... meg zene, meg minden

Az a hajajaj lehet a magyarázat mindenre. 1994, sötétség, sokat sejtetõ díszlet, várakozás. Aztán kilép a Tilos az Á rögtönzött színpadára egy nem normális fickó és azt kiáltja: hajajaj. Megint sötét és várakozás. De semmi több. Vajdai Vilmos valahogy így kezdte színházi pályafutását, ami különbözõvé tette mindenkitõl. "A színház elõtt zenéltem, volt amatõr színház, amikor pedig felvettek a színmûvészetire, megint a zene foglalkoztatott leginkább. Jó fõiskolás voltam, a tanárok is szerettek, igazából a fegyelembõl és a meghatározottságból lett elegem."

A PREMIER magazin szeptemberi számából.
Akkortájt már a Tilos az Á-ban DJ-zett és gondolt egy merészet, hogy itt most színházat kell csinálni, de másmilyet. "Szabad, friss hely volt, amit még nem >fertőzött meg< a színház. Egy közösségnek a színházat a nulláról lehetett felépíteni. Olyan, amit én kitaláltam, még nem volt, mert annyira abnormálisnak tűnt." Társra talált Szabó Győzőben, akit akkor ő vitt oda csaposnak a Tilos az Á-ba. Volt, hogy hetente csináltak valami őrültséget. "Színháznak gondolom azt, amit csináltunk, de elétettem a megengedő >performance< meghatározást." Így lett a TÁP Színház a Tilos az Á performance színháza. Az első előadást meghirdették mindenhol, jöttek kritikusok, politikusok. Mindenki látni akarta az új színházat. Aztán egy röpke hajajajjal sikerült sokkal szűkebb, ám annál hűségesebb törzsközönségre találni. Akik örömteli várakozással tekintettek a Csodálatos Mikulásra, a Piros Miklós karácsonyára, a Farkas és tsa című összmókázásra, és semmi pénzért nem hagyták volna ki az Újhold után az emberek olyan bolondosak vagy a Halottak a föld alatt névre keresztelt balettet. "Az volt az alapelvem, hogy csupa olyan dolgot csináljunk, amit színházban nem illik." Volt olyan, hogy egy előadásban a szolid történetecske elmesélése közben jól berúgott mindenki, beleértve a közönséget is. Aztán az Alvószínház. "Anynyi unalmas előadást láttam, ahol nem lehetett aludni, mi pedig pont arra mentünk, hogy az emberek elaludjanak." Mindenhol sejtelmesen szálló kendők, vásznak és függönyök libbentek a színházterem "természetes" szellőjében, aztán pizsis csajok és csávók mesélték el egy afrikai törzs felépítésének különös történetét, mely roppant unalmassága ellenére felettébb kacagtatónak bizonyult, és még a kívánt elpunnyadás sem maradt el. És így ment ez tovább. Hetente, havonta új előadással sokkolták a törzsközönséget. Mostanáig kábé 33 előadást dobtak színpadra a tíz év alatt. "Kistamás Lacival, Till Attilával, Keszég Lacival és sok más barátommal dolgoztunk együtt, akik közül mára sokan közismertek lettek. Az volt még a célom, hogy együtt dolgozzon képzőművész, tervező, zenész és színész vagy kinek mihez volt kedve, csak ne legyenek határok."

A Trafóban már nagy, látványos produkciók születtek. Az Ethnón és a Techno Varietén már többszörös telt ház volt. Kultuszgyanússá vált a TÁP. "Nem tudom, lehet, hogy csak annyi ismerősöm volt, hogy három házat tudtak megtölteni." E közben pedig Vajdai Vilmos a Katonában Shakespeare-t, Gogolt, Büchnert, Spirót, Pirandellót és még egy halom dolgot játszik, köztük szerepel Bozsik Yvette előadásaiban is. Mellesleg a Korai Öröm zenekar tagjaként fújta az életerőt a didgeridoo nevű, igen megfoghatatlan hangzású hangszerbe 2000-ig, és azóta rengeteg magyar film és színházi előadás zenéjét állította össze. A Moszkva tértől az Anyám, Kleopátráig számtalan jóféle munkában vett részt, és hiába lesz lassan húsz éve, hogy elvégezte a színművészetit, még mindig nem normális, gyermeki rácsodálkozással ötöl ki blődebbnél zseniálisabb hogyishívjákokat, amiknek még nincsen nevük, mert eddig nem voltak olyanok. "Még mindig érdekel a kísérletezés, de nagy térben, monumentális produkciókat semmi pénzből hatvan emberrel létrehozni már nem lehet. Mindig úgy volt, hogy innen-onnan jöttek kezdő, fiatal művészek, akiket a TÁP Színház révén megismertek és elkezdték őket hívni más előadásokba, ahol jobb munkát kaptak jó pénzért. Legrégebben Nagy Fruzsinával dolgozom együtt, aki azóta Hollywoodban tanult maszkolást és jelmeztervezést filmekben és színházban, Sosával, aki több filmben is csinált zenét, Juhász Andrással, aki az előadásokon vetített és most végzett az Iparon. Szabó Győző pedig azóta sztár lett, persze még mindig szívesen dolgozik velünk, csak már ideje nincs."

Szóval Vajdai Vili zenét is csinál. Nem tartja magát zeneszerzőnek, egyszerűen érti a zenét, a színházat és dramaturgiáját. Zenei dramaturgnak mondja magát, miközben játszik, rendez, DJ-zik. Egyik legjobb munkájának a Magyar Rádióban elkészített Szerb Antal-mű, az Utas és holdvilágot tartja, ahol egyszerre foglalkozhatott a zenével és egy komoly irodalmi művel. És hogy mit csinál még? "Gyereket. Ha nem gondolnám, hogy mindenki ezt mondja, amikor gyereke születik, akkor azt mondanám, ez a legcsodálatosabb dolog." Nem vágyik népszerűségre, kicsit idegesítették is azok az időszakok, amikor ismertebb lett. A Kamrában most a Top Dogsban játszik. Persze rendesen megharcolt Bagossy Lászlóval, a rendezővel, meg a darabbal is, mégis egyik kedvenc munkája. "Mondom ezt most, miközben a bemutató előtt egy héttel ki akartam szállni." Akkor is, mint mindig, agyament ötleteit próbálta megvalósíthatóvá tenni. "Tudom is, hogyan lehet ezeket megcsinálni, de amikor eljön a megvalósítás időszaka, meghalok attól, hogy megcsinálhatatlannak érzem. Van, hogy az utolsó héten jövök rá a megoldásra. Az ŰrZrínyiászra, amely az egyik legsikeresebb előadásunk, egy hetünk volt, de még azon a héten se tudtam, hogy lesz. A Micimackúrnál az utolsó előtti este jutott eszembe egy ötlet, amivel megoldottam a második felvonást." Még sohasem csinált két hasonló előadást. Nem szeretne leragadni egy stílusnál. Próbahely és pénz nélkül bár, de létezik a TÁP Színház és nagyon valószínű, hogy nem ússzuk meg az újabb és újabb technokulturális támadásokat a jövőben sem. "Hogy bárki megmondja nekem, mit csináljak, azt nagyon nehezen viselem el" - mondja egy fickó, aki nagy barna tekintettel bambul rá a világ morbid csodáira, hogy lefordítsa egy olyan saját nyelvre, amit néha tényleg nem érthetünk mi, egyszerű halandók. Na most akkor ki ez? Roppant sok minden és hihetetlenül sokféle. Meg minden. Meg zene.

Szepesi Krisztina