban a szerepben tűnik föl mindkét ember, az egyik, akiről a díjat nevezték el, a másik, akinek adják ezt a díjat. "De ez nem jelent semmit..." mondja Gábor aki idén vehette át a Soós Imre pályakezdő díjat. Gondolom nem volt egyszerű az utad idáig, hiszen a Színész I. minősítésedet nem a főiskolán szerezted...

"Nem volt könnyű, de nem panaszkodhatom, várni kell a szerepekre, úgy gondolom amivel el lehet érni valamit, az a borzasztó sok meló. Nagy dühvel kell dolgozni. Én sokat bosszankodtam, hogy nem tettem le még semmit az asztalra."

Ért bármilyen megkülönböztetés a kollégák részéről, azzal kapcsolatban, hogy nem a főiskolán végeztél?

"Valamennyi biztos volt..., de inkább kedves megnyilvánulások volta, és befogadás…de arcok mindenütt vannak."

Hozott a díj számodra újabb felkérést?

"Sokáig szinte semmi sem történt, aztán egy két felkérés, de semmi sem biztos, és talán Pesten is, de még nem konkrét."

Mit hiányolsz a mai színésztársadalom működéséből?

"Nagyon jó lenne, ha mi vidéki színészek minden téren tudnánk magunkat képviselni, gondolok itt a Pesti Színészgálára, a filmekben való részvételre, egyszerűen, hogy mi is ott lehessünk a vérkeringésben, ne csak a Pestiek."