Emléktáblák

A forradalmár és a nem gyáva oroszlán

Lelkes Péter


Nézegetem a táblák fotóit.

Az angyalok odafent úgy döntöttek, hogy ugyanabban az évben fújják el Major Tamás és Kellér Dezsõ gyertyáját; mindkettõnek 17 évet kellett várnia arra, hogy volt lakóháza falára felkerüljön egy emléktábla - 2003-ban. A Katona József utcában Kellérre emlékezve felvonult az egész szakma, a Pozsonyi úton szinte titokban avatták Major tábláját. A háború idején,a németek bejövetele után Major illegalitásban élt, életét százszor kockára tette: nyomdagépeket szállított, röplapokat osztogatott, segítette a lebukott ellenállókat... Persze, hogy a párt Központi Bizottságának tagja lett, és a Nemzeti Színház igazgatója - több mint másfél évtizedig. Ha nem lett volna, nem rendezhetett volna sorozatban Shakespeare- és Brecht-drámát. Ha kellett, erõszakosan. A Szentivánéji álom próbáján például a Mendelssohnt vezénylõ, világhíru karnagyot, magát Klemperert leckéztette: "Maestro, tegyen bele egy kis sódert, hadd csikorogjon!" A karmester felháborodva otthagyta a próbát, aztán visszajött, és végigvezényelte az elõadást. Csikorgósan... Ahogy viszont különös iróniájába burkolta Petõfi A négyökrös szekér címû költeményét, az páratlan volt a maga nemében. És ma is borsódzik a hátam, ha József Attila A Dunánál címû versébõl az õ hangján felidézem: "A világ vagyok - minden, ami volt, van: / a sok nemzedék, mely egymásra tör."

Emléktáblák

A forradalmár és a nem gyáva oroszlán

Lelkes Péter


Nézegetem a táblák fotóit.



Az angyalok odafent úgy döntöttek, hogy ugyanabban az évben fújják el Major Tamás és Kellér Dezső gyertyáját; mindkettőnek 17 évet kellett várnia arra, hogy volt lakóháza falára felkerüljön egy emléktábla - 2003-ban. A Katona József utcában Kellérre emlékezve felvonult az egész szakma, a Pozsonyi úton szinte titokban avatták Major tábláját. A háború idején,a németek bejövetele után Major illegalitásban élt, életét százszor kockára tette: nyomdagépeket szállított, röplapokat osztogatott, segítette a lebukott ellenállókat... Persze, hogy a párt Központi Bizottságának tagja lett, és a Nemzeti Színház igazgatója - több mint másfél évtizedig. Ha nem lett volna, nem rendezhetett volna sorozatban Shakespeare- és Brecht-drámát. Ha kellett, erőszakosan. A Szentivánéji álom próbáján például a Mendelssohnt vezénylő, világhíru karnagyot, magát Klemperert leckéztette: "Maestro, tegyen bele egy kis sódert, hadd csikorogjon!" A karmester felháborodva otthagyta a próbát, aztán visszajött, és végigvezényelte az előadást. Csikorgósan... Ahogy viszont különös iróniájába burkolta Petőfi A négyökrös szekér című költeményét, az páratlan volt a maga nemében. És ma is borsódzik a hátam, ha József Attila A Dunánál című verséből az ő hangján felidézem: "A világ vagyok - minden, ami volt, van: / a sok nemzedék, mely egymásra tör."

A háború alatt Kellérrel mint munkaszolgálatossal árkot ásattak. Hozzálépett egy nyilas keretlegény: - Maga írta a szövegét annak a dalnak, hogy "Szeretem a kertet, mely a házad előtt virul"? - kérdezte. Kellér bólintott. Mire a legény megvakarta a fejét: - Nem értem, miért nem bízták ezt a szövegírást egy jó, magyar, keresztény emberre?

Talán ekkor érlelődött meg Kellérben, hogy ezentúl egész életében minden diktatúrának és embertelenségnek ellenszegül.

A maszek szó feltalálásával az orjíto rövidítési hullámot gúnyolta, a Ki a dolgozó? című humoreszkjével a "dolgozó" szó szentséggé avatása ellen tiltakozott; a Vidám Színpad kabarémusorainak konferansziéjaként - sokan őérte mentek a színházba - kimondta azt, amire a nézők csak gondolni mertek. Gúnnyal és iróniával húzogatta ki a roskatag lábakon álló, de félelmetes ideológia alappilléreit még akkor is, amikor a Patyolat hibáit ostorozta. Mindig félnie kellett.

De sohasem félt!



Fotó: váczy andrás