Kertben /Õsz/

- Gondolati sík

"A darab gondolati leírása elõtt szeretném elõrebocsátani, hogy a gondolatmenetem feltételezés. Nem meggyõzõdés, nem ítélet vagy bírálat, nem egy megoldás ajánlata. Nem a vallást propagáló, vagy ellene szóló állítás. Egy feltételezés, mely -jelen esetben - párhuzamokat és ellentmondásokat talált a Bibliával, mint egyfajta teremtéselmélettel, egyfajta törekvéssel a tökéletes életre, ennek megvalósíthatatlanságának okára, pozitív illetve negatív megítélés nélkül."

- Bemutató: 2004. február 25. Millenáris Teátrum



A darab kiindulási gondolata egy feltételezés:
"Ha lenne ember, ki tökéletesen élne örök életű lenne."
Ha feltételezzük, hogy testünk, szervezetünk elhasználódásának oka a szellemünkben keresendő, így feltételezhetjük azt is, hogy egy minden szempontból hibátlan szellem nem terheli a testet. Ennek megvalósításának lehetetlensége a személyben keresendő, vagy a kezdetektől öröklődik szülőről gyerekre, változik, alakul? S ha így visszajutunk az első szülőpárig, az ő első "hibájukat" örökítjük, alakítjuk tovább?
Hiba volt - e a választás? A tudás választása. Az emberi létezés reális formáját választották-e? Vagy emberi szellemhez méltatlan cselekedet volt az embert ilyen választás elé állítani? Ha az utóbbi, akkor ebben a helyzetben viszont ki tökéletessége, illetve ki tökéletlensége feltételezhető? Ad -e lehetőséget a céltudatosságra, a gondolkodásra, a kommunikációra a halál utáni létezés teljes ismeretlensége? Vagy ez az egyetlen megélhető változat? Ez az információ-hiány jutalom, vagy lehetőség az ember alárendelésére, a kommunikáció megszüntetésére? Miért feltételezi egyáltalán az ember a "halál után" fogalmát?
Nem feltételezem, hogy létezett, vagy létezik ember, ki ismeri a válaszokat. Feltételezem viszont, hogy az ember természet-szerű eleganciával, a tökéletlenség lenyűgöző erejével éli meg azt, amit kell, vagy akár amit választott.





Csaba Enikő