Ezeregy éj egy berlini bérházban

Kortinaként fölvonnak gépi perzsaszõnyegekbõl összeállított elõfüggönyt. A látvány egzotikusan keleti, akár a Keleti pályaudvar. Öt ormótlan szék elöl, a rivaldával párhuzamosan. Öt szereplõ ül egymásnak párhuzamosan.

NSZ - 2004. április 26. - Szerzõ: M. G. P.

Mácsai Pál és Für Anikó (kép: Népszabadság - Kovács Bence)



Kortinaként fölvonnak gépi perzsaszőnyegekből összeállított előfüggönyt. A látvány egzotikusan keleti, akár a Keleti pályaudvar. Öt ormótlan szék elöl, a rivaldával párhuzamosan. Öt szereplő ül egymásnak párhuzamosan.

Maguk elé beszélnek. Így kezdődik és így tart mindvégig a kis-Madáchban Roland Schimmelpfenning színdarabjának, Az arab éjszakának előadása. Mácsai Pál Alfonzó-kalapban, szemüvegesen, plédbe bugyolált altesttel a szomszéd lakótelepi magasház ablakából lankadt színészi rutinnal fürkésző kéjleső. Für Anikó álomkóros hisztérika. Szülei négyévesen elvesztették egy török bazárban. Vagy sem. (Főiskola után fanyar, angolos homorú színésznek indult. Egyre inkább személyiségétől idegen, kimódolt modorosságokban leli kedvét.) Albérlőnője, Fatima Mansur (Járó Zsuzsa), akinek robogóval járó kedvese a kontratenor prérifarkasként rikoltó Debreceny Csaba beszorul a magasház liftjébe, kimenekülvén a legkülönbözőbb szerelmi pózokba találja magát az épület magános, középosztályi asszonyaival. Ők négyen több-kevesebb tehetségükhöz mérten kétségbeesett erőlködéssel játszanak. Igazi színházi élményt Csuja Imre nyújt Hans Lomeier házfelügyelő szerepében. Csuja nem csipkézi a szavakat. Nem erőlködik áldrámai hatásokkal. Csak ül székén, Földi Andrea egyszerre bizarr és valószerű hacukájában. Összpontosít, és tudjuk odalenn: mire gondol, mit szeretne, mit miért mond és mit mi helyett mond. Schimmelpfenning darabja különböző életeket hoz össze egy lakóépületben. Úgy, ahogyan azelőtt dramaturgiai patentként szállodát használtak a szerzők társadalmi keresztmetszet kényelmes demonstrálására. Bíró Lajos a Hotel Imperiálban a tisztikart és a polgárságot megütközteti egymással, Vicki Baum a Grand Hotelben szélhámosok, felvilág és alvilág összetalálkozására használja a szabadosan kezelhető helyszínt. Csuja házmestere attraktívabban érdekes szerep, mint a Greta Garbo játszotta öregedőben lévő Grusinskaya orosz prímabalerina a Grand Hotelban. Aggályosan körülményes tuskó, vakon eligazodik az ipari házban, sokat tud szerkezetei rejtett működéséről, s csak sejtései vannak a lakásdobozokban rejtőző élőlényekről. Véletlen figyelmetlensége sodorja oda, hogy 24 évvel ezelőtt a török bazárban elkallódott leányával boldog vérfertőzéssel oldja meg az elvesztett kisgyermek romantikabeli meséjét, ha jól értem, miről beszélnek. De ez teljesen bizonytalan. Mint ahogy minden szereplő könnyen billen át a valóságból az ezeregy éjszakába. Peter Karpati (Mácsai) átmegy a szomszéd házba, megcsókolja a meglesett, alvó nőt, majd összetörpül, beleszorul egy szeszes flaskába. A motorkerékpárost megkéseli féltékeny szeretője, vagy csak hiszi, csak szeretné, csak képzeli. Ha a cselekményben ilyen könnyed az átjárás a megtörtént és a képzelgés között: a színészek csak erős összpontosítással lehetnek a szerző és a nézők segítségére. Amint technikáznak: valamennyien eltévedünk a színházban. A házmester gondolatai is elbarangolnak nagyon ide nem illő tájakra, bennszülöttek sátrai közé, sivatagi homokot lát, megszínezi élete fakóságát képzeletrugaszkodásokkal, mégsem viselkedik színpadian látomásosan, nem meresztgeti magát révületesen. Ugyanolyan derék fickó a rábízott épületben, kicsit dohog, de segíteni igyekszik, derűvel kivárja az apokaliptikus zűrzavar elültét egy pohár hideg sör reményében. Csuja Imre nem lejátssza a többieket a színpadról, hanem leéli, Nádasdy Kálmán szavait kölcsönözve.

Egyszerűbb fölsorolni, hogy Roland Schimmelpfenningnek, a Schaubühne am Lehniner Platz 37 éves szerzőjének hol nem játszották darabját. Napjaink színházi élete a felmelegített rakott káposzta, a felújítások kora. Egykori divatszóval: a rendezők �új olvasatait� kapjuk régi drámákról. A kortársi dráma hektikus. A fiatal németek (Marius von Mayenburg, Thomas Ostermeier, Matthias Hartmann, Rainald Goetz, Werner Fritsch, nem kommerciális darabokat sokszorosítanak, de nem is merülnek el a modernizmus lápjában. Schimmelpfenning popmusicalt írt Lewis Alice csodaországban című meséjéből (Schauspielhaus Hannover). Az Arab éjszakát tavaly bemutatta egy stuttgarti társulat nálunk is. Push Up 1�3 hivatalnokokról szóló kevéssé ügyesét múlt év decemberében eljátszotta a Shure az Asbóth utcában. Bagossy László most Az arab éjszakát megrendezte a kis-Madách (mégsem Örkény?) Színházban. Bagossy a Katona Kamrájában két éve sikerrel végzett a svájci Urs Widmernek Top Dogs � Nagykutyák című menedzser-színművével. Közelebb segítve a svájci részleteket a magyar kis igazságokhoz. Itt beletört bicskája a színészi restségbe, a késztől el nem merészkedő munkátlanságukba. Arra volna alkalmas a kortársi drámabehozatal, hogy megtanuljanak a fordítók (jelen esetben Perczel Enikő) hajlékony mai nyelven beszélni, a színészek pedig emberien viselkedni a nyilvánosság előtt, áldrámai klisék helyett. Majd talán legközelebb.

A színlap szerint zene: Vajdai Vilmos. Érzelmes ellenpont a száraz történethez. Romantika szembeállítva az ellenromantikával. Kár, hogy a színház csatlakozik az elharapózó zenei ki mit tudokhoz. Nem az a kérdés, hogy Schumann írta-e a dalt. Sem az, hogy ki énekli? Ki a zongorakísérő? Illetlenül elhallgatják, melyik zenei felvételt használták fel az előadáshoz. Így nem kell szerzői jogdíjat fizetni. Antal Csaba színpada fekete körfüggöny. A háttéren roppant, világos köralak. Akár egy rosszul megfestett színpadi hold. A végén elmozdul az ábrándozásokat kísérő égitest: egy fejgép fényfoltja volt. Becsapás a látvány is. Csak a szereplők feje fölötti öt rácsos, ipari világítótest igazi. Meg Csuja Imre.

NSZ - 2004. április 26. - Szerző: M. G. P.