Vágányzár Brunnhübelben

Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása

Tarján Tamás


A zalaegerszegi Claire, Egri Kati rendületlenül mosolygó operettprimadonnaként érkezik, hogy csodáló (és mindenre kapható) alattvalókat tudva a lábainál, tökéletes sikerre vigye élete nagy alakítását. A miskolci elõadás Klarája, Hernádi Judit a halhatatlan tragikák jelmezeit viseli: még egyszer, az utolsó nagy drámai szerepben úrrá akar lenni vonszolódó megfáradtságán. Ha az elõbbi egy fatörzsön keresi a negyvenöt esztendõvel ezelõtt szerelmi tanúságul belevésett szívet, a magasba néz, hiszen majdnem fél évszázad alatt jócskán megnyúlt a konradsweileri erdõ. A másik Kläri a háromnegyedig leeresztett vasfüggönyrõl lengedezõ lécet tekinti fának, pillantásával szemmagasságban jelezve a farigcsált ábrát.

Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása

Tarján Tamás


A zalaegerszegi Claire, Egri Kati rendületlenül mosolygó operettprimadonnaként érkezik, hogy csodáló (és mindenre kapható) alattvalókat tudva a lábainál, tökéletes sikerre vigye élete nagy alakítását. A miskolci előadás Klarája, Hernádi Judit a halhatatlan tragikák jelmezeit viseli: még egyszer, az utolsó nagy drámai szerepben úrrá akar lenni vonszolódó megfáradtságán. Ha az előbbi egy fatörzsön keresi a negyvenöt esztendővel ezelőtt szerelmi tanúságul belevésett szívet, a magasba néz, hiszen majdnem fél évszázad alatt jócskán megnyúlt a konradsweileri erdő. A másik Kläri a háromnegyedig leeresztett vasfüggönyről lengedező lécet tekinti fának, pillantásával szemmagasságban jelezve a farigcsált ábrát. A címszereplők beállítása és az őket körülvevő "valóság" kezelésének módozata az alapvető tendenciákat árulja el Bereményi Géza, illetve Tordy Géza Dürrenmatt-rendezéséről, melyeknek csak annyi közük van egymáshoz, hogy nagyjából egyszerre kerültek színre az ország két sarkában (és a budapesti közönségnek is lehetősége volt mindkét produkcióval megismerkedni).

További párhuzam: a zalaegerszegi és a miskolci színrevitel is sikerületlen.

Bereményi az első jelenetekben óvatos duhajként közelített a tragikus komédiához, melynek Güllenbe hazatérő multimilliomosnője egymilliárdért vásárolja meg a tönkrement, nyomorgó helybeliektől hajdani szerelme, az egykor szívtelenül és hazugul viselkedő Ill halálát. A rendező a színjátszás mikrofilológiáját fogadja el a gülleniek alakítóitól. Ebben természetesen a koncentráltan aprózó (hosszú ősz varkocsát svájcisapkával fedő) Balogh Tamás (Első polgár) üti le az alaphangot, majd a meglehetősen vegyes színvonalon teljesítő kórusból a bohózati elemeknek is engedő, elég tág térben fickándozó Farkas Ignác (Polgármester) csatlakozik hozzá. Az interpretáció mintha megállapodna a darab keletkezési idejének közegében (az 1950-es évek közepe), és követné azt a játékos, parodisztikus dramaturgiát, mely tíz-tizenöt esztendőre egy kis forradalmat vitt a drámai-színházi gondolkodásba. Azzal ugyan Bereményi is leszámol, hogy például a gülleni lakosok teste és ironikus önkommentárja hozza létre a konradsweileri erdőt (egyikük nyakában egy kartonból kivágott és A, K - Alfred, Klara - betűkkel ékített szív lógna), ám Ill és Zachanassianné asszony újbóli találkozásának már ekkor sem fesztelen miliőjéhez a leskelődő (és az ajándék milliók megkaparintásában érdekelt) polgárok a régi kedves hangok utánzásával hozzáadják a hozzáadhatót. Az abszurddal kacérkodó, alapvetően a színpaddal, a színészek részleges eszközemberi jelenlétével szövetkező dürrenmatti testdramaturgia, redukált helyzetjáték mutatkozik abban is, hogy - többek között - az Ill boltjába tartó vásárlók az üres térben az épített térnek megfelelő kerülőket tesznek, s ha belépnek a semmin, azt a szegénység idején kolompszó, a felkapaszkodás napjaiban a manapság ismerős elektronikus giling-galang tudatja. Az íróénak megfeleltetett rendezői logika legjobb teljesítménye az immár biztos halála (kivégzése) tudatában a fia - júdáspénzből vett, vagyis hitelezett - autóján kocsikázni induló Ill körútja a szinte soha el nem hagyott városkában és környékén: amint vége ennek az egy helyben száguldó életbúcsúnak, az üléseire, kormányára, reflektoraira könnyeden szétszedhető járgányt mint holt kelléket viszik ki a díszletezők. Ez olyan - 1956-os - Dürrenmatt-poén, amelyet Bereményi talált ki és írt át - 2003-ba.



{kozep} Egri Kati (Claire) a zalaegerszegi előadásban - Pósa Lujza felvételei {/kozep}


E kocsikázás vetített háttérfilmje nem túl tolakodóan fotografált zalaegerszegi utcarészleteket jár be. Az egyébként is kézenfekvő (és rögvest lefokozó, mert partikuláris) Güllen-Egerszeg összejátszatás térben, a pénzköltéshez kedvet csináló plakátok (a jelen) időben határolják be - napjainkba - Az öreg hölgy látogatását, holott stilárisan nem ezt ígérte az előadás. A Fáy Árpád fordítását át-átdolgozó, modernizálgató, rövidítő dramaturgiai ténykedés (Falussy Lilla elképzelése) ellenére az este csak szövegkonglomerátumot használ: Claire laptopon üzletel, a valamilyen okból talán Froschként denevérkedő Zalányi Gyula Rendőre mobiltelefonnal kérkedik, Ill koporsója helikopteren indul útnak a Capri szigetén emeltetett mauzóleum felé - s e (meg sem szólaló) technikai újdonságok, valamint a szövegfrissítések mellett mégis a pasztörizált tej a kivételes (és drága) élelmiszeripari csúcstermék a szatócs Ill üzletében.

Bereményi rendezése igencsak lassú tempójában és sok gyengécske alakításával mintha a különös végkifejletet célozná meg. Dürrenmatt a médiát zavaróan késve vonja be a darabba (ilyen horderejű eseményekről így még a legtunyább újságírók sem maradhatnak le); a jelenetet az egerszegiek sokszor látott televíziós karikatúrára teszik át. Bodnár Enikő díszlete ekkor fallal zárja ki a gülleni beltenyészetet, s a milliomosnő pénzéért cserébe, mondvacsinált és jogszerű ürügyekkel Ill sorsáról döntő "koalíciós pártok" ülésének (a színen: állásának) nyilvánosságává mi magunk, a teremben helyet foglaló nézők válunk. Bűnrészessé tehát. Ezt a nagy hatású képet a tér illogikus használata lefokozza, Szakács László (Tanár) túlzó és darabos játéka szétcincálja - s erre még (a gyilkosság után) jön az a befejezés, amely egy musical fináléjában hosszan összegzi a látottakat. Indokolatlan ricsaj, üresjárat.

A produkció szervetlenségei, tévesztései, hibái közepette Egri Kati egy szabadságát töltő díva alig hamiskodó jókedvével, az abszolút fölény derűjével nyit utat a pénzszagtól megvaduló güllenieknek. Amint elmondta, mit ad és mit kér, passzivitás lesz az osztályrésze. Ez nem az ő drámája, hanem a szülővárosa lakóié. Laczó Henriette jelmeztervező ügyesen eltalálta Claire pirosait, vöröseit, a szürke Güllen letarolását, majd provinciális kifényesítését a kolorittal. Eperjes Károly súlyos egyéniségű Ill, a bűnt elkövető, felejtő, hordó és megértő kisember. Az összeszedettség, a befelé nézésre való készség néha tanácstalanságba vált, s egyik-másik replikán kimódoltan sok a melizma, a hehezet. A színész alkalmankénti mesterkéltsége az elemzési és kivitelezési problémáitól mesterkéltséggel szabaduló zalaegerszegi bemutató következménye is lehet.

Ahogy Egerszegen Eperjes személyére, úgy Miskolcon is a vendégül hívott művészre koncentrált a rendező. Hernádi Juditra. A Tordy Géza rendezte Az öreg hölgy... az öreg hölgyért került színre, s egy "furcsa, nagy szerelem" színműveként. Ez is a lehetséges darabközelítések egyike, noha Claire-t inkább az elsikkasztott, letiport fiatalság motiválja, kevésbé a régi szerelem. Hernádi kilenc férjet elfogyasztó Zachanassian asszonyának nincs kétsége arról, hogy élete lejáró, egyre lassabban forgó lemez, melyről utolsó hangokként az Ill feletti ítéletet kell előhívni. A színésznő technikai értelemben (is) jól mozgatja a szöveg szerint protézisekből álló testet (fel is szereli magára a műlábat, műkezet, egy - jobbára - jelzésesebb interpretációban). Tervének beteljesítéséhez közeledve egyre fogy belőle is az életerő. Ha Illnek vége, neki is vége. A váratlan kirohanások, vad kiabálások nem passzolnak a figurához. De aki legfőképp nem passzol hozzá - s leginkább ezen bukik a miskolci előadás -, az az Illnek választott Szegedi Dezső. Hiába óriási mára a különbség egy női krőzus és egy elszegényedett szatócs között, ama hajdanvolt nagy szerelemhez egymáshoz való, egy szívbe faragható személyiségekre lenne szükség, s bár Szegedi kulturáltan mozog Ill jelenében, semmit nem sejtet meg a múltjából. Se jót, se rosszat. A főszereplők eljátszanak egymás mellett.



{kozep} Hernádi Judit (Claire) és Szegedi Dezső (Ill) a miskolci előadásban - Éder Vera felvétele {/kozep}


Tordy törekvése, hogy egy nagy térben tartsa a darabot. Menczel Róbert - a pályaudvari indítás alapján - sorompókkal választ le helyszíneket, vagy csekély, elvont jelzéssel keres és alakít tereket. Harsogó - és harsogóan miskolci - óriásplakátjai csak ártanak annak az asszociativitásnak, amely Az öreg hölgy kevésbé szövegtapadó, parabolikusabb értelmezéséből fakadhatna. Kevésbé szövegtapadó? A kulisszák bizonyos absztrahálása, a Zeke Edit tervezte jelmezek artisztikussága révén igen, a szöveg birtokba vétele, manipulálása miatt nem. A pályaudvari klozetról (mely nyomakszik a díszlet középpontja felé, de szimbolizálódni nem tud) azt mondatni a hősnővel, hogy "ezt még apám fröccsöntötte"... - ritka értelmetlenség, hiszen a cselekmény nem a jövőben játszódik. A színészek tehercipelő hangyákként rohangásznak a jelenetek szövegsúlya alatt, pedig a lemerülő Claire és a tompa Ill társaságában aligha lehet úgy kiszaladgálni a Polgármestert, amiként Bősze György teszi, vagy Hunyadkürti István a Rendőrt vademberkedi. Kulcsár Imre (Pap) és Somló István (Tanár) lehetőleg kivonják magukat a forgalomból, csak hát nincs másik, ésszerűbb közlekedési rend a színpadon, amely kormányozhatná őket.

Hernádi Judit egyik nyilatkozata szerint Dürrenmatt hősnője - ellentétben néhány más feladatával - "nem rizikós" szerep. Nehéz értelmezni a kijelentést. Meglehet, a Tordyval éveken át folytatott tervezgetés mintha a várható sikert borítékolta volna. Ám az Eleonora Dusé-s megjelenés, egy-egy őszinte és egy-egy maníros megoldás ismételgetése nem hozott sok eredményt a szétszórt rendezésben. Az viszont igaz, hogy sem a zalaegerszegi, sem a miskolci premier "nem rizikós", mert sztárszínészek jutalomjátékában bízott túlságosan is, és túl közvetlenül olvasta rá Dürrenmatt textusát a mai magyarországi szegénység és gazdagság, erkölcs és erkölcstelenség, ítélkezés és elhazudás, meghunyászkodás és erőszak viszonylataira. A tragikomédia mindkét helyen sokszor a viccek, gegek áldozata lett; a félmúltba került dramaturgia kifogott az alkotókon. Az elaggott fekete párduc (Fekete Párduc volt Ill szerelmi beceneve - Claire-nek most van egy nagymacskája, s azt le kell lőni), ez a fölösleges motívum éppen úgy nem sejlett fel a két színpadon, ahogy a "mindenki sárga cipőt vesz" (a még meg sem kapott nagy pénzsegélyekből) sem oldódott meg azzal, hogy az egyik helyen ragaszkodtak a sárga lábbelikhez, a másikon a sárgát átszínezték mindenfélére. A férjcserélgetéstől a heréltek duruzsolásáig, az életkori kapcsolódásoktól (Alfred negyvenöt éve taszította a vakvilágba várandós kedvesét) a jelképes időzónákig rengeteg vonatkozás maradt üres, kitöltetlen, előnytelenül talányos. Itt is, ott is. Claire Zachanassian, az öreg milliomosnő, aki az "Őrjöngő Lóránt" expresszt a vészfék meghúzásával kényszeríti megállásra Güllenben, a látszat szerint hazatalált két magyar Güllenbe - mégis az a benyomásunk, hogy útja során elakadt valamelyik személyvonati stációnál, Lokenben, Brunnhübelben vagy Beisenbachban.



Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
(Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg)

Fáy Árpád fordítása alapján
Díszlet: Bodnár Enikő m. v.
Jelmez: Laczó Henriette
Dramaturg: Falussy Lilla
Rendező: Bereményi Géza
Szereplők: Egri Kati, Hertelendy Attila, György János, Torontáli Tibor, Varga Attila, Andics Tibor, Köves Dóra, Niklai Judit, Eperjes Károly m. v., Ecsedi Erzsébet, Horváth Nóra, Derecskei Zsolt, Farkas Ignác, Mester Edit, Ilyés Róbert, Szakály Aurél, Szakács László, Zalányi Gyula, Balogh Tamás, Rimóczi István, Mihály Péter


Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
(Miskolci Nemzeti Színház)

Fordította: Fáy Árpád
Díszlet: Menczel Róbert
Jelmez: Zeke Edit
Zene: Horváth Károly
Mozgás: Majoros István
Rendező: Tordy Géza m. v.
Szereplők: Hernádi Judit m. v., Lukács Gábor, Kincses Károly, Papp Zoltán, Marosvölgyi Jenő, Márton András, Osváth Tibor, Szegedi Dezső, Kerekes Vali, Ferenczi Anett, Kriston Szabolcs, Bősze György, Kulcsár Imre, Csapó János, Somló István, Hunyadkürti István, Áron László, Homonai István, M. Szilágyi Lajos, Merényi Ákos, Varga Andrea, Szitás Barbara, Keresztesi László, Irlanda Gergely, Paszternák Viktor