Biedermann és a gyújtogatók az Új Színházban

Taub János rendezésében január 17-én mutatják be az Új Színházban Max Frisch Biedermann és a gyújtogatók címû tanulságok nélküli tandrámáját, Parti Nagy Lajos fordításában és Darvas Ferenc zenéjével. Max Frisch mûve a keletkezésekor, a hidegháború idején arról szólt, hogy aki félelmében ajtót nyit a gyújtogatónak, a házával együtt magát is megégeti. A félelem azóta sem múlt el, legföljebb átalakult közönnyé, igénytelenséggé, "minden jó, ahogy van" érzéssé, dühítõ ostobasággá. Ez a tanulságok nélküli tandráma - ahogy a szerzõ meghatározta mûfaját - Taub János rendezésében mulatságosan ábrázolja azt az elértéktelenedett világot, amiben manapság tocsogunk, azokat az üres, ostoba fecsegéseket, amelyek a médiától megfertõzött világunkból kihallanak, azokat a viselkedési sémákat, melyek tartalmatlanul körülvesznek bennünket.

A színpadkép (Árvai György munkája) nemcsak a középkori misztériumszínpadra vagy a 20-as évek német expresszionista színházára emlékeztet, hanem a mai kiüresedett helyszíneinkre is. A ruhák (Szűcs Edit tervezte) a hétköznapok ízléstelenséget is ábrázolják, míg a zene a közhelyes gondolatok parodizálása. A szó és a látvány mellett nevetésre ingerlőek a gesztusok, a mozdulatok, a "csináltság". Ebben az előadásban a mozgás sok mindent átértelmez, újabb jelentésréteget nyit meg. (Geltz Péter és Zsalakovics Anikó a koreográfusok.) A címszerepben Szacsvay László, mint Biedermann, a gyújtogatók pedig Eperjes Károly, Dengyel Iván és Keresztes Sándor. Bidermann felesége Takács Kati, Anna, a cselédlány a színművészetis



Max Frisch:
BIEDERMANN ÉS A GYÚJTOGATÓK
Tandráma tanulság nélkül

Fordította: Parti Nagy Lajos


Biedermann Szacsvay László mv.
Babette Takács Katalin
Anna Kovalik Ágnes e.h.
Schmitz Dengyel Iván
Eisenring Eperjes Károly
A filozófia doktora Keresztes Sándor
Rendőr Galkó Balázs / Vass György
A tűzoltók karvezetője Kisfalussy Bálint
Tűzoltók kara Bátyai Éva, Fazekas Veronika, Fülöp József, Háy Anna, Jankovics Péter, Kálóczi Orsolya, Lazók Mátyás Zoltán, Lovas Dániel, Mihályi Orsolya, Moldván Levente, Nagy Péter, Rusznák András stúdiósok

Díszlet: Árvai György
Jelmez: Szűcs Edit
Zeneszerző: Darvas Ferenc
Koreográfus: Geltz Péter, Zsalakovics Anikó
Dramaturg: Lőkös Ildikó
Ügyelő: Kollár Lajos
Súgó: Farkas Erzsébet
A rendező munkatársa: Pozsgai Rita


Rendező:
TAUB JÁNOS

"Az írás nem az olvasóval való kommunikáció, még csak nem is magunkkal, hanem kommunikáció a kommunikálhatatlannal. Minél pontosabban fejezi ki magát az emberfia, annál sajátabban, annál tisztábban jelenik meg a kifejezhetetlen, ezt hívjuk valóságnak, mely az írót egyszerre nyomasztja és felélénkíti. Azért van nyelvünk, hogy elhallgassunk végre."
(Max Frisch)



Bemutató: 2004. január 17.

Az előadás a Suhrkamp Verlag engedélyével, a Hofra Kft. Közvetítésével jött létre
Támogató: Nemzeti Kulturális Alapprogram


(li)











A cikkben szereplő fényképeket Herner Dániel készítette.