Pantagruel sógornõje - Hommage à Rabelais

Egyfajta "parodia sacra" ez az elõadás, a "húsvéti nevetés" tradíciója által szentesítve. Ha az alkotás néhány fontos mozzanatát összekötjük, akkor tulajdonképpen az úrvacsora megszületésének története bontakozik ki, a Rabelais-i mû stílusát alapul véve, a purcãretei képalkotással megfûszerezve. A leghétköznapibb és legegyszerûbb dolgok keverednek a kozmikus jelentésekkel. A magasztos lefokozásának, földiesítésének vagyunk tanúi, ugyanakkor az újjászületést is megéljük. Eltemet, de ugyanakkor elveti a magot. Az anyagi-testi aspektus nem határolódik el a kozmikustól. Az elõadás olvasata szorosan összefügg a kezdést megelõzõ elõcsarnokbeli látvánnyal, amelynek — bár az elején csupán kuriózumnak, figyelemfelkeltésnek tûnik - alapos megfigyelése kulcsot jelenthet a produkció megértéséhez. Helmut Stürmer díszlet - és jelmeztervezõ vallomása szerint, ami az elõadást "környezõ" díszletet illeti - ez teljesen elrejtõzködött oda, ahol már senki sem látja.

A Rabelais-Év keretében
Silviu Purcărete Társulata (Lyon), a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a Szebeni Radu Stanca Színház és a Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztivál
bemutatja

Pantagruel sógornője
(Hommage ŕ Rabelais)



című előadást
hétfőn, november 10-én és kedden, november 11-én
este 7 órakor Budapesten, a Thália Színházban.

Rendező:
SILVIU PURCĂRETE

Zeneszerző: VASILE ŞIRLI
Díszlet- és jelmeztervező: HELMUT STÜRMER
A rendező munkatársa: CRISTIAN STANCA


Szereplők: Bács Miklós, Bíró József, Bogdán Zsolt, Jacques Bourgaux, Borombovits Ágnes, Marie Cayrol, Dimény Áron, Virgil Flonda, Gajzágó Zsuzsa, Diana Văcaru Lazăr, Mihaela Mihai, Molnár Levente, Cătălin Pătru, Ofelia Popii,
Laurent Schuh, Cristian Stanca;
Közreműködnek: Stollár Xénia és Balogh Vera zenészek



Az előadás létrejöttét támogatta:
Kulturális és Vallásügyi Minisztérium (Románia)
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (Magyarország)
Kulturális és Kommunikációs Minisztérium (Franciaország)
Romániai Francia Nagykövetség Kulturális Együttműködési Szolgálata
AFAA (Francia Művészeti Alkotásokat Támogató Alap)
Kolozsvári Francia Kulturális Központ

A budapesti vendégszereplés létrejöttét támogatta
Nemzeti Kulturális Alapproram
Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala

----------------------------

Pantagruel sógornője
Rendező: Silviu Purcarete

Az idei Rabelais-Év jegyében született nemzetközi produkció alkotói a Silviu Purcărete Társulata (Lyon), a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a Szebeni Radu Stanca Színház és a Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztivál.
A nemzetközileg elismert, jelenleg Franciaországban élő rendező, Silviu Purcărete szerző humorral és ellentmondásokkal teli művéből, a Gargantua és Pantagruelből ihletődött. A főként koreográfián és zenén alapuló előadás nyelvi korlátok nélkül mindenki számára érthető, hiszen az előadásban a színházi jelek közül a gesztus, a test és a kép, valamint a tárgyak és kellékek kommunikációs lehetőségei kapnak hangsúlyt. A díszlet és jelmeztervező: Helmut Stürmer, zeneszerző: Vasile Şirli, a rendező munkatársa: Cristian Stanca. Az előadásban a kolozsvári, szebeni és Râmnicu-Vâlcea-i színészek mellett franciaországi és magyarországi színészek munkáját értékelhetjük.



A rendező vallomása

Már tíz évvel ezelőtt meg szerettem volna rendezni ezt az előadást, de feladtam, mert a terv túlságosan merésznek és nehezen kivitelezhetőnek bizonyult. Az igazság az, hogy Rabelais-t nem igazán olvassuk, kevesen vették kezükbe a könyvet úgy, hogy elejétől végig elolvassák, legfeljebb csak részleteket ismerünk belőle. Be kell vallanom, hogy amikor eldöntöttem, hogy színpadra állítom, én sem olvastam még elejétől végig.
Igazából a regény igencsak színház-ellenes anyag, csupán nagy és lényegi veszteségekkel lehet színpadi változatot készíteni belőle. Radikálisan kellett hozzáállnom: maga az előadás csupán ihletődik Rabelais regényének világából, de nem akarja újraalkotni azt. Még csak azt sem mondhatom, hogy csupán személyes attitűdömről lenne szó, hiszen a színészekkel közös alkotófolyamatban született, és több közösen végzett feladat-kísérlet eredménye. Motívumokat és témákat vettünk alapul Rabelais regényéből ezekhez a feladatokhoz, a cím pedig abból a kétségbeesésből született, amelybe a "Miről szól az előadás?" - jellegű kérdések kergettek. Nem, nem Gargantuaról és Pantagruelről, mégcsak nem is csupán Pantagruelről, hanem valaki másról, aki szintén családtag, egy unokatestvér, a sógornő, talán.
Silviu PURCĂRETE



Részletek a sajtóban megjelent írásokból:


Silviu Purcărete előadása nem írható le szokványos kritikusi módszerekkel, hiszen magát a diskurzust utasítja el - akár a rendező, aki nem szeret beszélni a képzelethez tartozókról, mert reduktívnak tartja. Az előadás egy különleges "gasztronómiai improvizáció", melyben a témafelvetés egységekbe csoportosul, mindegyik egység jól körülhatárolt identitású és zseniális rendezői invenciókra építve mutatja be az étkezés okozta örömök ellenállhatatlanságát.
Mihaela MICHAILOV
OBSERVATOR CULTURAL

A rendező - Silviu Purcărete - csaknem teljes szöveghiánnyal állította színre az előadást, az egymásból következő jelenetek láncolata azonban jól érthető azok számára, akiknek sikerül ráhangolódniuk egy ilyenfajta produkcióra.
Jel értékű tárgyak, eszközök: hatalmas fazekak, rengeteg kanál és véges-végig evés, evés, evés és ivás. Mindenevés és mindenivás. És szép sorban az egymást való megevés gyönyörűsége. Ez dióhéjban a Rabelais-ihlette nagyprodukció, amelyet a rendező maga zenés-táncos montázsnak nevez, mindenképpen teljesen szabadon nyúlt az ellentmondásokkal, ám egyben vitalitással is telített Rabelais-műhöz.
FEJÉR Hanga
ERDÉLYI NAPLÓ

A könyvkultúra szuggesztív egymásmellérendelése a szórakozás sokkal provokatívabb, élőbb, feltűnőbb világával, amely sokszor nyers, vásári számokkal és "jelenségekkel" telítődik, ahol a tömeg azért gyűl össze, hogy szórakozzék a rendkívüli fizikai teljesítményeken. Ebben az elbűvölő előadásban a csodálatos ügyességgel vagy fogyatékosságokkal és szenvedésekkel megáldott Test a népi szórakoztatás forrásává válik. A Test kegyetlen valóság - ha nem lenne a csalóka képzelet. A szórakozás étvágya egyenes arányban növekedik az evésvággyal. És Purcărete nem feledkezik meg a szórakozás szó egyetlen értelméről sem.
Ion CAZABAN
TEATRUL AZI