FEKETE TEJ

2004. január 16-tól a Kamrában
(2004. január 10-tõl Dunaújvárosban)
Vaszilij Szigarjev: FEKETE TEJ


"Mivel is kellene elkezdeni? Nem tudom. Talán a város nevével? De ez egyáltalán nem is város. És nem is falu. Nem is valami lakott hely. Állomás ez. Egyszerûen egy állomás. Egy állomás valahol Végtelen Hazám közepén. De a közepe az nem azt jelenti, hogy a szíve. Számításaim szerint valahol a dereka körül vagyunk, vagy az ágyékánál vagy egészen a... Nem, semmi vagy, hanem pontosan ott. Éppen ott vagyunk. Egyenesen pont a közepében. Az epicentrumában. És olyan rettenetes itt minden. Olyan rettenetesen rettenetes. Annyira, hogy az ember úgy érzi, üvöltenie kell, ordítania, hogy hallja már meg: "Te szaros... Te, mocskos kisasszony, te, te, Végtelen Hazám!" Vajon meghallja? Megérti? Elgondolkodik?
Nem tudom..."
(A szerzõ bevezetõjébõl)

2004. január 16-tól a Kamrában
(2004. január 10-től Dunaújvárosban)

Vaszilij Szigarjev: FEKETE TEJ

Tompa Andrea fordítása alapján színpadra alkalmazta:
Parti Nagy Lajos

szereplők:

Kicsi, azaz Sura - Szantner Anna
Ljovcsik - Kocsis Gergely
pénztárosnő - Szirtes Ági
Misenyka - Lengyel Ferenc
Pása Lavrentyeva - Bertalan Ágnes
Petrovna - Csomós Mari m.v.
tejesember - Ujlaki Dénes

továbbá: Somody Kálmán, Czakó Klára és sokan mások

díszlet: Gothár Péter
jelmez: Kovács Andrea m.v.
zene: Orbán György m.v.
dramaturg: Török Tamara
asszisztens: Tóth Judit
rendező: Gothár Péter

"Mivel is kellene elkezdeni? Nem tudom. Talán a város nevével? De ez egyáltalán nem is város. És nem is falu. Nem is valami lakott hely. Állomás ez. Egyszerűen egy állomás. Egy állomás valahol Végtelen Hazám közepén. De a közepe az nem azt jelenti, hogy a szíve. Számításaim szerint valahol a dereka körül vagyunk, vagy az ágyékánál vagy egészen a... Nem, semmi vagy, hanem pontosan ott. Éppen ott vagyunk. Egyenesen pont a közepében. Az epicentrumában. És olyan rettenetes itt minden. Olyan rettenetesen rettenetes. Annyira, hogy az ember úgy érzi, üvöltenie kell, ordítania, hogy hallja már meg: "Te szaros... Te, mocskos kisasszony, te, te, Végtelen Hazám!" Vajon meghallja? Megérti? Elgondolkodik?
Nem tudom..." (A szerző bevezetőjéből)

Vaszilij Szigarjev orosz kritikusai szerint a Fekete tej "a harmadik évezred kezdetének Éjjeli menedékhelye" A legteljesebb reménytelenség állapotáról szól - kiüresedett, besározódott, életképtelen emberekről; cinikus fővárosiakról, és jólelkű, de kilátástalan sorsú vidékiekről. Olyan, mintha a darabot nem is fiatal író írta volna, hanem egy gonosz, öreg moralista, akinek elege van már mindenkiből."
Pedig Szigarjev mindössze huszonhat éves. 1977-ben született Szverdlovszk közelében, az Uralban. Elvégezte a jekatyerinburgi színházi intézet drámaírói kurzusát. Az Európában is ismert és elismert drámaíró, Nyikoláj Koljada tanítványa. Tizenöt darabja közül a Gyurma (Plasztyilin) cíművel aratta első nagy, nemzetközi sikerét, amelyért már akkor is díjakat kapott, amikor a darab még csak kéziratban létezett.

A hangulatában és nyelvében is hasonló Fekete tejért két moszkvai színház is versengett, és aztán szinte egy időben tűzte műsorára: Mark Rozovszkij színháza "A Nyikitszki kapunál" és a Gogol Színház - egy hatalmas metró- és vasútállomás szomszédságában.
A darab is egy ugyanilyen lepusztult állomáson játszódik. A Fekete tej egy fiúról és egy lányról szól, akik távol-keleti kenyérpirítók eladásából élnek, járnak egyik helyről a másikra. Ezen a látszólag istentől, embertől elhagyatott helyen találkozunk velük, ahol nem állnak meg, csak a tehervonatok. A lány terhes, elmegy a magzatvize. Itt kell megszülnie a gyerekét. Szülés közben meglátja az istent, és mellesleg találkozik egy emberrel is, Pása nénivel, az egyik becsapott vevőjükkel…