Lelketlen robotok

Mészáros Tamás


Mire megnéztem a Terminátor 3.-at, néhány píárinterjúval már gazdagabb voltam. Ezek közül maga Andy Vajna, a producer jegyzett néhányat különféle magazinokban, de olvastam a kétségtelenül zseniális vágó, Neil Travis nyilatkozatát is, nem beszélve Kristanna Loken lelkendezéseirõl. Szó, mi szó, Travis hatott a legtapintatosabbnak, amikor a filmrõl alkotott véleményét tudakoló riporternek azt válaszolta, hogy egy esztendei szakadatlan vágás után az ember már elveszíti a rálátását.

Lelketlen robotok

Mészáros Tamás


Mire megnéztem a Terminátor 3.-at, néhány píárinterjúval már gazdagabb voltam. Ezek közül maga Andy Vajna, a producer jegyzett néhányat különféle magazinokban, de olvastam a kétségtelenül zseniális vágó, Neil Travis nyilatkozatát is, nem beszélve Kristanna Loken lelkendezéseiről. Szó, mi szó, Travis hatott a legtapintatosabbnak, amikor a filmről alkotott véleményét tudakoló riporternek azt válaszolta, hogy egy esztendei szakadatlan vágás után az ember már elveszíti a rálátását.



Kristanna Loken


Vajna, mondani sem kell, ennél jóval határozottabb emlékeket táplál a saját filmjéről: őigazán átélten képes beszélni már a forgatókönyvírás stádiumának izgalmairól is. Tulajdonképpen lefegyverző, milyen komolysággal adja elő a Terminátor 3. iránti odaadását; ha őt hallgatjuk, olyan érzésünk támad, hogy ezt a filmtervet annyi invenció és szakértelem hatotta át, amennyiből tucatnyi remekművet lehetett volna létrehozni. Vajna elhiteti velünk, hogy egyenesen vágyott a sztori elkészítésére, hogy valami különlegeset akart létrehozni, és ebben az igyekezetében semmi sem gátolhatta meg - még az sem, hogy le kellett győznie Schwarzenegger ellenállását, nem beszélve arról, hogy ráadásul az előző részek rendezoje, a sikerkovács James Cameron egyenesen kikosarazta. Akkor megszerezte helyette a nemkülönben hírneves Jonathan Mostow-t. Aztán megoldotta, hogy a jó emlékű Linda Hamilton - aki szintén nemet mondott - ne is hiányozzon a folytatásos történetből. Végül pedig beújított egy új, női Terminátort, az ismeretlen, de annál ígéretesebb Kristanna Loken személyében.



Arnold Schwarzenegger


A teremtés mindösszesen négy évig tartott, most pedig az alkotó elégedetten hátradől, és várja a közönség ítéletét. Vajna voltaképp szerény; azt mondja, a sikert nem lehet garantálni.

És igaza van. A siker sohasem biztos. De az igen, hogyha csakugyan annyi jó szakember dolgozik egy filmen, mint ahánnyal a producer büszkélkedik, és ráadásul ennyi időt szánnak a munkára, akkor nem lehet ekkora vacakságot létrehozni. Ha mégis az jön létre a nagy igyekezetből, amit végtére a moziban láttam, akkor itt valami nem stimmel.

Akkor ezek az emberek nem tehetségesek, rossz az ízlésük, és a szakértelmükkel is baj van. Akkor az egész duma, amit Vajna elad, sántít. Nem tudom, hol. Egy biztos például: ez a forgatókönyv ostobaságok halmaza. Vajna karakterekről beszél, csakhogy karakterek nincsenek. Schwarzenegger ugyanúgy robot, mint ellenfele, az újabb fejlesztésű, s ki tudja, miért éppen női bőrbe szorított szerkezet. Maga a történet semmiféle egyénítést nem enged nekik - holott legalább a Csillagok háborúja óta tudjuk, hogy a gépeknek is lehet lelkük. A Terminátor 3.-ban mindkét feladatcentrikus mechanizmus egyvalamire törekszik. Tűzön-vízen át megfelelni a program által előírt parancsnak. Ezenkívül nincsenek motivációik. Ha legalább mesterséges intelligenciaként működnének, akkor talán teremtőik kölcsönözhettek volna nekik valamiféle személyiséget. De a robot alkalmatlan arra, hogy antropomorfizálódjon. Nem képes emberi vonásokat mutatni.

Következésképp Schwarzenegger és Loken párviadala két gépezet öszszecsapása, és nem több. Ez a tény pedig dramaturgiai értelemben tökéletesen lebénítja a történetet. A cselekmény fősodrát egy érdektelen, mert személytelen konfliktus működteti; ráadásul előre tudjuk, melyik gépi program győz. A forgatókönyv kiagyalói a mellékszerepekben remélték megoldani az alapötlet problémáját, ezért azt találták ki, hogy Connor, a T-800-as által megvédendő majdani hős egyáltalán nem akar beletanulni a szerepébe, inkább elbújna a reá váró nagy kihívás, az emberiség maradványainak megmentése elől. Ezért hát Schwarzenegger programja némi mérsékelt erőszakot is megenged a fiúval szemben - éppen a feladat végrehajthatósága érdekében. Csakhogy ez az erőltetett ellentét is sablonná jegecesedik egy idő múltán. Hiszen Connornak már régen értenie kellene, hogy az ő sorsa elrendeltetett, és nincs más választása, ha életben akar maradni.

A cselekmény bonyolítását tehát komolyan megnehezíti, hogy a gépnek azért nincs agya, mert nem ember, az embernek megazért nincs, mert a forgatókönyvírók nem adtak neki. Ebben a helyzetben a rendező számára nem marad más, mint az akciósorozat lebonyolítása, és ennek Mostow korrekten meg is felel. A technika látványos üldözéseket produkál, minden folyton-folyvást robban, lángol, repül.

A sztori létrehozói azonban kétségbeejtően nem értik a saját ötletüket. Ellenkező esetben hagynának némi esélyt az események esetleges másként alakulásának, mint ahogyan azok az eleve elrendeltetésből következnek. Hogy legyen valami tétje a nagy hirignek.

Így azonban az egész éppolyan mechanikus, mint maguk a "főhőssé" kreált robotok, akik között az dönti el a küzdelmet, hogy a TX kivitelű Kristanna Loken kézfejébe épített elektrosokkoló felmondja a szolgálatot. Mert úgy tűnik, hogy azzal szemben szegény, elavult Schwarzi T-800-as típusa bizony védtelen volna.

A Vajna-team azon igyekezete, hogy mitikus trilógiává bovítse a Terminátor-sztorit, enyhén szólva megbukott. Mégpedig alighanem azért, mert alapvető műfajelméleti szabályokkal nincsenek tisztában - jóllehet, Vajna bizonyos öszszefüggésben hivatkozik például A gyűrűk urára. Csakhogy akár abban, akár mondjuk a már említett Csillagok háborújában - de felhozhatnánk persze a Szárnyas fejvadászt is - nem tévesztették szem elől, hogy sem a sci-fi, sem az álhistorikus legenda, de a kettő ötvözete sem bírja el az emberi tényező kiiktatását.

Mégpedig egyszerűen azért nem, mert a gépnek nem lehet drámája. Dráma nélkül viszont az akció is halott mutatvány csupán.
Schwarzeneggerről nem is szólva, aki eredendően mindig merev, szinte élettelen a vásznon; ha valakinek, hát neki igazán szüksége van olyan mesére, amely helyette motiválja a figuráját.

A Terminátor 3. sematizmusa azonban belőle is a legunalmasabb énjét hozza elő.

És az már szinte elviselhetetlen.