Samsáék és a puska

Vörös István: Svejk, a féregírtó

Nánay István


Az alapötlet remek: Kafka és Ha¹ek találkozása a Stúdió "K" színpadán. A randevú közvetítõje Vörös István József Attila-díjas költõ, prózaíró és esszéista, a cseh irodalom jeles ismerõje, aki ezúttal drámaírással próbálkozott.

Vörös István: Svejk, a féregírtó

Nánay István


Az alapötlet remek: Kafka és Hašek találkozása a Stúdió "K" színpadán. A randevú közvetítője Vörös István József Attila-díjas költő, prózaíró és esszéista, a cseh irodalom jeles ismerője, aki ezúttal drámaírással próbálkozott.

Jaroslav Hašek regényéből, a Švejkből számos dramatizálás született, újabb változat elkészítése láthatóan nem érdekelte a szerzőt. Annál inkább felgyújtotta fantáziáját Franz Kafka archetípussá vált hőse, Gregor Samsa, akiből egy szép napon bogár lett. Hatalmas szakirodalma van az Átváltozás című novella értelmezésének, a művet leginkább az elidegenedettség emblematikus ábrázolásának, az abszurd irodalom előfutárának szokás tartani. Vörös István nem párbeszédbe foglalt drámai esszében szól hozzá a sok évtizedes irodalomkritikai és -elméleti polémiához; a novellát alapanyagnak tekinti egy szuverén drámához.

E darabnak Samsáék mellett Švejk is főszereplője lett, aki azonban nem az a link kutyapecér, akit a magyar olvasó ismer, vagy akit a mű első magyar színpadi feldolgozásában - számomra máig emlékezetesen - Peti Sándor testesített meg, tehát nem a prágai Kehely söröző kedélyes törzsvendége, aki viccelődéssel ússza meg az első világháborút. Vörös István azt a Švejket lépteti fel, akit a csehek egyáltalán nem zártak szívükbe, ugyanis szerintük Hašek regényhőse valójában környezetét átverő, gátlástalan, csaló szájhős, aki minden rizikós ügyből kihúzza magát, s ha érdekei úgy kívánják, társait, barátait is elárulja, bajba rántja.

Mit keres Svejk Samsáéknál? Mint Örkény István Kulcskeresőkjében a Bolyongó, ő is ki-be jár a lakásban. Hol kutyát fedeztet, hol papként szónokol, hol Annát, a cselédlányt környékezi, s végül ő az, aki Gregor-bogarat elpusztítja. Nélkülözhetetlen betolakodó. Mintha Edek reinkarnációja volna Mrożek Tangójából.

A két darab között további párhuzam vonható, hiszen Vörös István művében is egy atomjaira hullt család szerepel, amelyet a fiú, a kereskedelmi ügynök Gregor próbál összetartani. S amikor ő kilép e közösségből, illetve csupán bogárként vegetál köztük, két férfiú lép a helyére: a nálánál is pipogyább Frantisek cégvezető, aki húgát, Markétát szeretné elvenni, illetve Švejk, aki viszont a szeretőjét, Anna cselédlányt igyekszik elhódítani. Többszörös parafrázissal van tehát dolgunk.



{kozep} Horváth Zsuzsa (Pani Samsová), Kakasy Dóra (Markéta Samsa) és Tamási Zoltán (Herr Samsa) - Ilovszky Béla felvétele {/kozep}


A "békebeli komédiának" harmadik rétege is van, amelyet a szerző megnevezése szerint két, "színpadon kívüli világból való" alak, az idős Puska és Cigaretta képvisel. Funkciójuk meglehetősen körvonalazatlan. Amolyan felsőbb lények, ha akarom, teremtők, a jó és rossz sors megtestesítői, akik egymással és néhány szereplővel - mindenekelőtt Švejkkel - szóba elegyednek. Néha úgy tűnik, mintha Švejk az ő intenciójukat követné, máskor, épp ellenkezőleg, szembeszáll velük. Puska teszi a színpadra a puskát, amely nem sül el. Időnként a nézőtérről kommentálják az eseményeket, nagy ritkán belépnek a játéktérbe is. Ezáltal az amúgy is távolságtartó játékmódot még inkább elidegenítik, illetve a színház színház voltát hangsúlyozzák - nem túl sok sikerrel.

A fenti két figura dramaturgiai szerepe az eredeti drámában is bizonytalan, de az előadásszöveg Szeredás András gondozása nyomán sem lett tisztább, illetve motiváltabb. A szerző több helyen igyekszik a szöveg egyértelműségét fellazítani - például Gregor állapotának jövőbeli változásairól gyakran úgy beszélnek, mintha azok már bekövetkeztek volna -, ezt a szándékot a dramaturg és Fodor Tamás rendező próbálta elmélyíteni. A darabból azonban így is hiányzik a Kafka-mű konkrétságának és irracionalizmusának hátborzongató kettőssége, illetve a Hašek-regény egyszerre morbid és ravaszul finom humora. Gregor Samsa átváltozásának és leépülésének, valamint a címszereplő elhatalmasodásának folyamata egyaránt csak jelzett, míg például Gregor, illetve Švejk papi szerepjátszása terjengős, visszatérő és a drámát megakasztó motívum. Végső soron nem született olyan új drámai minőség, amely feledtetné a két megidézett irodalmi őst.

Bár a darab redukált volta megszabja az előadás korlátait, a produkció magas mesterségbeli szinten szólal meg, és nagyon szórakoztató. Minden együttes életében szükségszerű, hogy két-három súlyos előadás után könnyedebb, ujjgyakorlatnak beillő, lazító mű szülessék. A Szűz, a Hulla, a Püspök és a Kések, illetve A görény dala után ilyennek tartom a Švejket.

A parányi színházteremben egymással szembeforduló nézőtérfelek között pástként húzódik a színpad, amelynek egyik szélén hatalmas szekrény áll, a másikon ablak és tükör látható. Szegő György tehát nem lakásbelsőt tervezett, hanem a Samsa család életterének minimális jelzését teremti meg. Értelemszerűen e tér leghangsúlyosabb pontja a szekrény, amely mögött Gregor és állati alteregója lapul. Németh Ilona hatalmas, fekete, kemény hátú bogara elsősorban tárgy, de báb is, és Nádasi László animálásának köszönhetően mindenekelőtt "élő" lény. Pedig ez a bogár nem könnyen kelthető életre: a színész maga előtt tartja-tolja, jelezve, hogy hozzá is tartozik, meg nem is, azaz Gregor egy vele, mégis kétlényegű.

Fodor Tamás rendezésében kedélyes előadás születik. A felütés jelzi: a fehér szőrmekutyust fedező valódi állat "aktusa" és az eseményt körülálló, bámuló és kommentáló szereplők tablója alapján biztosak lehetünk abban, hogy ezúttal mély és komor egzisztencialista drámára nem kell számítanunk, inkább enyhén karikaturisztikus stíljátékot kapunk. E felismerésünkben nem is csalatkozunk. Az előadás felszabadult játékossága csaknem feledteti a dramaturgiai kifogásokat és hiányérzetet. Nem arra figyelünk, hogy mikor, miért és honnan jelennek meg a szereplők, vagy mi célból s hogyan távoznak, hanem azt élvezzük, amit s ahogyan tesznek, amikor épp a színpadon vannak.

Tamási Zoltán Herr Samsaként sokadik totyogós, szerencsétlenkedő figuráját is színessé tudja tenni, s főleg Horváth Zsuzsával közös jeleneteiben hoz új hangokat. Horváth Zsuzsa nagy nyeresége az előadásnak. Kiváló karakterizáló képességének köszönhetően Pani Samsová központi alakká válik, ugyanakkor a társulat tagjaiétól részben eltérő színészi gyakorlata jótékonyan hat a többiek játékára. Homonnai Katalin a cselédlány szerepében tőle eddig ritkán látott szélsőséges megoldásokkal él, mer és tud közönséges és titokzatos, gátlástalan és visszautasító, kacér és szende lenni.

Kakasy Dórának és Baksa Imrének ezúttal hálátlanabb feladat jut: Markéta és Frantisek alig megírt figurájába kell életet lehelniük, ezt az adott lehetőségeken belül megteszik. Ugyanez mondható el Cigaretta és Puska alakítóiról, Nyakó Juliról és Mezei Lajosról.

A produkció két kulcsembere Nádasi László és Hannus Zoltán. Alkatuk predesztinálja őket Gregor és Švejk szerepére. Nem először kapnak "testhez álló" feladatot, s ilyenkor épp az a legnehezebb, hogy miként lehet a színpadi alakot az alkatból építkezve, mégis annak ellenében létrehozni. Mindketten remek komédiások, konzekvens és karakteres figurát formálnak, alakításuk azonban kissé pasztell marad. Nádasi Gregort a más szerepeiben időnként tapasztalható túlzó eszközeit visszafogva fogalmazza meg. Nem vagy csak kismértékben rajta múlik, hogy a kereskedelmi utazó megváltozásának fázisait s az ezzel járó érzelmi, hangulati átalakulásokat kevéssé érzékelteti. Hannus Švejkje inkább az a joviális alak, akit a regény magyar színreviteleiből ismerünk, s a mindenen eluralkodó, a mások magánszféráját is elfoglaló, a rosszat sugárzó és megcselekvő betolakodót gyakran külsődleges eszközökkel mutatja meg. Mivel a darab viszonylag kevés lehetőséget nyújt Gregor és Švejk viszonyának mélyebb ábrázolására, e két erős színész között alig jöhet létre igazi összecsapás, valós és jól motivált drámai szituáció.

A Švejk, a féregirtó ősbemutató, egy kortárs szerző színházi belépője. Hajlamosak vagyunk magától értetődőnek tekinteni azt, ami a hazai színházi közéletben egyáltalán nem az: a Stúdió "K" a mai magyar drámák bemutató műhelye, amely programjában konokul és következesen épít a kortárs írókra. Produkciói az együttes és a szerzők közös munkájából születnek, stílusát nagymértékben a felfedező hajlam, az új írói hangra kihegyezett kíváncsiság, a gondolati és formai kihívásokra felelni kész alkotói szándék határozza meg. Többek között ezért fontos "a zöld lámpás ház" minden premierje, így Vörös István bemutatkozása is, amelynek tanulságai elősegíthetik egy esetleges drámaírói pálya kibontakozását.


Vörös István: Svejk, a féregírtó, avagy a puska nem sül el
(Stúdió "K")

Dramaturg: Szeredás András
Díszlet: Szegő György
Jelmez, báb: Németh Ilona
Fény, hang: Fodor Gergely
Rendezte: Fodor Tamás
Szereplők: Nádasi László, Kakasy Dóra, Tamási Zoltán, Horváth Zsuzsa m. v., Hannus Zoltán, Baksa Imre, Homonnai Katalin, Mezei Lajos m. v., Nyakó Júlia