Két este Kecskeméten

Csináld magad színház a Casanova nuova (Az új Casanova) címû "történelmi Idõjáték". Miként az otthon összeállítható IKEA-termékek. Házi dráma, nem színházi. A rendezõk újabban maguk dramatizálnak. Ács János rendezõ részint versben, részint shakespeare-i prózában jeleneteket montíroz egymás mellé Giacomo Girolamo Casanova életmûvész élethabzsoló élõsdirõl, nemzetközi szédelgõrõl, hamiskártyásról, asszonybolondítóról, az inkvizíció besúgójaként híressé lett hírhedett hõsrõl, akinek sikerült megszöknie az ólomkamrákból, ha nem is úgy, amint regélte 5000 oldalas, 16 éven felülieknek írt mesekönyvében, francia nyelvû Emlékirataiban.

NSZ - 2004. május 11. - Szerzõ: M. G. P.

Balogh Erika, Alföldi Róbert és Balázsovits Edit a Casanova nuova előadásán (kép: MTI - Újvári Sándor)

A kecskeméti Kamaraszínház szombaton bemutatott előadásának első másfél órája retorikus locsogás. A második részben cselekvő jelenetek is akadnak. Casanova: Alföldi Róbert. Színészatya-színészanya szakadatlan szerepjátszó gyermeke. Hajszolt szélhámos. Megvesztegető csirkefogó. Van színpadi súlya. A párzási jeleneteket ízléses arányérzékkel oldja meg. Alakítása csúcspontján csupán orra hegye fehérlik elő kámzsájából. Waldstein gróf könyvtárosaként a nyugdíjas csábító keserű undorral kanalaz tálkájából valami pempőt. Sértetten keserű szájízzel kiköp a boldog napok emlékétől. Balázsovits Edit a társulat naivája. Szépséges, eszes komika. Erotikusan kihívó csélcsap. Női szélhámosságával erős ellenjátékosa Casanovának. Balogh Erika eljutott a kortalan színésznő tehetséges állapotába. Vagyis cserfes kislánytól a Tartuffe Dorinájáig széles skálán képes vérbő igazat mondani a színpadon. Igazat néz. Igazat lélegzik. Tele játékkedvvel. Kedvességgel. Gúnyossá érett keserű élettapasztalattal. Réti Erikának is jót tett az idő. Clownszerű méltósággal anyaszínésznő, az elmúlás fölötti finom fájdalom bohóci köntösében. A színészek azt játsszák: ők egyazon színtársulat, és éppen abban a teremben lépnek fel, ahol játszanak. Így mindenki sok szerepben tündökölhet: Király Attila (egyben az előadás koreográfusa) az amorózó, továbbá Sirkó László a drámai atya, és még kisfiúk és kislányok is lötyögve asszisztálnak a játékhoz.



Hegedűs Zoltán és Kőszegi Ákos Molnár Ferenc darabjában (kép: MTI - Újvári Sándor)


Menczel Róbert kis szigeteket szervezett a lepusztult művelődési házban, ahol a színészek megvethetik lábukat a játszáshoz. Olyan az előadás látványa, mint egy fekete-fehér film a rokokó nevezetes szélhámosáról: Gyarmathy Ágnes jelmezei a fekete-fehérhez hozzáteszik még az ezüstöt: csiki-csuki ruhák, könnyed köpönyegek, háromszögletű kalapok, fátylak. Olyan a Casanova jelmeztára, mintha folyna és alakoskodna az egész világ. Kamondy Ágnes kísérőzenéje jellegtelenül erőtlen, mégis tolakodóan túlzott hangerejű egy tüllfüggöny mögötti alkalmi banda előadásában.

Amúgy Márai Sándor Vendégjáték Bolzanóban (1940) című Casanova-regényének New Yorkban elkészítette verses színpadi változatát: Egy úr Velencéből (A delfin visszanézett kötetben, München, 1978). Farkas Ferenc operát írt belőle. Bemutatta az Állami Operaház (1991).

Április közepén mutatta be a kecskeméti színház Molnár Ferenc A vörös malom című darabját. Az 1923-ban született színmű meséje redukáltan: emberfeletti hatalom középkádere bemutatja az uralkodónak emberrontó gépezete működését. Hosszas keresgélés után a földön ráakadnak a megfelelő alanyra: egyetlen igazi jó emberre, akin fog a gép működése. Legmélyebb züllésében is marad benne annyi jóság, hogy tönkreteszi a gépezetet, meghiúsítja az ördögi kísérletet.

Tizenöt évvel Molnár után az emigrációban élő Brechtnél emberfeletti hatalom középkáderei jó ember után kutatnak a földön. Hosszas keresgélés után ráakadnak a megfelelő alanyra, aki azonban a társadalmi szerkezet működése következtében csak úgy képes megőrizni jóságát, ha kialakít magából egy másik, védekező ént. Isteni hatalmak A szecsuáni jólélekben és pokoli erők A vörös malomban. Jóembert keresnek itt is, ott is.

Félreismerhetetlen a kecskeméti színház igazgatójának, Bodolay Gézának szívós törekvése lomtalanítani a színház műsorát szavatosságuk lejárta időszerűségektől, megsavanyodott színi édességektől, szikkadt komédiáktól, csontig lejátszott egykori sikerektől. A meghökkentést választja a lusta unalmú múlt idejű mumifikáltsággal szemben. A szegedi táncos-koreográfus Juronics Tamás első prózai rendezésében A vörös malom poklának kísérlete olyan közegben játszódik, mint a Robin Cook regényéből készült Michael Crichton rendezte Kóma című film. Almási-Tóth András okos tapintattal hámozta meg a színdarabot, lehántva romlékony elemeit, túlbeszélt fordulatait.

A társulat egy része - élükön a pokoli Magister szerepében Kőszegi Ákossal - úgy játssza szerepét, "ahogyan azt kell". Ez a színházi jelszó mindig színháztörténeti régmúltat jelent. Kőszegi a Magister blank versekben írt áriájának minden szavát túlnyomatékosítja. A 13. előadás közönsége egészséges érzékenységgel megszívlelendő játékutasításokat ad a színpadnak. Mindahány áldrámai hang nélküli könnyed közlésre fölnevet, értékeli iróniáját, megcsavart gondolatait. Hegedűs Zoltán (Adjutáns) is ráfekszik kissé a mondatokra. Danyi Judit (Mima) olyan nazális, akár a szerep első alakítója: Darvas Lili. A sokrétegű női főszerepet becsapósabban, kevésbé leleplezően képzelném el. A főhivatású strici Alfonz szólamát Szokolai Péter kétszínűbben mutatja. Széplaky Géza süketnéma postásbetétje miniatűr bohózati remeklés. Fazekas Géza költője egyszerre bent van és kint a szerepből. Bori Tamás (Tanító) és Pethő Orsolya könnyeden kezeli giccses jelenetét. Mint ahogy a rakott káposztával falujába hazahívogató hű oldalbordát, a János vitéz Iluskáját és Solvejget parodizáló Andrádi Zsanett is gúnyos színházi séma. Reiter Zoltán (A férj) helyénvaló színházi idézet. Szívós Győző Malacodája nem Dante Poklából megidézett színpadi ördög, hanem dr. Frankenstein teremtményének látszik Földi Andrea fantasztikus és reális jelmezében.

Kiemelkedik az előadásból Makranczi Zalán (János János) alakítása. Nemcsak deli nyúlánksága és férfias megjelenése, hanem célszerűen plasztikus mozgása, cifrázás nélkül közlő, természetes középhangú dikciója. Bírja erővel és finom gúnnyal a hálátlan csurgó jóságú szerepet. A színlapon nevesített szerepek játszói egyben az előadás életének közegét is létrehozzák. Klasszikus értelemben statisztálnak liftre várva, metróhoz sietve, punkok átviharzó rendbontásával, lépcsőkön föl-le sürögve, bevásárlásból hazaigyekvő háziasszonyként, aluljárói őgyelgőként, melegedőként. Nem a koreográfus Juronics, hanem a színházrendező Juronics szervezte meg színpadi életüket. A kis szereplők teremtik meg az előadás valóságát és dinamikáját. Vagyis itt nem tömegjelenetek zajlanak le ügyelői intésre: sorsok sürögnek, élesen fölvázolt, szabatos karakterek élik mindennapjukat. Székely László szellemes és egységes díszlete föl-le mozgatható falak, rácsok, lépcsők: hol aluljáró, irodaház előcsarnoka a liftek előtt, hol metróállomás, játékkaszinó, szállodaszoba. Részletezés nélkül, mégis hitelesen. Ebben a modern pokolban hangyaként futkároznak légszomjas lelkek. A szigorú mértani-építészeti rend zordsága érdekes feszültséget hoz létre a jelenetek érzelmes életképeivel, egységet a rendezői értelmezéssel, a jellemminiatúrákból álló színészi kivitelezéssel.

Amikor a pokol erőit legyőzi a házi koszt, diadalmaskodik az egyszerű emberi értékeket jelképező rakott káposzta - János János, a jó ember idillien visszatalál szerelmes asszonyához, meghitt közösségben fogyasztják ebédjüket, helyreállt a béke és a világ rendje: jobbról robbanás zaja, füst, porfelhő, a derék földi lakosság terroristamerénylet áldozatául esik. Juronics rendezésének záró gesztusa végteleníti a jóság példázatának boldog végét. Visszazárja a fantasztikus játékot köznapi tapasztalatainkhoz. A meséből pillanat alatt időszerű valóság lesz. Nincs magyarázkodás. Nincs időszerűsítés.

Színház és nézőtér egyre gondolva érti egymást.


NSZ - 2004. május 11. - Szerző: M. G. P.