Mi az a mûvészeti törvény?

A mûvészeti törvény az utóbbi évek egyik legjelentõsebb kísérlete arra, hogy a mûvészeti területet képviselõ szakszervezetek és szakmai-érdekvédelmi szervezetek - közöttük a MASZK Országos Színészegyesület - összefogásával és egyetértésével

(a) összefoglaljuk a mûvészek státuszának (jogállásának) elismerésére és a mûvészi munkavégzés sajátos feltételeire vonatkozó szabályokat;
(b) ebbõl parlamenti elfogadásra esélyes törvénytervezetet készítsünk;
(c) meggyõzzük a kormányt, hogy a tervezetet vitassa meg és terjessze az országgyûlés elé.

Gyimesi László - Tomori Pál


A törvénytervezet előkészítésének gondolatát a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége 2001. évi tavaszi kongresszusa fogalmazta meg, ezt követően indult meg a koncepciók, majd a jogszabály tervezetek készítésének sora. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége tisztségviselőinek a színházi és a többi művészeti szakszervezettel, továbbá a társszervezetekkel, valamint szakértőkkel folytatott szakmai vitái, egyeztetései és a közel negyven változat elkészítése eredményeként ma már ott tartunk, hogy Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma tervezetet vitára, egyeztetésre alkalmasnak találta, felvette a munkarendjébe és már a hivatalos szakmai megbeszélések, tárgyalások is folynak. Minthogy a művészeti törvény ma még csak tervezet, amelynek egyeztetése jelenleg is tart, az alábbi tájékoztató természetesen a jelenleg ismert változatra vonatkozik és ez - visszatekintve a közel negyven korábbi verzióra - még aligha tekinthető véglegesnek. A művészeti törvény rendelkezései - jelentős leegyszerűsítéssel - három csoportba sorolhatók:

(a) alapelvek, alapjogok;

(b) a művészeti tevékenységet hivatásszerűen folytatók foglalkoztatási feltételeire vonatkozó szabályok;

(c) a művészeti tevékenységet hivatásszerűen folytatók díjazására vonatkozó szabályok.

(d) Alapelvek, alapjogok

§ A tervezet az állam kiemelkedően fontos feladataként határozza meg a művészeti élet és a művészeti tevékenység szabadságának védelmét, továbbá a művészeti alkotások, előadások létrejöttének és a kulturális piacon való megjelenésének elősegítését.

§ A tervezet - a művészeti élet alkotmányos szabadságának tiszteletben tartásával - meghatározza a művészeti tevékenységet hivatásszerűen folytatók körét. Ezzel világossá teszi, hogy a művészeti tevékenység folytatása mindenkit megillető alapjog, ugyanakkor sajátos védelem, sajátos jogok csak azokat illetnek meg, akiknek egész egzisztenciája e hivatásra épül.

§ A tervezet szerint a művész joga, hogy hivatásszerűen folytatott művészeti tevékenységének - azaz státuszának (jogállásának) - sajátosságait elismerve kapcsolódhasson a társadalombiztosítási, szociális, foglalkoztatási és munkanélküli ellátásokhoz, az egyszerűsített adózási formákhoz, illetve a szakmai kiadásainak költségelszámolásához.

§ A művész joga az is, hogy tevékenységét a foglalkoztató művészeti szervezetekben a számára legmegfelelőbb, önként választott jogviszony (munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony, egyéni vagy társas vállalkozás, megbízás) keretében folytathassa, és munkája ellenében arányos díjazásban részesüljön.

Üzemeltetési és művészeti támogatás.

Siker, hogy az ÁFA kihatását kompenzáló támogatáson felül határozott szándék mutatkozik a művészeti támogatás 250 millió forintjának visszapótlására is.



Talán nem hazabeszélek, ha úgy gondolom, hogy ezek az eredmények elsősorban a színházigazgatók - tőlük szokatlan - visszafogott fellépésének, egy józan és jól felépített kommunikációs stratégiának és a széles körű szakmai szolidaritásnak köszönhetők. Nem hiszem, hogy ez a válság az utolsó eset volt. Fontos hangsúlyozni, hogy meghívást kaptunk a kulturális politika vezetőitől egy további konzultációra, mely a fent említett kérdésekben is lehetőséget ad az érdekérvényesítésre.





Végül térjünk át a cím második részében jelzett „strukturális késztetésre”. Volt-e ezekben az intézkedésekben egy olyan szándék, hogy közgazdasági kényszerekkel indítsák el a magyar színházi struktúra átalakítását?



Véleményem szerint nem, és igen.


A szándék szerint nem, mert a teherelosztás egyenletesnek tekinthető, és nem vázolható fel egy olyan karakteres irány, amelyre stratégiát lehetne alapozni.

Ugyanakkor igen, mert újra élesen jelentkezik az állami és önkormányzati szerepvállalás ellenérdekeltsége. Ne legyenek kétségeink, az első menetben vagyunk, még csak "kóstolgatják egymást a versenyzők". Hogy mi ne nézők és ne szorítósegédek legyünk ebben a meccsben, hanem lehetőleg bírók, ahhoz még sokat kell fejlődni a szakmának együttgondolkodásban és együttműködésben.



Alapos belső szakmai viták, majd kifelé egységes érdekképviselet. Nincs más alternatíva.



Kívánok ehhez mindenkinek megfelelő adag türelmet és konstruktív együttműködést.



Foglalkoztatási feltételek

§ A foglalkoztatásra vonatkozó legfőbb szabály, hogy a művészeket a foglalkoztató szervezetekben elsősorban a kiszámítható, garanciális szabályokkal leginkább körülírt, szociális biztonságot is nyújtó munkaviszony (vagy közalkalmazotti jogviszony) keretében foglalkoztassák, és ettől csak a művész kifejezett és önkéntes kezdeményezése, döntése alapján lehessen eltérni.

§ A tervezet szerint ugyanakkor a foglalkoztatás szempontjából nem kerülhetnek indokolatlan hátrányba azok a művészek sem. akik az egyéni vagy társas vállalkozás, illetve megbízás mellett döntenek. Ennek érdekében előírja, hogy a Munka Törvénykönyvének, továbbá a művészeti intézmények kollektív szerződéseinek, vagy a tervezett ágazati kollektív szerződésnek egyes garanciális szabályait az így foglalkoztatott művészekre is megfelelően alkalmazni kell.

§ Amennyiben a jogviszonyok fent említett egyenjogúsítása ellenére a munkaügyi ellenőrzés a vállalkozást, megbízást mégis színlelt, azaz a munkaviszonyt rosszhiszeműen helyettesítő szerződésnek találja, és munkaviszonnyá minősíti át - például azért, mert a vállalkozási jogviszony nem a művész kérésére jött létre, vagy azért, mert az un. csoportos szereplők (zenekar, tánckar, énekkar stb.) ilyen jogviszonya a kollektív szerződés megengedő szabályának hiányában jött létre -, akkor az ebből eredő fizetési kötelezettségekért a mögöttes felelősséget - a művész helyett is - a foglalkoztatónak kell viselnie.

§ A tervezet rendelkezik arról is, hogy tartós, egész évadra kiterjedő foglalkozatás esetén valóban egész éves, 12 hónapos jogviszonyok jöjjenek létre. Ezzel megszűntetné azt az elmúlt években több helyen - különösképpen a színházakban - kialakult rossz és visszaélésszerű gyakorlatot, amely a 9-10 hónapos évadszerződésekkel a művészre hárítja át a sajátos színházi működés kockázatát.

§ A tervezet szerint a művészeti szervezetekben, így különösen a színházakban újra általánossá kell tenni azt a korábbi, jól működő szerződtetési gyakorlatot, amelynek során a foglalkoztatónak és a művésznek minden év március 1-je és április 15-e között kölcsönösen nyilatkozniuk kell a következő évadra vonatkozó foglalkoztatásról. A nyilatkozattétel elmulasztása esetén a művészt további 12 hónapig és legalább a megelőző évadszerződésének megfelelő feltételekkel kell foglalkoztatni. Ettől eltérést jellemzően csak a kollektív szerződés szabályai engednének meg.

Díjazás

§ A tervezet szerint a művészt a feladat jellegét, nehézségi fokát, időtartamát, rendszerességét, helyszínét és a foglalkoztatóval közösen megállapított egyéb szempontjait tükröző, arányos díjazás illeti meg.

§ A tervezet erőteljes szabállyal korlátozza az ingyenes munkavégzést. Az olyan szerződéses kikötést, amely díjazás vagy más ellenszolgáltatás nélkül igényel művészeti tevékenységet - az ellenkező bizonyításáig - ún. uzsorás szerződésnek, azaz a művész helyzetének kihasználásával, feltűnően aránytalan előny szerzése érdekében kötött szerződésnek minősíti. Az uzsorás szerződést eredményező kikötést a polgári jog általános szabályai szerint semmisnek kell tekinteni.


Az ingyenes munkavégzés további korlátozására irányul az a rendelkezés, amely szerint díjazásának - például közérdekű célra történő - felajánlásáról a művész csak külön és kifejezetten erre irányuló nyilatkozatban rendelkezhet. Önmagában azt a tényt, hogy a szerződés a díjazásról nem rendelkezik (lásd az előző bekezdést) vagy azt, hogy a felkérés például jótékonysági vagy más hasonló rendezvényen történő fellépésre szól, nem lehet a díjról való lemondásnak tekinteni.





Hogyan tovább?

Ahogy a bevezetőben említettük, a művészeti törvény egyeztetése még korántsem zárult le, sőt, az államigazgatási egyeztetés lényegében csak most kezdődik. Ennek során - közös döntéseinktől függően - a tervezet még számos ponton változhat. Korai lenne tehát a mai helyzet alapján bármiféle eredményfelmérést készíteni, néhány értékelő szempontot azért mégis érdemesnek tűnik megemlíteni.

Az már most látható, hogy az induláskor kitűzött célt - a művészet és a művészek támogatását szolgáló állami intézkedések átfogó szabályozását - a művészeti törvénynek csak több lépcsőben van esélye elérni. Természetesen erről sem mondtunk, le, sőt, az erre vonatkozó átfogó koncepciót lényegében már megfogalmaztuk a művészet törvény tervezetének korábbi változataiban, illetve azok háttéranyagaiban.

Mindazonáltal komoly eredmény lenne már egy olyan jogszabály elfogadása is, amely elismeri a művészeti tevékenységet hivatásszerűen folytatók státuszát (jogállását), továbbá a művészi munkavégzés sajátosságaihoz igazított foglalkoztatási feltételeket biztosít. A művészeti törvény elfogadása - a konkrét rendelkezéseken túltekintve - két további előnnyel is járna:

§ A magyar jogrendszerbe beépülne egy lényeges viszonyítási pont: az állam jogalkotói feladatnak tekinti, hogy a művészek státuszának (jogállásának) és sajátos foglalkoztatási helyzetének alapvető szabályait törvényben ismerje el. Erre az alapra építve az előbb említett átfogó célok, amelyek között a művészek általános helyzetének javítása nyilvánvalóan elsőbbséget élvez, lényegesen jobb eséllyel valósíthatók meg.

§ Minthogy az Európai Unióban a művészetekkel kapcsolatos szabályozás tagállami hatáskörbe tartozik, Magyarország parlamenti, tehát magas szintű döntéssel jelezné, hogy gyakorolni kívánja ezt a hatáskört és a művészek helyzetét - mindkét értelemben - nemzeti ügynek tekinti.

Gyimesi László - Tomori Pál