Bohóc-sámán

B. Angi Gabriella 1961-2003

Nánay István


Íróasztalomon van egy színes, az ötven forintosnál alig nagyobb, agyagból készült amulett. Tíz évvel ezelõtt Gyergyószentmiklóson Bocsárdi László vizsgarendezésénél tutorkodtam, akkor kaptam amolyan premier-ajándékként. Irgalmatlanul hideg tél volt, a Figura Stúdió próbatermét villanymelegítõkkel, szenes kályhákkal sem lehetett tíz-tizenöt foknál melegebbre fûteni. Az Egy hónap falun címû Turgenyev-darabbal kínlódott az addig csak kísérletezõ elõadásairól híres csoport. A nõi fõszerepet Bocsárdi felesége, Angi Gabi játszotta, õ lepett meg a kis ajándékkal, amit maga égetett, festett. Bohóc-sámánnak neveztem el, mert az agyag korongocskán látható arc sámánisztikus és a velencei karneválról ismerõs vonásokat egyesített.

Bohóc-sámán

B. Angi Gabriella 1961-2003

Nánay István


Íróasztalomon van egy színes, az ötven forintosnál alig nagyobb, agyagból készült amulett. Tíz évvel ezelőtt Gyergyószentmiklóson Bocsárdi László vizsgarendezésénél tutorkodtam, akkor kaptam amolyan premier-ajándékként. Irgalmatlanul hideg tél volt, a Figura Stúdió próbatermét villanymelegítőkkel, szenes kályhákkal sem lehetett tíz-tizenöt foknál melegebbre fűteni. Az Egy hónap falun című Turgenyev-darabbal kínlódott az addig csak kísérletező előadásairól híres csoport. A női főszerepet Bocsárdi felesége, Angi Gabi játszotta, ő lepett meg a kis ajándékkal, amit maga égetett, festett. Bohóc-sámánnak neveztem el, mert az agyag korongocskán látható arc sámánisztikus és a velencei karneválról ismerős vonásokat egyesített.



Az Ilja prófétában (Nemes Leventével) Ilovszky Béla


B. Angi Gabi arcát, lényét és színészetét is e kettősség jellemezte. Szeme nevetett, a szája sírásra görbült, vagy szomorkás tekintetét mosolya ellenpontozta. Az egyik pillanatban clown, a másikban tragika volt. Sőt, egy alakításon belül egyidejűleg képes volt e két ellentétes(?) érzelmet-állapotot felmutatni, megélni.

Először a nyolcvanas%kilencvenes évek fordulóján egy budapesti vendégjátékon láttam a Figura Stúdió híres-hírhedt Übü királyában. Temesváron mérnökhallgatók alapították azt az amatőr együttest, amely a nyolcvanas évek közepétől Gyergyószentmiklóson kibővült, s egyre rendszeresebben és komolyabban kezdett dolgozni. Első kiugró sikerük az Übü király volt, amelyben Angi Gabi Übü mamát játszotta. Fergeteges tempójú, zömmel mozgásra épülő előadás született, amely formailag megfelelt a jarry-i pamfletnek, de lényegében a Ceauşescu-rendszer éles kritikája lett. A vékony termetű színésznőt erősen kitömték, de nem ettől, hanem az átlényegülés erejétől vált robusztus, félelmetes, az urán és a népén zsarnokoskodó despotává.

A kilencvenes évek közepén az első hivatalosan elismert romániai alternatív színház társulata egyesült a közeli Sepsiszentgyörgy hivatásos színházával. Nehéz évek következtek, hiszen két szemléletnek, kétféle színházcsinálási gyakorlatnak kellett összecsiszolódnia. Bocsárdi László és Barabás Olga irányításával ez fokozatosan megtörtént. Ez idő alatt az újak sok olyan szerepet játszottak, amelyhez számos fortélyt meg kellett tanulniuk, tehát értelemszerűen sikeres és kevésbé sikeres teljesítmények váltogatták egymást. Angi Gabi intelligenciájának, a társulatban elfoglalt helyének, szorgalmának és felkészültségének köszönhetően az átalakulási folyamat egyik meghatározó gerjesztője és katalizátora lett, miközben számos emlékezetes szerep fűződik nevéhez.

Elsősorban clown-énje érvényesült Barabás Olga Scapin furfangjai-rendezésében, amelyben sok-sok bőrönddel szerencsétlenkedő, akrobata számokat bemutató, ormótlan cipőjű, piros orrú szomorú bohócnak játszotta Nérinet, a szolgálólányt. Witkiewicz Vízityúkjának címszerepében az Übüben megcsillantott abszurd humorát érvényesíthette. Barabás Olga határon innen és túl egyaránt nagysikerű Don Juan-rendezésében a rá jellemző művészi fegyelem és alázat iskolapéldáját szolgáltatta egy dramaturgiailag fontos, ám kicsi, néma, csak mozgással jellemzett figura eljátszásával. Bocsárdi Leonce és Lénájában Ernát alakította; a színésznő ezt a szerepet is erős bohócvonásokkal jellemezte, de játékában egyre hangsúlyosabbá vált a tragikum.

Már amikor megismertem, gyakran panaszkodott fejfájásra. A kilencvenes évek végére egyértelmű lett a diagnózis: agytumor. Ha valakire, rá érvényes az, hogy a színpad csodát tesz, a betegség ellenszere a játék. Függetlenül attól, hogy állapota hol romlott, hol stagnált, ő rendületlenül dolgozott: játszotta régi szerepeit, s új darabokban próbált.

Utoljára egy éve a sepsiszentgyörgyi Ilja prófétában láttam. A vak apját támogató lányt játszotta. Fájdalmas paradoxon: valójában az apát alakító igazgató, Nemes Levente vezette az addigra már a látását csaknem teljesen elvesztett partnerét, Angi Gabit. Mindebből természetesen a közönség semmit nem vett észre.

A színház egyik legsikeresebb előadásában, a Tamási Áron Énekes madarából készült A csodában még próbált, ám a turnékon már nem tudott részt venni. Augusztus elején megműtötték, de a kómából nem ébredt fel. Nem lehetett sem részese, sem szemlélője férje és társai újabb sikerének, amely operációja idején született, s amelyben fontos szerepet játszott kamasz fia is: a gyulai Titus Andronicusnak.

A bohóc-sámán helye íróasztalomon megmarad.