Össznépi idegbaj az országúton

Spiró György szatírájának õsbemutatója a Katona József Színházban

Koccanás, csörömpölés, fékek csikorgása, anyázás. Egy figyelmetlen manus belehajtott egy másik sietõs pacák kocsijába, erre mögöttük százával futottak egymásba. Mert itt mindenki siet. A Katona József Színház lejtõs színpadán csak az elsõ néhány autó belsejét látni, azokban az öklüket rázó, türelmetlen volán mellett ülõkkel. Ezzel kezdõdik Spiró György fanyar komédiája, a Koccanás. Az õsbemutató fergeteges rendezését Zsámbéki Gábor jegyzi.

Láncreakcióként robbannak a személyre szabott "petárdák", újabb és újabb karakterekkel szembesíti a nézőt a szatíra szerzője, amint kocsijukból kivágódva, képükből kikelve, a játéktér (azaz a kocsisor) elejére szaladnak: miért nem mozdulnak már? Kis magyar körkép. Az össznépi idegbaj tünet-együttese mutatkozik meg a darab előrehaladtával. Ki-ki a maga korántsem szalonképes modorában nyilatkozik meg, hiszen a szorult helyzet módot ad a személyes karakterjegyek írói kiugrasztására. Spiró nem is nagyon túloz. A dühös atyafiak kifakadását ecsetelve felnagyítania sem igen kell a torz vonásokat: így fest hétköznapi ismereteink szerint is. Ilyen katasztrofális az önös érdekekért egymásba taposó honpolgárok morális megnyilvánulása? Képletesen szólva, egy országútnyi ország közmorálja? Igen, ilyen katasztrofális.



Az író panoptikumának "személyi állományát" bravúros színészi alakítások elevenítik meg. A rendező, Zsámbéki, a legsúlyosabb vonásokkal ruházza fel a darab figuráit, s a művészek sommás kifejezőeszközökkel, a lényegre összpontosítva karikírozzák a ziccer-szerepeket.

A rendező sodró dinamikát diktál az előadásnak, óraműpontossággal, poénra érkezteti a szereplőket, kontraszt kontraszt hátán. Szemlátomást aprólékos műhelymunka előzte meg a bemutatót, semmi sem elnagyolt, akkor sem, ha épp az életbeli elnagyoltságot kell éreztetniük. Az érzelmi élet totális hiányát, az emberi kontaktusok eltorzulását, nemtelen demokráciánk elképesztő intoleranciáját, az individuum szélsőséges önzését (jut eszembe kajánul: marxista órákon ezt tanultuk volna "szollip-szizmus" címszó alatt?), a szubkultúra össztársadalmi szennyét, a lepusztult, trágár nyelvet, mindazt, amit ez országúti panoptikumban az író és a rendező elénk tárt.

A legharsányabb az agyagból is aranyat csináló Vállalkozó, aki, mint mindig, felismervén a helyzet adta lehetőséget, román feketemunkásaival pillanatok alatt büfét rendeztet be a helyszínen, a mosogatáshoz fillérekért lavórt, konnektort, kábelt szerez az erkélyen szemlélődő, öreg házaspártól, és máris áll a lacikonyha, dől a lé- Bezerédi Zoltán vérbő, vulgáris figurát formál. Fekete Ernő csodabogár-tőzsdézője percre sem hagyja abba a keleti börzék bombázását a mobilján, össze is spekulál 25 millió dollárt, helyben; távolságtartó, fölényes "nagybani" ügyeskedő, aki kivételes szellemi képességeit kizárólag nyerészkedésre használja. Bán János munkába pistult, keserű kamionos, Mészáros Béla üreslelkű-fejű diszkófiú; Rezes Judit és Pelsőczy Réka, a két kismama, a gyerekkocsit unottan tologatva meséli a tévés szappanoperák bárgyú epizódjait - e szörnyű klisék határolják be az agyukat. Hajduk Károly e. h. összetett portrét rajzol a padon meghúzódó hajléktalanról; Máthé Erzsi hanghordozásában benne már a garasoskodó, ellentmondást nem tűrő nyugdíjas aszszony életteli karaktere; Kun Vilmos, sokatmondó, rezzenetlen arckifejezésével, egy ortodox kommunista undorával szemléli a világot. Bodnár Erika Holdról ide pottyant, zavart fejű úriasszony, Vajdai Vilmos nagyhangú, tudatlan idegenvezető; Máté Gábor és Lukáts Andor, a koccanássorozatot beindító, meghatározhatatlan kilétű, vázlatos köznapi alakok, akik, amilyen hirtelen haraggal estek egymásnak a koccanás után, éppolyan váratlan lesznek ivócimborák. Kis Eszter ápolónőszerepét nem rajzolta körül elég markánsan az író, így a színésznő a rémült verebet játssza. Menet közben szektás áltérítők jönnek, sematikusan karikírozott tüntetők masíroznak, maffiózók puffantják le és tüntetik el áldozatukat; magyar származású konzumidióta, amerikai turisták keresik itt, úgymond, a "gyökereiket", tátják szájukat az országúti "magyar folklóresemény" láttán, s buzgón fotózgatják rezervátumbelinek hitt véreiket.



Egyszóval, áll a bál, zajlik a honi vircsaft. A nézők dőlnek a nevetéstől ("magatokon nevettek" - szólalna meg Gogol), oly pompás az író megfigyelőképessége, vitriolos világ- (ország-) látása, szatirikus vénája. Ám… nem több. Az Imposztor és a Csirkefej mélységeket érintő látleletével nem vetekedik sem dramaturgiai, sem esztétikai minőség dolgában a Koccanás. Telibe találó szatíra, de akkor is csak a felületen mozog, ha a két főszereplő értelmiségi személyében (Gáspár Sándor - a Férfi és Ónodi Eszter - a Nő) Spiró megpróbálja érzelmi töltettel megáldani a darab egyedüli, rokonszenves figuráit, akikről kiderül, sokoldalú képzettségük, tisztességük ellenére (vagy épp ennek következtében) nem lelik helyüket e dugóba préselt, hajszolt életű, (morális) zsákutcában veszteglő Magyarország vadkapitalista hierarchiájában. A besavanyodott, jobb sorsra érdemes menedzser hirtelen támadt olthatatlan szerelme a Nő iránt meglehetősen motiválatlan, akkor is, ha értjük az író szándékát. A gyermekét s anyját egyedül eltartó, gyámoltalan, munkanélküli asszony tétovaságát, egyenes lelkűségét, belső tartását finom lélekrajzzal érezteti Ónodi Eszter, miközben Gáspár Sándor is pazar eszközgazdagsággal, intenzív színészi erővel korrigálja, hitelesíti az íróilag nem eléggé meggyőző figurát.

Érezni: Spiró metaforává szeretné tágítani országúti panoptikumát; ám a szatirikus jelenetsorozat inkább egy felszínen fodrodzó s nem mélyen hasító színpadi pamflet, mintsem koherens cselekményből fakadó, öntörvényű komédia.


Metz Katalin, 2004. január 12. (Magyar Nemzet)


SPIRÓ GYÖRGY: KOCCANÁS

Katona József Színház

Szereplők:

Férfi: Gáspár Sándor m.v.
Nő: Ónodi Eszter
Srác: Mészáros Béla
Vállalkozó : Bezerédi Zoltán
Rövidgatyás : Fekete Ernő
Hajléktalan: Hajduk Károly e.h.
Öregember : Kun Vilmos
Öregasszony: Máthé Erzsi
Törzs: Elek Ferenc
Rendőr: Fenyő Iván
Koccanó: Máté Gábor
Belemenő: Lukáts Andor
Védőnő: Kiss Eszter
Naccsága: Bodnár Erika
Hajlott hátú asszony : Tóth Anita
Feleség: Illés Györgyi m.v.
Kamionos: Bán János
Kismama 1.: Pelsőczy Réka
Kismama 2.: Rezes Judit
Idegenvezető: Vajdai Vilmos
Segédmunkás, maffiózó, 3. turista, bőrfejű, tüntető : Varga Zoltán
Segédmunkás, maffiózó, bőrfejű, tüntető : Tóth Zoltán
Segédmunkás, ételszállító, 1. turista, tüntető, térítő : Takátsy Péter
Segédmunkás, ételszállító, maffiózó, 2. turista, bőrfejű, tüntető : Nagy Ervin
Segédmunkás, ételszállító, térítő, tüntető : Rajkai Zoltán


Díszlet: Khell Csörsz m.v.
Jelmez: Szakács Györgyi m.v.
Dramaturg: Fodor Géza
Asszisztens: Tiwald György

RENDEZŐ: ZSÁMBÉKI GÁBOR