Élni akar a Vidám Színpad

A Vidám Színpadon teljes gõzzel készülnek Shakespeare A makrancos hölgy címû darabjának április 30-i bemutatójára. Jóllehet a teátrum kevés pénzbõl kénytelen gazdálkodni, és temérdek feladat áll még elõttük, Puskás Tamás direktor bizakodó. Mint mondja, most egyetlen fontos törekvésük van, hogy életben maradjon a színház.

Szilágyi Kata, Magyar Nemzet

-- Shakespeare A makrancos hölgy című darabjának bemutatójára készülnek, amely a teátrum új koncepciójába illeszkedik. Az új műsorstruktúrával sikerül visszacsalogatni az elpártolt nézőket?

-- Határozottan sikerült. Néhány hónappal ezelőtt indultunk, azóta küzdünk a nézők szívéért. A szomorú kezdetektől folyamatosan felfelé kapaszkodik a nézettségünk, most 80 százalék körül van. Az a benyomásom, a nézők elfogadták a Révai utca 18. kínálatát. Minden becsület az új utat keresőké, de mi azon igyekszünk, hogy a Vidám Színpad életben maradjon, valóságos játszóhely legyen. Azt akarjuk, hogy ne fáradt, bágyadt, elunt, semmiről sem szóló, hanem friss, akaratos, izgalmas színház legyen. Ha dúskálnánk az anyagiakban, eszem ágában sem volna négy Shakespeare- darabbal jelentkezni. Mivel a színháznak egy árva garasa sem volt, ezt kellett tennünk. A repertoáron szereplő darabok igényes, komoly interpretációi az egyik legigényesebb, legkomolyabb szerzőnek, Shakespeare-nek, ráadásul vígjátékok is. A Fekete Péter pedig éppen a profilunkba vág. Szórakoztató, vonzó történeteket elbeszélő színház akarunk lenni, amelyik nem veszi semmibe a Vidám Színpad múltját, de nem gondolja azt, hogy az csak húsz év. Ami a kabaré obligát kérdését illeti, köszöni, jól érzi magát a tévében, a Mikroszkópon, újabban éttermek hátsó termeiben, s ha természetes igénnyel nálunk jelentkezne, tárt kapukkal fogadnánk. Az igénytelen gatyaletolós ökörködés viszont nem tévesztendő össze azzal. Élő, szerethető, erős színházat kínálunk. Kísérletünket remélem hosszú távon is siker koronázza, a nézők visszajelzése jó.

-- Sokan meglepődtek, hogy itt állították színpadra a Krétakör Színház legutóbbi bemutatóját, A mizantrópot. Schilling Árpád társulata merőben más színházi világot képvisel.

-- Sokáig fontolgattuk, bemutassuk-e A mizantrópot, de úgy döntöttünk igen. Először Feydeau Bolha a fülben című komédiáját terveztük, de a produkció leállt. Schilling Árpád A mizantrópot javasolta helyette. Ha valaki nagy erővel, hittel, tehetséggel színházat akar csinálni, itt a helye. Nincs sok ilyen ember.

-- A közelmúltban Koltai Tamás kritikus éppen a Krétakör miatt nevezte szörnyű hibridnek a Vidám Színpadot, amely szerinte meghalt. Mi erről a véleménye?

-- Pontosabban azt írta: a régi halt meg és a szörnyű hibrid veszélye fenyeget. Ne aggódjon. A hibridek kiváló tulajdonságokkal rendelkező gyümölcsök vagy állatok. De mondjunk hibrid szerzőt. Shakespeare a legkülönbözőbb helyekről vette a történeteit, a pincéből a padlásról. Ha van szerzőnek "hibrid", akkor imádott Shakespeare-ünk biztosan az. Önmagában, ha valami több forrásból táplálkozik, azzal nincs semmi baj. A Kisszínpadunknak erős törekvése, arcéle van. Ha a nézőink ezt szeretik -- és csodák csodája, szeretik a nagy színpad kínálatát is --, és ezt össze tudják magukban rakni, az öröm. A mizantróp után megnézik a Sok hűhó semmiért címűt vagy fordítva, és eldöntik, melyiket szeretik jobban. Esetleg mindkettőt. Kettő-null -- ezt mondják, nem azt, hogy hibrid. Lám, az előítélet kristálytiszta, mégis mire megyünk vele.

-- Kinevezésekor célul tűzte ki a társulatépítést is. Összeszokott már valamennyire a csapat?

-- Idő, idő, idő. Biztosan állíthatom, hogy egy társulat kigyúrásához rengeteg időre van szükség. Komolyan kell venni, mert jó színházat csak nagyon tehetséges, válogatott, és egy nyelvet beszélő színészek tudnak csinálni. Iszonyatos munkával küzdünk ezért. Ha a mindig új szerződtetéseknél lesz erőnk lecserélni azokat, akik nem váltak be, és találni újakat, akkor három-négy év múlva lesz társulatunk, amelyre azt mondhatjuk, ütőképes, ahogyan szeretnék. De ez nem jelenti azt, hogy addig is nem fogunk nagyon jó produkciókat létrehozni. A jelenlegi 14 fős társulatban ketten maradtak a régiek közül, én magam négy új színészt hoztam ide. Szeretnénk megoldást találni arra, hogy akik az életüket töltötték a Vidám Színpadon, valamelyest biztonságban élhessenek. De a színháznak nincsenek erre lehetőségei. Állandó dotációnk fele-harmada budapesti társainknak, miközben a Vidám Színpad 600 nézőt tud fogadni egy este. Ezen nem keseregni kell, ez tény.

-- Az önkormányzati támogatás és a bevétel mellett milyen más források állnak rendelkezésre?

-- Ha a látogatottság 80 százalékos, ez akár havi nettó tízmillió forintot is jelent, de lehet több is. Mivel jó helyen vagyunk, vállalati rendezvényekből, televíziós műsorokból is csurran-cseppen valamennyi pénz.

-- Az épületre ráférne egy alapos felújítás.

-- A nagy rekonstrukciók sorában mi hátul kullogunk, előbb hozzák rendbe a Pesti Színházat , a Radnótit vagy a József Attila Színházat . Azonban már amikor ide jöttünk, tudtuk, hogy sem az itt dolgozók, sem a nézők nem jöhetnek be ide, ha az épület olyan marad, amilyen volt. Felújításba kezdtünk, rendbehoztuk a nézői tereket, a hátsó részeket, öltözőket, fodrászatot alakítottunk ki, most a színház elfogadható állapotban van. Úgy tűnik, idén nyáron a homlokzatot is rendbe tudjuk tenni. Bizakodva nézek a jövő elé. Amíg sikerül társulatot gyúrni, sikerül az épületet is rendbe hozni.

-- Milyen új bemutatókkal várják majd ősztől, a következő évadban a nézőket?

-- Ha Isten is megsegít, egy klasszikus vígjátékot, egy édes komédiát, és egy zenés táncos darabot szeretnék színpadra állítani. Ősszel terveink szerint Bozsik Yvett két előadását is nálunk láthatja majd a közönség: a Nagyszínpadon a János vitézt, a Kisszínpadon a Kabarét, amelyek új betanulásában a mi színészeink is részt vesznek. A Krétakör pedig új Brecht- darabbal készül. Szörnyű ez, vagy hibrid?