Szászbandi

Gyémánt László

Szászbandira már csak emlékezem, és a jövõben nem lesz elég leküzdeni a lustaságot - élve kedves meghívásával -, hogy találkozhassam Vele.

Szászbandi

Gyémánt László



Szászbandira már csak emlékezem, és a jövőben nem lesz elég leküzdeni a lustaságot - élve kedves meghívásával -, hogy találkozhassam Vele.

Mindig jelen volt életemben, először a József körúti kollektív műterem vezetőjeként 1952-ben (itt mint művészeti gimnazisták a dörzstechnikát gyakoroltuk Rákosi Mátyás portréja kapcsán), majd 1963-ban, a főiskola elvégzése után odaülhettem törzsasztalához a Spartacus kávéházban, ahol állandóan rajzolt, vagy rezet karcolt egy rossz bicskával - mindenkinél jobban. Aztán Bécsben találkoztunk, a Mátyás Pince teraszán, ahol hollóházi terveiről mesélt.

Volt ő megrágalmazott, letartóztatott, albérlő, amerikai milliomos, kitüntetett és kitagadott, csodált és irigyelt, de mindenkor elsősorban Szászbandi volt, a legjobb szándékú kolléga, akitol soha senkiről nem hallottam egy rossz mondatot. Két hónapja meglátogattam Várdán, humoránál volt, cigarettázott, ömlött belőle a szó. Tucatnyi infarktus után erősen ragaszkodott az élethez, mert mint mondta, már többször volt "odaát", de ott nincs semmi. Szászbandi távoztával most itt érezni az ürességet.
Bereczky Loránd

Az Úr jókedvében teremtette Szász Endrét. Senkihez és semmihez nem hasonlítható alkotói képességgel, végtelen élet- és emberszeretettel áldotta meg. Pályáját a próbatételek mellett is óvó tekintettel vigyázta, mindig igazi énjéhez segítette. S ő maga tudatosan vállalta tehetségét, ha ütközött, akkor csak a korlátoltság, a gőg és a rosszindulat váltotta ki indulatát, egyszerű embert mindig megsüvegelt. Öntörvényű volt, de hivatásához alázatos; szókimondása legendás, mint ahogy megértése és segíteni akarása is közismert volt. Szabad volt, aki azonban tudta, hogy tehetségével szolgálni kell. Munkái ezt ékesen bizonyítják, hiszen akkor tudott a realitáson túlemelkedő valóságot festeni, amikor az álom tisztító hitét kellett ébren tartani az emberekben; s akkor tudott a rajzolás klasszikus törvényei szerint maradandót alkotni, amikor a dilettánsok a modernség álarcában handabandáztak...