Koccanás

2004. január 4-tõl a Katona József Színházban

SPIRÓ GYÖRGY: KOCCANÁS

A Koccanás, ez a keserû komédia igazi "Zeitstück" - benne minden történés kiindulópontja pontosan ismerõs valamennyiünk számára mindennapi életünkbõl, csak éppen - a komédia természetének megfelelõen - minden elszabadul, felnövekszik, már-már hagymázassá válik benne, de legõrültebb pillanataiban is tökéletesen nyilvánvaló napi tapasztalataink számára. Mint címe már sejteti, a kiindulópont az, hogy (a fõváros egy forgalmas helyén) egy autó belemegy egy másikba.

2004. január 4-től a Katona József Színházban

SPIRÓ GYÖRGY: KOCCANÁS


szereplők:

férfi - Gáspár Sándor m.v.
nő - Ónodi Eszter
srác - Mészáros Béla
vállalkozó - Bezerédi Zoltán
rövidgatyás - Fekete Ernő
hajléktalan - Hajduk Károly e.h.
öregember - Kun Vilmos
öregasszony - Máthé Erzsi
törzs - Elek Ferenc
rendőr - Fenyő Iván
koccanó - Máté Gábor
belemenő - Lukáts Andor
védőnő - Kiss Eszter
naccsága - Bodnár Erika
hajlott hátú asszony - Tóth Anita
feleség - Illés Györgyi m.v.
kamionos - Bán János
kismama 1. - Pelsőczy Réka
kismama 2. - Rezes Judit
idegenvezető - Vajdai Vilmos
segédmunkás, maffiózó, 3. turista, bőrfejű, tüntető - Varga Zoltán
segédmunkás, maffiózó, bőrfejű, tüntető - Tóth Zoltán
segédmunkás, ételszállító, 1. turista, tüntető, térítő - Takátsy Péter
segédmunkás, ételszállító, maffiózó, 2. turista, bőrfejű, tüntető - Nagy Ervin
segédmunkás, ételszállító, térítő, tüntető - Rajkai Zoltán

díszlet: Khell Csörsz m.v.
jelmez: Szakács Györgyi m.v.
dramaturg: Fodor Géza
asszisztens: Tiwald György
rendező: Zsámbéki Gábor

A Koccanás, ez a keserű komédia igazi "Zeitstück" - benne minden történés kiindulópontja pontosan ismerős valamennyiünk számára mindennapi életünkből, csak éppen - a komédia természetének megfelelően - minden elszabadul, felnövekszik, már-már hagymázassá válik benne, de legőrültebb pillanataiban is tökéletesen nyilvánvaló napi tapasztalataink számára. Mint címe már sejteti, a kiindulópont az, hogy (a főváros egy forgalmas helyén) egy autó belemegy egy másikba. Ez az elemi esemény láncreakciót indít el, autók kilométer-hosszú sora koccan egymáshoz, s majdnem egy egész napra megbénul a forgalom. Spiró ezzel a helyzettel a dramaturgia egy alapképletét alkalmazza nagyon életszerű módon: sok különféle embert összehozni egy - elhagyhatatlan - helyen, s így mintegy természettudományos módszerrel megteremteni egy olyan kísérleti szituációt, amelyben tisztán figyelhetők meg a törvényszerű reakciók, folyamatok. Az autósok kiszállnak kocsijukból és kapcsolatokba lépnek egymással, az ott lakók természetes módon ugyancsak belépnek a történésbe, sőt egyre újabb szereplők és embercsoportok keverednek
véletlenül arra, s kerülnek így bele a szituációba, és ez a folyamat a darab előre haladtával egyre abszurdabbá válik. A figurák mindinkább megvalósítják önmagukat, megmutatják jellemüknek és életszerepüknek működését, s ezt a kifejlést maximálisan felfokozza a szereplők számának egyre lidércesebbé és ugyanakkor nevetségesebbé váló felszaporodása. A mennyiségnek ez a folyamatos növekedése, ami persze egyszersmind a jellegzetes embertípusoknak, életstratégiáknak, érvényesülési módoknak és viselkedésformáknak a szaporodását jelenti, a mai magyar élet valóságos enciklopédiáját tárja elénk. A komédiában mindent az ismerősség és a kétségbeejtő nevetségesség kettős élményével fogadunk. A kép, amely a komédiából kibontakozik, egyszerre végtelenül mulatságos és visszataszító. Spiró György ezzel a műfaj leglényegesebb hagyományát aktualizálja életünk tényeinek színpadra transzformálásával.