Prológus

Luxus
(egy biztos pontról)*


A Hajónapló volt elõbb. Vagyishogy a gondolat: kéne egy színház, neve legyen, mondjuk, bárka. S hogy a gondolatot kézzelfogható betûkkel megtámogassuk, '96 tavaszán kiadtunk egy lapot. Ezt követte '96 nyarán a színházalapítás - és ha az nincs, a lap is megmaradt volna ama tavaszi, egyetlen, úgynevezett 0. (egyben utolsó) számnál. De színház van, így aztán van Hajónapló is, és amit most az Olvasó a kezében tart, az a 8. évfolyam õszi száma. Csináljuk ezt a lapot, már csak babonából is: ha csúszott az építkezés, és mi költöztünk albérletrõl albérletre, ha csúszott a bemutató, ha társulatszakadás és azt követõ, szédelgõ padlóról tápászkodás bizonytalanította is az életet - a Hajónapló biztos pontként került újra és újra az Olvasó kezébe.

Ez a cikk a Hajónapló 2004 Januári számában jelent meg.
Luxus
(egy biztos pontról)*


A Hajónapló volt előbb. Vagyishogy a gondolat: kéne egy színház, neve legyen, mondjuk, bárka. S hogy a gondolatot kézzelfogható betűkkel megtámogassuk, '96 tavaszán kiadtunk egy lapot. Ezt követte '96 nyarán a színházalapítás - és ha az nincs, a lap is megmaradt volna ama tavaszi, egyetlen, úgynevezett 0. (egyben utolsó) számnál. De színház van, így aztán van Hajónapló is, és amit most az Olvasó a kezében tart, az a 8. évfolyam őszi száma. Csináljuk ezt a lapot, már csak babonából is: ha csúszott az építkezés, és mi költöztünk albérletről albérletre, ha csúszott a bemutató, ha társulatszakadás és azt követő, szédelgő padlóról tápászkodás bizonytalanította is az életet - a Hajónapló biztos pontként került újra és újra az Olvasó kezébe.

A szerkesztőben pedig nőttön nőtt a lelkifurdalás: nap mint nap látta, milyen vergődésekkel kecmereg ki színháza, de bármelyik színház, az adott költségvetési évből, más színházakban látta a beletörődést: a valahai igényes műsorfüzeteket kósza szórólapok (vagy azok sem) váltották fel, pályázati kérelmeire évről évre olvasta (és végülis még meg is értette) a Sorostól és az NKA-tól érkező értesítéseket, miszerint "sajnálattal értesítjük, hogy...", de említett szerkesztő, e sorok írója, azért csak írt-szerkesztett szorgosan, és tervező-társával (rövid időkre Németh Lászlóval és Hódi Rezsővel, hosszú-szép időkre Bagossy Leventével és Szabó Ádámmal) arra törekedett, hogy mindenek ellenére ez ne csak a legbiztosabb, de a legszebb pont is legyen, s talán az is lett...

És nőttön nőtt a lelkifurdalás: lehet-e, szabad-e viharos időkben, amikor a hajózás maga a cél, hajónaplót írni, sőt azt mások drága pénzén csinosra dekorálni? Végül, 2003 őszén, a magyar színházak általános elszegényedése előtt egy másodperccel a szerkesztő leírja a szót, ami nyolc éve nyelve hegyén egyensúlyoz, és most ide, a fehér lapra szemünk elé lepottyan: luxus. E pillanatban, ebben a formájában, amiben Te, Olvasó, kezedben tartod e hatvan oldalt, a Hajónapló luxus.

És ha már előttünk virít e szó, szerkesztő most feláll, leemeli a polcról az Idegen szavak és kifejezések kéziszótárát, felüti azt a "l" betűnél, és idepötyögi a hivatalos szómagyarázatot (egyben ellenőrzi, megfelelő kifejezést választott-e a tarthatatlan helyzet jellemzésére):

luxus lat I. 1. fényűzés, pompa 2. vkinek anyagi erejét meghaladó kiadás, költekezés II. szóösszetételekben a. m. 1. díszes, fényűző, pompás 2. fényűzési

Szerkesztő nem panaszkodik; szerkesztő nem ajánlja mások figyelmébe az említett kéziszótárt; szerkesztő bízik a lapot forgató Olvasó értékítéletében, aki bizonyára maga is megállapítja egy-egy újságosstand előtt állva, mely lap mit ér; szerkesztő szomorkás realizmussal állapítja meg a tényt: megfelelő kifejezést választott a tarthatatlan helyzet jellemzésére.

És természetesen újra pályázik, és természetesen nem gondolja azt, hogy a "biztos pont", a Hajónapló 9. évfolyama valamilyen formában ne jelenne meg 2004-ben.

*Elképzelhető, hogy a Hajónapló ebben a formában utoljára jelenik meg 2003 őszén.