Prága: a király (jel)meztelen

Dõry Virág


Ahogy egy film elsõ képei vagy egy könyv elsõ mondatai sejtetni engedik, mi jöhet még, ugyanúgy, ha fölmegy a függöny, az elõadás milyensége és minõsége ott van a színpadon. A díszlet, a jelmez arcátlanul tárgyiasítja a rendezõ ízlésvilágát, mûveltségét, fantáziájának határait, igényességét vagy igénytelenségét, gyermekkorát és magánéle-tét.

A PREMIER magazin szeptemberi számából.Kiváltképp a ruhák.

Nagykabátok: professzionista, elit művészszínház.

Kiskosztümök, plusz a teljes Otto-katalógus: posztmodern előadás.

Népies cuccok, patchwork: hazafias lendület, rockopera.

Lógó fekete cafrangok: avantgárd előadás.

Korrekt, korabeli kosztümök: központilag támogatott, szakmailag lecikizett dögunalom.

Feltuningolt kosz: útkeresés, üzenet.

Raktár, turkáló: dühödt önmegvalósítás.

Sok meztelenség: kompenzálás. Ha mindez egy csokorban van, dekódolhatatlan a dolog.

A 2003-as prágai nemzetközi látványkiállítás egyértelműen, félreérthetetlenül, agresszíven odateszi, mintegy odadobja, most mi van. Hogy mi van? Rendetlenség van, kupacok és káosz. Ez van.



Mint egy diákszállás, ahol zoknik, gatyák, üvegek és bájos gusztustalanságok hevernek, itt csövek, dobozok, huzalok, papírok és értelmetlen műanyagok meredeznek szanaszét. Csak úgy, odacsapva. Egyétek!



Egy magába roskadt játékmackó a homokozó szélén, ahol csukott szemű csecsemőfejek köpködik a kavicsokat, mint a perspektivátlanság szomorú szobrai.

Hullák zuhannak ki egy nő hasából, akinek szoknyája egyben színházi függöny is.

Szürke deszkából összetákolt WC, ha felkelti a kíváncsiságot, hogy mi van a budiban, hát képek vannak a budiban, színházi előadásokról, szellemesen jelezve, hogy az egész szart sem ér.



A kocka el van vetve, magyar részről is, pontosabban el van döntve, Csanádi Judit, Horgas Péter, Horesnyi Balázs, Árvai György létrehoztak egy kockát, amelybe be lehet sétálni, de úgy van félrebillentve a kocka, hogy aki gyanútlanul bemegy, eltanyázik, mint egy ólajtó, tök jó az egész, csak bulira kell venni. A hatás azonnali (és drasztikus), fölösleges a gondolat narkotikuma, az indulat elsöprő erejű. Nem kell szégyenkezni, nagy az öröm a látogatók között, a magyar kocka ezúttal a bizonytalanság, a megbillent értékrend jelképévé magasztosult. Vajon milyen előadást lehet benne eljátszani? Lehet tippelni! Aki eltalálja, kap egy pólót!



A szerzők zömmel Shakespeare és a görögök. Nem véletlenül. Életritmusunk, helykeresésünk, stílusunk leplezetlenül az elemi ösztönvilág felé rohan. Győztes csak egy van, a többi, a sok, mind-mind vesztes.

Ez a vesztesek kiállítása. A beletörődés obeliszkjei. A nagy értelmiségi kussolás gyümölcsei, az erőtlenség dicsérete. A dekadencia formás, kulturált és elegáns, ez durva, fantáziátlan és lehangoló.

A pislákoló vágy a harmónia és a szépség után fel-felbukkan a jelmezekben, de a kötelező plasztikmell, szöges öv vagy egy meggyalázott csipkedarab fejbe kólint. Vigyázz! Ne légy korszerűtlen!

Semmi baj. Ez most ilyen. A belső és külső értékek túlélésre vannak hitelesítve. A szépség kikezdhetetlen. A harmónia észrevétlenül fogva tart, a vonzás izgalmasabb a taszításnál. Az esztétikum nem föltétlenül művészietlen, és az igazság sem mindig zavaros.

De most nem divat a szép.

Csak a közönség szereti.