Monszun - vizuális hangszínház

A Francia Intézet és a Trafó bemutatja:Compagnie au cul du loup (F): Mousson (Monszun) / vizuális hangszínház 2003. október 3-4. 20h

Nehéz mûfajilag besorolni a Trafóban elsõ ízben bemutatkozó Compagnie au cul du loup "Mousson" (Monszun) címû elõadását, bár a társulat három tagjának sokoldalúsága alapján igazán nem meglepõ, hogy valami rendkívülit láthat a magyar nézõközönség. Dominique Montain, énekesnõ, táncosnõ, zeneszerzõ, Henri Ogier, látványtervezõ, zenész, kortárs lantmûvész és Quentin Ogier, színész, énekes, zeneszerzõ 1997-ben alapították meg társulatukat, melynek elsõ, bemutatkozó elõadása a Budapesten most bemutatásra kerülõ Mousson volt.

"Au cul du loup": nagyon messze, a világ végén, az elképzelhetőség végső határán...



A zenéből, énekből, táncból, színházból és képzőművészetekből ihletet nyerő társulat különös utazásra invitál bennünket. Sajátságos eszköztáruk elsősorban különféle hangtárgyakra épül, melyeket, véget nem érő kísérletezés során fejlesztenek ki és tovább. E tárgyak vagy inkább kisebb installációk színpadon történő alkalmazása, valamint az emberi hanggal való kölcsönhatásuk teremtik meg a különböző és látszólag egymástól független dramaturgiai és koreográfiai helyzetek közötti szoros kapcsolatot. A tulajdonképpen hangszerekként felfogható alkotások formájához kapcsolódó jelentéstartalom és a szereplők mozgása révén belőlük nyert hangzás felfedezése ösztönös kíváncsisággal tölti el a nézőt, aki öntudatlanul a játék részese lesz. Ennek köszönhetően az előadás fokozatosan egy közös audiovizuális kalanddá válik.

A társulat számos pedagógiai tevékenységet is ellát, melynek keretében a franciaországi és más külföldi turnék során az előadásokat megelőzően beszélgetéseket, workshopokat, gyermekfoglalkozásokat szervez. "Legyen szó felnőttek vagy gyermekek képzéséről, tanítási gyakorlatunk a színpadi és a társulat működtetésének tapasztalataiban gyökereznek. Az elv minden esetben a különféle művészeti területeknek, nevezetesen a táncnak, a vokális zenének, a színészi játéknak és a hangeszközök megszólaltatásának elegyítése".

A Mousson (Monszun) egy távoli, a szélsőséges időjárási viszonyok és az iparosítás által feldúlt ázsiai vidéken játszódik. A darab szereplői itt kísérlik meg - sok humorral és kitartással felvértezve magukat - az életben maradást. A színház, az ének, a zene és a mozgás határait felrúgó, ezek elemeit együttesen felhasználó darabban a legváltozatosabb, látszólag egyszerű és más célt szolgáló tárgyak kerülnek színre és szólalnak meg.

A Mousson olyan költőien ábrázolt képekből összeálló előadás, melyben a rendezés, a koreográfia és a zeneszerzés az emberi hang, a mozgás és a zaj legszervesebb egységét teremti meg, tekintve, hogy a szereplők legkisebb mozdulata, helyváltoztatása is kihatással van a színpadon éppen jelenlévő tárgyból vagy tárgyak együtteséből kicsalogatott hangra. A hanginstallációk látványa annyira változatos és lenyűgöző, hogy más díszlet szükségességét teljesen feleslegessé teszi. A megszólaltatott hangeszközök saját önálló identitást nyernek, hol ők módosítják a színészi játékot, hol a szereplők előadásmódja van befolyással rájuk. Minden esetben a dramaturgiával, a koreográfiával és a zenei kompozícióval egyenértékű szerepet képviselnek. Az előadás 2002-ben elnyerte az Edinburgh Festival Fringe "Fringe First" díját, valamint a Herald Angel Award díjat és a Total Theatre Nomination elismerést.

Az előadásból kiderül, milyen hangokat lehet kicsalni lassan forgó kerekekből, óriás körzőkből, szamurájkardokból, lampionokból és megtudhatják azt is, hogy mindez az emberi hanggal együtt hogy áll össze lenyűgöző, különös muzsikává… Igazi családi program!

Szerzők és előadók: Dominique Montain, Henri Ogier és Quentin Ogier
Színpadterv: Henri Ogier
Zene: Dominique Montain és Quentin Ogier
Fény: Yves-Marie Corfa
Produkció: Cécile Mangin



Mousson (Monsoon) defies description with words - described as object poetry, this breathtaking melange abstract music, movement, sound and sculpture is like nothing you have ever seen. Avan-real movement sequences take on a meaning beyond the physical as ghost like lighting, water powered organs, wind harps and hypnotic spinning tops transport the audience into a synsthetic void which reaches through the narrative and grabs the subconcious mind. Like images remembered from the womb, the power and the beauty of this theater is inexpressibly magical.

Támogatók: AFAA, Francia Intézet, Erste Bank
Médiatámogató: Súgó, Élet és Irodalom
Logók: AFAA, Francia Intézet, Franciaart

További információ: Léderer Judit, 456-2042