Adósrabszolgaság és rossz közérzet

Istendráma egy isten háta mögötti faluban - a Gézagyerek sikere után ismét díjat nyert Háy János


A negyvenévesek rossz közérzetének oka, hogy képtelenek kilépni húsz éves korukban hozott rossz döntéseik körébõl - véli Háy János, fiatal író, aki Gézagyerek címû nagysikerû drámája után, most a Nemzeti drámapályázatán is díjat nyert A Senák címû mûvével. Témáiról, a hazai drámaírás és a színház helyzetérõl bezsélgettünk vele.


Népszava Online - Kultúra 2004. május 4. kedd Koren Zsolt

Forrás: Observer



Istendráma egy isten háta mögötti faluban - a Gézagyerek sikere után ismét díjat nyert Háy János


A negyvenévesek rossz közérzetének oka, hogy képtelenek kilépni húsz éves korukban hozott rossz döntéseik köréből - véli Háy János, fiatal író, aki Gézagyerek című nagysikerű drámája után, most a Nemzeti drámapályázatán is díjat nyert A Senák című művével. Témáiról, a hazai drámaírás és a színház helyzetéről bezsélgettünk vele.




- A Senák bemutatója kapcsán az istendrámának, mint műfaji megjelölésnek most az az érdekessége, hogy újra és újra előkerül. De meddig?

- Három drámámnak - A Gézagyerek, A Herner Ferike faterja, A Senák - valóban az istendráma az alcíme, annak ellenére, hogy nem túlvilágon, hanem egy lepattant vidéki faluban játszódnak. Dramaturgiájukban nagyon különbözőek ezek a munkák, de hasonló a beszédmódjuk, hasonló a dialógusok szerkezete - ami egyébként sokkal inkább rám jellemző, mint a parasztokra. Inkább teremtett, és nem az utcáról felemelt nyelv ez.

- Peidg sokan tükörképnek tekintik ezt a nyelvezetet.

- Nem az. Ugyan érezteti, és valamelyest imitálja a natúrát, mégsem az utcanyelv tükrözése, hanem egy erőteljesen kidolgozott nyelv. A magyar nyelv szokványos építkezésétől erősen eltér a mondatok szerkezete: szokatlan az alany és állítmány viszonya, a szórend, és sok a hátravetés. Ráadásul nem lehet elsumákolni, egyszerűsített verziót készíteni belőle, mert ha a színészek megbontják a ritmikáját, az egész szétesik. Pontatlanság esetén a dialógus felszámolja önmagát. Az istendráma megjelölés jelezni kívánja mindezt: nem egy "szociofertőről" van szó, hanem egy irodalmi kompozícióról, amelynek metafizikai mélységei vannak. Hogy mint széria, ez meddig folytatódik? Nem szeretném tovább folytatni, de nem adok magamnak utasításokat. Az a bizonyos belső motor, legalábbis eddig, megfelelően jelezte, merrefelé kell kanyarodnom.

- Most mit diktál?

- Nem drámát szeretnék írni. Igaz, nem jelentéktelen, mégis, az eddigi munkáim sorában epizódjelleggel szerepel. A regények, a versek és a prózák mellett ez az életemnek csak nagyon pici szelete, és nem szeretném a többi műfajt elhanyagolni. Amire készülök, az remélhetőleg gigantikus méretű próza lesz, egy hatszáz oldalas regény. Persze lehet, hogy csak egy nyolcvan oldalas kisregény sikeredik. Soha nem lehet tudni. Mindig a megrajzolni kívánt világ határozza meg a beszédmódot és a méretet.

- Kész volt A Senák, amikor kiírták a Nemzeti Színház drámapályázatát?

- Igen, de alapvetően utálom a pályázatokat.

- Akkor miért adta be?

- Pszichológiai okai vannak. Írtam egy drámát, de csak magamnak. Nem akartam foglalkozni vele, megjelentetni, vagy akárcsak megmutatni bárkinek is. Nem akartam azt, hogy az úgymond túl sikeres A Gézagyerek utánlövéseként vagy háttérzöngéjeként értékeljék. Viszont meg kellett írnom, mert ha nem adom ki magamból, hiába próbálok mással törődni. Ez pörgött az agyamban, és amíg nem valósítom meg, örökösen beleszól más munkámba is. Már régen kész volt A Senák, amikor láttam a pályázati kiírást. Arra gondoltam, miután jeligés, nem A Gézagyerek farvizén jönne fel.

- Ez az árnyék érződik azóta, hogy kihirdették, A Senákot mutatja be a Nemzeti Színház?

- Nem tudom. Mindenesetre ez nem a darab sajátosságán, hanem a közeg hozzáállásán múlik. Kárpáti Péter mondta: mindig az előző darabomat fogják az orrom alá dörgölni, amikor az új művet kritizálják.

- Mit jelent, hogy A Gézagyerek túl sikeres?

- Amikor írtam, egyáltalán nem tudtam, hogy egy új magyar dráma milyen figyelmet kaphat. A színház világa teljesen ismeretlen volt számomra. Nekem már az is óriási siker volt, hogy egyáltalán bemutatják. De a dolog ennél sokkal tovább ment, mert valóban szép előadást csináltak belőle a debreceniek, némely díjat meg is szerzett magának az előadás, a darabot pedig pár nyelvre lefordították. Tehát ha a műveket nem esztétikai szempontból értékelem, hanem a világban való működésük szempontjából, akkor azt mondhatom, hogy A Gézagyerek a legsikeresebb produktum az eddigi írásaim közül. Egyébként a debreceni előadás plusz hozadéka volt, hogy igazán tiszta emberek révén keveredtem színházközelbe. Az irodalom nem csapatjáték, de mikor rájuk gondolok, úgy érzem, mégsem vagyok magamra hagyva.

- Egyáltalán a drámaírással, vagy a hozzá teremtett nyelvvel kíván szakítani?

- Ezzel a nyelvvel kellene elsősorban szakítani. A probléma, mint minden irodalmi műnél, a drámánál is az, hogy megtaláljam hozzá a megfelelő nyelvet. Éppolyan nehéz lesz elengedni is. Megtalálni eufórikus öröm volt, a búcsú pedig nagyon komoly veszteségérzetet hagy majd bennem. Mintha kiszállnál egy házasságból: otthagyva gyereket, feleséget, cuccokat.

- Vannak konkrét kapcsolódások például egy közeggel, vagy élménnyel, amiből meríthetett a szöveg írásakor?

- Igen. Amikor utólag elkezdem elemezni a használt nyelvet, felfedezem, hogy az egyes beszédmódok és fordulatok mihez kapcsolódnak. Meglehet, nem is ahhoz a szociokörnyezethez, amiben játszódik a mű. A dialógusaimba sok filozófiai parabolát pörgettem bele, és a nyelvi játékok is ezeknek a szerkezetére épülnek, ugyanakkor erősen emlékeztetnek a gyermekeim kiskori gondolkodására is. Ha őszinte akarok lenni, közelebb áll e két dologhoz - a gyermekeim világgal való ismerkedéséhez, és a bölcseleti gondolkodáshoz -, mint az utca eléggé durva, lereccsent nyelvéhez. Érdekes módon a gyermekeim világra való rákérdezése azonos azzal, amit például Platón vet fel. De lehet, hogy csak arról van szó, hogy Platónt is a gyerekeim szintjén értem.

- Témaként hogyan került elő az államosítás, a téeszek szerveződése?

- Teljesen véletlenül. Rögtön hozzá kell tenni: a téma mindegy, mert A Senák nem szociográfia, és nem is történelmi dokumentumjáték. Az az elemi erejű sorskérdés érdekelt, amikor egy ereje teljében lévő férfit a társadalom megragad és gúzsba köt. Érdekelt a betörés folyamata, mert mindannyian beletörődünk a sorsunkba: húzzuk az igát, amíg le nem szalad a roló. Az újkori civilizáció a láncraveréshez legtöbbször a gyermeket használja. Így zajlott a téeszesítéskor is, legalábbis a darab története szerint. Ma is ez megy: ha gyereked van, nem lakhatsz akárhol, nem élhetsz akárhogy. Bemész a bankba és azt mondják: kapsz tízmilliót, baromi kedvező kamattal, de fizeted húsz-harminc évig. Adósrabszolgaság, vagy nevezzük bárminek. Az a döntés, amit húszévesen hozol, negyvenéves korodra gyakorlatilag egy nagyon masszív, rossz közérzetet alakít ki. Ilyennek látom legalábbis a mai negyveneseket.


Népszava Online - Kultúra 2004. május 4. kedd Koren Zsolt

Forrás: Observer