A titokzatos Karády, a tragika Jászai, a lehengerlõ Fedák



Telefoncsörgés fogad a nagymező utcai Ernst Múzeum aulájában. Éles hangzás, hogy ne legyen észrevétlen. Mindenképpen fel kell venni. Nyúlok a telefonért, s a vonal túlsó végén Karády Katalin válaszol.
A Dívák, primadonnák és színésznők című kiállítás szeptember 10-től október 22-ig tekinthető meg az Ernst Múzeumban.

Az Ernst Múzeum programjai között rendre megjelennek női művészeket bemutató vagy női alkotók munkáit népszerűsítő kiállítások. Gajdó Tamás színháztörténész , a Dívák, primadonnák és színésznők kurátora abban látja a mostani kiállítás különlegességét, hogy a mai közvélemény és a színháztörténészek által is mellőzött személyek, a dívák életét mutatja be. A középpontban három meghatározó magyar színésznő áll: Fedák Sári, Jászai Mari és Karády Katalin. A nehezen megragadható színészi alakítás mellett a kiállítás a dívák kapcsolatait, családi hátterét, barátait, szerelmeit is ábrázolja, megtudjuk hogyan jelentek meg a színpadon kívül, milyen környezetben éltek, s milyen volt viszonyuk a sajtóval.

A színháztörténet nehezen birkózik meg a színészek életének feldolgozásával, kevés a hasonló, életpályákat ábrázoló kiállítás. A Dívák, primadonnák és színésznők -et megtekintve a látogató részesévé válik a három híresség életének.
A kiállítás összefonódik a színházzal - Paseczki Zsolt díszlettervező találta ki a látványt, díszletfestők segédkeztek a kivitelezésnél. Rendezési elvként egy történetet választottak: hogyan lett egykor valakiből vezető színésznő . Az első terem, a pesti utca macskakővel, lámpaoszlopokkal, padokkal és asztalokkal, a színész nyilvánosságának egyik legfontosabb tere - fogalmaz Gajdó Tamás. "Más volt a rajongás. Ma már nem léteznek dívák, mert máshogy rajonganak az emberek. Akkoriban az előadás után az utcán várták bálványaikat s hazáig kísérték őket. Az utcán, a rikkancsoktól vásárolták meg a színészek életéről szóló híreket tartalmazó lapokat. Ma már nem lehet érezni ekkora tömeget egy-egy személyiség mögött. Inkább az individuum, az önmegvalósítás számít manapság, kevésbé jellemző a rajongás, a vágyott azonosulás a színész személyével. Fedák Sárinak egyszer például ezer leányka írt alá egy lapot ajándékként, a Bob Herceg bemutatója után pedig kispénzű rajongók adták össze pengőiket, s egy ezüstgitárt ajándékoztak a primadonnának."




Programok a kiállítás alatt
szeptember 28-án, vasárnap 11 órakor "Hommage a Jászai, Fedák, Karády" kalapbemutató Bara Marianne kollekciójából
október 19-én, vasárnap 11 órakor A színésznők Budapestje - kirándulás autóbusszal
(jelentkezés október 13-ig)



A kiállítás bejáratánál a három díva fogad, s az utcán sétálva korabeli plakátok, cikkek és ruhák idézik a századelő hangulatát. Az utcáról a második terem, a

szerkesztőség

nyílik, amely azt mutatja be, hogyan lett a díva a színházba nem járó közönség előtt is ismert, hogyan került a hírlapokba. Cikkek, újságkivágások, kéziratok és karikatúrák adnak bepillantást a századelő hírgyártásának részleteibe. A szerkesztőségből a magánéletet ábrázoló térbe lépünk: a három díva lakását, s személyes tárgyait tekinthetjük meg. Eredeti, kézzel írott szövegek, festmények, fotók, bútorok és tárgyak idézik a díva-lét hangulatát.

Hogy kiből lett díva, Gajdó Tamás szerint főleg belső értékek, az erős akarat, az elszántság, a küzdés, a szorgalom, s a teljes egyéniség határozta meg. Jászai Mari volt az Erős, aki a magánéletben is valódi tragikaként viselkedett, Fedák pedig akár az ultiban, az életben is a lehengerlő, a Maximális. Gajdó ismeretei szerint már egy 1920-as darabban , Szép Ernő Patika című művének színpadi változatában szerepelt a kártyás jelenetben a

Kontra, rekontra, szubkontra, Fedák Sári

kifejezés. Fedák lovakat hajtott, közlekedési balesetet okozott, felborult kocsijával, elgázolta a libákat, az ájultságból felrázó sósborszeszt reklámozta, s tele volt vele a korabeli sajtó.


A hideg szépségű Karády pedig az első "kitalált" díva, akit taníttattak, s a piaci viszonyoknak megfelelően formáltak. Gajdó Tamás elmondása szerint nem volt egyszerű feladat Karády Katalinból népszerű dívát teremteni, mert dekoncentrált, kissé figyelmetlen személyiségként nehezen idomult a tanárok szavaihoz. A színpadi munka nehezebben ment neki, a filmes műfajt mindig jobban szerette, mert ha elvesztette türelmét, le lehetett állni a forgatással, s a vágások is megkönnyítették dolgát.

A kiállításon megtekinthető menedzserével, Egyed Zoltánnal kötött szerződése, amelyben a megkötések akár egy mai tévés sztárra is vonatkozhatnának. Nem változtathatja meg külsejét, szinte minden fizettséggel járó megnyilvánulásából ( " színházi játék, pózolás, tánc, ének, beszéd" ) patrónusa 20 százalékot kap, pontról pontra meghatározott hirdetési feltételek és az esetleges külső torzulással, megváltozással járó következmények szankciói is írásban előírtak volta Karády számára. Életének tragikus vége (magányosan halt meg az Egyesült Államokban) is annak a törésnek köszönhető, hogy a nagypolgári közönségnek kitalált személyiség a háború utáni társadalmi változásokkal érkező munkásközönségnek már nem volt jó. A megalkotott Karády-típus időszerűtlenné vált.